Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Papp Ferenc: A Tisza-völgyi víziutak, a mezőgazdasági vízhasznosítás korszerűsítésének szerepe Kelet-Magyarország gazdaságának fejlesztésében

.364 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75: ÉVI': C

,. SZÁM gésbe hozni a Tisza-völgy vizeinek szabályozásával, hiszen enélkül nem is élhetnénk e térségben kulturáltan és biztonságban. Azt viszont érdemes volna átgondolni, hogy műszaki létesítményeink korszerűbb szemléletű üzemeltetésével a megváltozott társadalmi, gazdasági és környezeti körülmények között hogyan lehetne a természetes csapadékokból mind többet a területen tartani és ott hasznosítani. Hasznosításnak értelmezzük a talajvízszín szabályozását, a mikro- és inezoklimatikus viszonyok javítását is, amely az okszerű vízgazdálkodással elősegíthető Ismert, hogy a XIX. században a Tisza-völgyben 4470 km

2 volt az állandóan vízzel borított terület. Bővizű volt a Hortobágy folyó, és közel száz volt a Hortobágy-pusztán a tavaknak, mocsaraknak, ereknek, morotváknak a száma. Ez az állapot nem volt kívánatos akkor sem az emberi élet számára, de a növény- és állatvilágra, valanünt a helyi klímára feltétlenül kedvezően hatott a "nyolc Balatonnyi" vízterület. Ismét hangsúlyozni kell, hogy gazdasági fejlődésünk érdekében ezen kedvezően változtattak a századunk közepéig végzett vízrendezési munkáink. Ebben a korban minden talpalatnyi föld egy-egy család számára megélhetést jelenthetett. Igaz, olykor nyomorúságost, hiszen az időjárási szélsőségek továbbra is ezeket a tájakat érintették hátrányosan. A tudomány- és a társadalom fejlődése, a műszaki haladás életünket azóta sok vonatkozásban megváltoztatta, ezért érdemes lenne átgondolni, hogy a ma is mély fekvésű, rossz talajadottságú, műveletlen szántók és hasznosítatlan legelők egy részén nem volna-e ésszerű szabályozottan vízfelületeket létesíteni, és köréjük erdőt telepíteni. A harmonikusan fejlesztett erdő- és vízfelületek - alföldi viszonyaink közt - a legszebb természet- és környezet gazdagító tényezők. A műveletlen és nádas területek kiterjedése 11,9 %, a legelőké 12,3 %. Tehát, nem kis területről van szó! E vízfelületek és erdők nemcsak az élővilág életfeltételeit javítanák, hanem ennek számtalan kedvező hatása lenne közgazdasági, környezet fejlesztési és vízügyi vonatkozásokban is. Minden víztér biológiai élettér is, és extenzív körülmények között természetes hozamú haltenyésztést (horgászatot) jelenthet. Ugyanakkor, minimális ráfordítással talajvízszínt szabályozhat, vizet készletezhet a nyári csúcsigények kielégítésére, sőt, alkalmassá tehető szennyezett vizek, belvizek időszakos visszatartására is. Hasonló szemlélettel végeztünk vízrendezést a 70-es években az Alsó-Nyírvíz vízgyűjtőjén, közismertebb nevén a debreceni Erdős-pusztán. A munkák műszaki- és környezeti indokait "Debrecen térségének vízgazdálkodása" c. tanulmányában adta közre e cikk szerzője a Vízügyi Közlemények 1974. évi 4. füzetében. Tanulságos, hogy ha a lehullott csapadékot szabályozottan a területen tartjuk, abból még hasznos vízfelületeket, "tavakat" lehet üzemeltetni. Ezek pedig feltétlenül javítják a mikro- és mezoklímát, s az élővilág életfeltételeit. Vigyáznunk kell, hogy a vízgazdálkodás iránt felkorbácsolt társadalmi ellenszenv miatt nehogy még tovább csökkenjen az a kedvező lehetőség, amelyet természeti adottságaink folytán a vizek hasznosítása kínál. Az Alföld és a Duna-Tisza közi hátság vonatkozásában a Tisza-völgyi víziút rendszer segítségével a biztonsággal megnövelhető vízkészletnek a hasznosítási formája, természetesen, sokféle lehet. A hasznosítás szemlélete azonban más kell, hogy legyen, akár, mint korábban, akár, mint jelenleg. A meglévő tervek a Tisza-völgyi víziút és az ehhez kapcsolódó, sokcélúan hasznosítható vízgazdálkodási létesítmények fejlesztésére átértékelést kívánnak. Minél több célúan hasznosul majd a természet adta víz, annál kisebb lesz az egyes vízhasználatokra eső költséghányad is. A közreadott gondolatok felvetésében a szerző megítélése alapján a lényeg ebben van. A kézirat beérkezett: 1994. február 25. Közlésre elfogadva: 1995. szeptember 1. PAPP FERENC 1953-ban szerzett vízépítő szakos mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen, miután 1942-től a Középtiszai Ármaitesitő Társulatnál folytatott szakmai gyakorlatot. 1974-ben védte meg "A természeti kömyezetfejleszlés és vízgazdálkodás hatása a Debrecen térségi ökoszisztémára" e. egyetemi doktori értekezését a Debreceni Kossuth I .ajos Tudomány Egyetemen. 1954-től a Középtiszai Öntöző V. (Szolnok-Kunhegyes) tervező mérnöke, 1958-tól a Keleti Főcsatorna Kirendeltség szakaszmérnökségének vezetője. 1959 és 1974. között a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) igazgatója. 1964-ben, 1966-ban és 1970-bai az ár- és belvízvédekezések igazgatósági védelemvezetője. 1976-tól az Országos Vízügyi Hivatal Környezetvédelmi-, majd Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Főosztályának vezetője. 1983-tól a Vlzflgyi Tervező V. vezérigazgatója. 1988-ban nyugalomba vonult. Jelen tanulmány a Szerző 1994-ben a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága előtt megtartott és ott megv itatott előadása nyomán, annak anyaga alapján készült.