Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM Juhász József a törpe vízművek alkalmazásának kérdéseit tárgyalta. A/, utóbbi cikk megállapítása: "A törpe crőművek megvalósításának feltétele: olcsó, egyszerű és üzembiztos automatizálás." Törpe vízerőink hasznosítására egyébként a Magyar Hidrológiai Társaság e célra alakult bizottsága - tagjai: Mosonyi Emil, Bözsöny Dénes, Illei Vilmos, Juhász József, Katona István, Kertai Kde, Kovács György, Láng Sándor, Pap István az 1952. évi 5-6. számban tett részletes javaslatot. Hidrológia, hidraulika, talajvíz, vízellátás, 1953 1953-ban több. elsősorban elméleti jellegű hidraulikai és hidrológiai tanulmány jelent meg. Szigyártó Zoltán a fajlagos vízhozamszámítás módszereit vitatva elmondta. hogy Puppini elgondolása szerint a (belvíz-) csatornahálózatban a tetszőleges időköz alatt oda befolyó és az onnan távozó vízmennyiség nem egyenlő, s a kettő különbsége a vízszínt megemelve tározódik. Ez azonban ellentétes az összegyülekező vízhozamra való méretezés azon feltételével, hogy az a leghosszabb lefolyási idővel azonos időtartamú mértékadó eső alatt nem csökkenhet, s ezúton tározódást figyelembe venni nem lehet.. Szalay Miklós az árvízvédelmi töltések átázásának számítására hidraulikai eljárást dolgozott ki. Ivicsics Lajos a vízépítési kisminta kísérletezésben használatos invariáns számok értelmezéséről és meghatározásáról írt cikket. Nem kevesebb, mint kilenc különböző, dc ugyanarra végeredményre vezető módszert mutatott be. igazolva ezzel modcllhasonlósági elméletek logikailag imponáló, elkülönült egységét, de ezzel alighanem merevségét és /ártságát is Mosonyi LmiI új eljárást közölt a hidraulikai felületi érdcsség meghatározására a vízugrástávolság mérése alapján. A/, eredmények a duzzasztóművek utófenék méretezésének feladatainál a/.óta világszerte alkalmazásra kerültek, elősegítve ezzel a mcderelsodrás elleni vcdckc/.ést karádi Gábor a lebegtetett hordalék mozgását leíró diffúziós cs gravitációs elméletek elvi kapcsolódásait vázolta cikkében Kovács György a természetes vízfolyások hidrológiai vizsgálatánál fellépő adathiányok pótlásában fonlos alkalmazást dolgozott ki a tartóssági görbe számára. Hidraulikai és matematikai meggondolásokat követett Zoller József csőkutak maximális vízhozamának Porchet-módszer szerinti meghatározását bemutató tanulmánya. Rónai András a Duna-Tisza közi talajvizekről közölt legújabb kutatásai nyomán adatokat: "Az Alföldön általában mindenfele kevés a talajvíz és a kutakat lemélyítik addig, ameddig csak a bes/.ivárgási felület növelhető. A kutak ezrei cs tízezrei egységes hálózatban mind ugyanolyan mélységűek és mind ugyanannyira vízszegénvek. Csak közös oka lehet ennek a jelenségnek, hogy a vízadó réteg vékony és a víz kevés. ... A/. Alföldön a helyi csapadék a talajvizet alig táplálhatja. A csapadék nagyobb része nyáron hull magas hőmérséklet mellett, tehát jórésze - feltétlenül több. mint a fele - elpárolog. Nyáron a növényzet is sok talajnedvességet fogyaszt. Az Alföldön az el nem párolgott csapadékot kiszámíthatóan mind elviszi. ...A talajvíz vertikális mozgásának határozott évszakos ritmusa van. De van a talajvíznek az évnél hosszabb periódusú áradása és apadása is. ... A talajvíz horizontálisan is mozog. Az a tény. hogy vízzáró agyaglencsék és szikesek alatt is találunk talajvizet, mutatja, hogy a talajvíz valahonnan odafolyt. A talajvízáramlás irányait sebességét még nem sikerült kibogozni. Enélkül viszont a talajví/játék problémáit megoldani nem tudjuk. és a talajvízjáték előrejelzése is sötétben tapogatózás." Bogárdi János éppen a várható tavaszi maximális havi közepes talajvízállások előrejelzésérc adott az Alföldre érvényes módszert. A kívánt értéket a legkisebb őszi havi középvízállásból (1), az október-november-márciusi csapadékösszegből (2), a december-január-februári csapadékösszegből (3), és a december-január-februári középhőmérsékletek átlagából (4) összesen négy független változós korreláció számítás útján, statisztikai alapon. vagyis a részletes okok mérlegelése nélkül határozta meg. Az első számítás 10-20. maximálisan 50 cm eltérést mutatott. Lászlóffv Woldemár - Sikó Attila cs Szeszt av Károly közreműködésével - munkabizottsági beszámolót állítod össze a mértékadó árvizek meghatározásáról. Ebben a matematikai statisztika alkalmazásától kezdve a lefolyási és árvízszámítási képletekig röv iden áttekintették és értékelték főként a hidrológia akkori szovjet gyakorlatát Horváth Sándor a Duna Budapest-Mohács szakaszának jégviszonyairól ábrát állított össze az 1899-1953 időszakra. Megszerkesztette a jégjelenségek valószínűségének ábráját is. A vízkémiai cikkek közül Bolberitz Károly egyéni és Török Piroskával közösen írt két cikke a fürdővizek szennyeződéséről és bakteriológiai ellenőrzéséről nemcsak tartalma miatt fontos, hanem azért is. mert az 1954. évfolyamban a szerzőnek elméleti hidraulikai úton is sikerül bővítenie majd ezt a tárgykört. A Balatonba kerülő, vagy oda vezetett szennyvizek káros hatásaira mutatót! rá Lescnyci József és Szabónc Muhits M. Katalin vizsgálata. A Tisza csatornázása után a folyóban meghagyandó élővíz minimális mennyiségéről - bizottsági állásfoglalás nyomán - Jolánkai Gyula tett javaslatot Papp Szilárd, Tóth István és Simonyi Anna a Tisza szennyeződés vizsgálatának 1953-ra vonatkozó adatait ismertette. A vízellátás tárgykörében Béltekv Lajos: "A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése" c. tanulmánya korszak-indító. 1949. és 53. közt a mélyfúrású kutak átlagos vízhozamát több. mint kétszeresére sikerült emelni, a kitermelés egységköltségét pedig több. mint a felére csökkenteni Mindezt helyes béléscsövezéssel, a béléscső mögötti folyadékmozgás káros hatásának kiküszöbölésével. valamint megfelelő vízhozammal, kellő ideig végzett tisztító szivattyúzással érték el. A kc/dő csőrakatot vissza nem húzva, a termelésbe kapcsolt vízadó rétegei más rétegektől el/árva. a szűrővázból az áramlást gátló homokszemcséket eltávolítva volt növelhető a kutak vízhozama Helyes kútkikép/.éssel kisebb melységből is megkaphatták a szükséges mennyiségű és minőségű vizet. A falusi vízellátás addig közkutas megoldása, a kezdetben kb. 1000 m-es. később 250 m-re leszorítani szándékolt közkút távolság mellett sem lehetett gazdaságos az artézi kutak szabad vízkifolyása. (Ennek kényszerűségét még az 1935. évfolyamban Schmidt Kligius Róbert cikke indokolta meg. kiemelve, hogy egyes kutak nem ts