Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Szesztay Károly: Éghajlat és vízkörforgás

SZESZTAY K..: Éghajlat és vízkörforgiis 199 + h, Alapegyenletek az elsődleges állapot jellemzök(T, és N

V

F valamint R,B„ és S) meghatározásához: A.2 N. NC

E S, N

s

l = A

l e„(1-R)(1 +B

R) T.-T, Agg e

0 - e. N

F

C = A

F

C e

0 S B„ S B„ = a<> 1-R 1 + B„ A.1 A.3 A.5 A.7 A.8 N

V

F = No(1-C

R)(C

A

t-C„> 2353 |og,

0e

0 = 9.4051 B„ = ----- b.lR,) m„ A.4 A.6 R,(%L 100 90 80 70 60 40 20 10 b, 1,00 1,15 1,20 1,23 1,31 1,53 1,95 2,40 Példák a másodlagos állapot-jellemzőket meghatározó eljárások és közelítő képletek köréből: V = V

0R

h M.1 V = a légkör páratartalma(mm), V

0= a légkör páratartó képessége(mm), V

0 = A. e

0 H M.2 R„= a troposzféra átlagos relatív nedvessége H = a troposzféra magassága(km), A.= 0,181 mm . hPa'

1 km'

1 90 + T„ + L

mh, H.= - M.3 R„ = R - A

R (1 - R) R M.4 A

R = 0,948 L_ + 2 T„ = -55,3 C* e„ = 0,0396 hPa A párakicsapódás által is melegített csapadék képződési zóna L„ = f(e

h.h,) Az N

s érzékletes hőáramlás által "túlhevített" plánetáris határréteg L„ = 10 C* Km'

1 mmd is c- hTzz^m&z 2. ábra. Az éghajlati és vízkörforgási rendszer együttes vizsgálatát megalapozó modellvázlatok és az alapegyenletek közelítő megoldása. A jelenlegi éghajlatállapot jellemzői Budiko (1982) szerint