Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Juhász József: Köszöntő

321 Köszöntő 75 év egy magyar szakfolyóirat életében is nagy idő. A Hidrológiai Közlöny 1921-ben indult, de csak hét év múlva jelent meg az első nyolc évfolyama összevonva gazdasági okokból. A második világháború végén 1945-ben kimaradt egy évfolyam, de az 1970-es években Vitális Sándor akkori elnök pótolta részben az eredeti cikkek megszerkesztésével és kiadásával. Társaságunk alakulása óta fontos és központi szempontja volt tagjainknak és vezetőinknek a Hidrológiai Közlöny saját arculatának kialakítása. Tagjaink nem csak írtak bele nívós szakcikkeket, hanem féltő' gonddal foglalkoztak a Közlöny teljes tartalmi kiépítésével. A Társaság tagjai azóta is gondoskodnak színvonalas szakmai tartalomról, amely mind itthon mind külföldön tekintélyt szerzett folyóiratunknak. Kevés magyar szakmai folyóirat van, amelynek írói háromnegyed évszázadon keresztül aktuális színvonalas, tartalmas szakcikkekkel látták el a lapot. Ha belelapozunk az elmúlt hetvenöt év lapjaiba látható, hogy eleinte a külalak, majd a lapok évi oldalszáma s így a lapok évi darabszáma is változó volt. Ennek oka nem a megfelelő tartalmat biztosító anyag hiánya, hanem a pénzügyi helyzet hullámzása volt. A lap havi folyóiratnak készült, de ezt csak Öllős Géza főszerkesztői idején lehetett elérni főleg anyagi háttér híján. Előtte 1958-1963 között kéthavonta dupla számmal jelentkezett, 1984-től pedig - jelenleg is - az addigi 576 oldal helyett 384 oldalra csökkent terjedelemmel kéthavonta jelenik meg. Külalakja sokszor változott, de belső tartalmát a szerzők és a szerkesztők a legmagasabb szakmai színvonalon igyekeztek tartani. A lap eleinte döntően hidrogeológiai cikkanyagot tartalmazott annak megfelelően, hogy 1949-ig főleg hidrológusok voltak a Társaság elődjének tagjai. Az 1949. év lapunk életében is nagy változást jeletett. Társaságunkba tömörültek a megszűnt Mérnök- és Építész Egylet vízépítési szakosztályának, valamint az OVF majd a KPM XIII. főosztályának és a felügyelete alá tartozó összes vízügyi szervezetnek a szakemberein túl az öntözéssel, haltenyésztéssel, limnológiával, vízminőséggel, balneológiával foglalkozó szakemberek is. A Hidrológiai Közlöny ekkor bontakozott ki és lett valóban a vízzel foglalkozó minden szakember saját lapja. A Társaságba tömörült szakemberek sok és jó cikkekkel látták el a lapot. Érdekes volt, hogy a Társaság elsőnek alakult Limnológiai Szakosztályának számos kiváló szerzője látta meg a közlési lehetőséget és néhány számban eluralkodtak a hidrogeológiai cikkek. Ekkor kellett Salamin Pálnak, Láng Sándornak és Vitális Sándornak a lap arányos szakmai tartalmát tudatosan irányítania. Sajnos ma nagyon kevés limnológiai cikk van a lapban és az arányos szakmai tartalom sem jellemző. A lap a hazai szakmai olvasótábor mellett megcélozta a külföldi könyvtárak, az egyetemek, kutatóintézetek könyvtárait is. Ezért idegen nyelvű kivonatait mindig gondosan készítette, s amikor az orosz absztrakt kötelező volt, egy másik nyugati nyelven is megjelentette. A Itáború után, a vasfüggöny kialakulásakor és megacélozódásával párhuzamosan a nyugat felé való elzárás leküzdésének egyik leghatékonyabb eszköze szakmánkban a Hidrológiai Közlöny volt, amit sok tíz példányban tudtunk a külföldi érdcklődöTinek csereként megküldeni. A cserék során gyakran nagy értékű folyóiratokhoz, kitűnő kutatási eredményeket tartalmazó periodikákhoz jutottunk. Ezek ma a Környezetvédelmi és Vízügyi Könyvtár fényét emelik. A Hidrológiai Közlöny kezdettől fogva a Hidrológiai Társaság és elődje lapja volt Ezért kiemelt feladatának tartotta a társasági életről való beszámolóját Ahogy Vitális Sándor, társaságunk huszonkét éven át volt elnö-