Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

3. szám - Hírek

192 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI Hírek VÍZ ÉS KÖRNYEZET A víz, az életminőség elsődleges meghatározója A fenti címmel tartotta szimpóziumát, e témakörben először az Olasz Hidrotechnikai Társaság 1994. szep­tember 19-én Nápolyban. A szimpózium keretében hat előadás hamgzott el a címben jelölt téma sokrétűségét messzemenően tükrözve. Erre utalt bevezető előadásá­ban a Társaság tiszteletbeli elnöke dr. Carlo Lotti is: a víz a környezet legfontosabb eleme, így a vízzel, mint a környezeti problémák középpontjában levő anyaggal kell foglalkoznunk. Előadásában kifejtette továbbá azon véleményét is, mely a hazai viszonyokat ismerve nálunk is időszerűnek tekinthető, hogy különbséget kell tenni a környezetvédők között: meg kell találni azokat az embe­reket akik együtt tudnak működni a szakterület műszaki képviselőivel, adott esetben a vizimérnökkel is. Azok vi­szont nem fogadhatók el partnerként, akik tevékenysége mellőzi a szakértelmet, s így tevékenységük a műszaki és társadalmi fejlődés folyamatára káros. Dr. Giuseppc Consiglio előadása a "Vizek felelős használata a fentartható fejlődésért" címet viselte. A társadalom és a gazdaság fejlődésébe vetett hit a hetve­nes évekre aggodalommá vált: vajon lehetséges-e a ha­tártalan növekedés vagy valahol a fejlődés egy küszöb átlépésével hanyatlásba csap át ? Ez már-már filozófiai kérdés, de az elmúlt évtizedek történéseinek elemzése arra mutat, hogy valóban léteznek határok, amelyeken nem lehet büntetlenül túllépni. Az 50-es években kelet­kezett társadalmi előrejelzések (olasz viszonylatban) nem bizonyultak helyesnek. A népesség növekedése lé­nyegesen nagyobb volt, mint korábban gondolták, s emellett a társadalom is átalakult: nőtt a városi lakosság aránya. Ennek következtében a vízfogyasztás például szerkezetében és mennyiségében is lényegesen eltért az előrejelzésektől. Látható ez a fogyasztói szokásokon: a század elején még felelős gondolkodású fogyasztók a tö­retlen fejlődést igérő fogyasztói szemlélet hatására irra­cionális vízhasználatba kezdtek: a víz megtestesülő érté­ke és a valós társadalmi értéke elvált egymástól önpusz­tító tékozlásra ösztönözve a társadalmat. Milyen megol­dást lehet találni ezekre a problémákra? Az előadó sze­rint a vizi közművek magánosítása lenne üdvözítő, hogy az állami támogatás ne torzítsa el az értékviszonyokat és jobban kell ügyelni az érték-haszon elemzések eredmé­nyeinek figyelembevételére. Pierluigi Martini professzor a vízszolgálatatás és az élet minősége címmel tartott előadást. Ennek keretében a témakört teljes terjedelmét felvázolta a az ivóvízszol­gáltatástól a szennyvíztisztításon át a meliorációig, a­mely, a hazai szemlélettel ellentétben az olasz kollégák szemében egyenértékű szolgáltatás, nyilván a hazainál lényegesen szárazabb klíma miatt. A "Vízhasználat és a környezet értékelése" című előa­dásában Salvatore Indelicato professzor a mezőgazda­sági vízhasználat jelentőségét és hatásait vizsgálta. A mezőgazdaság az egyik lenagyobb vízhasználó, öntözés nélkül a termésátlag csak a jelenlegi harmadát érhetné el, a déli területeken pedig gyakorlatilag lehetetlen len­ne a termelés. Egyre nehezebb a mezőgazdaság számára hasznosítható vízkészlet bővítése és esetenként a megle­vő készletekkel is egyre nehezebb gazdálkodni a környe­zeti vízigények biztosítása és a költségviselés nehézségei miatt. A mezőgazdaság a vízháztartást mennyiségi ol­dalról a vízkivételekkel, minőségi oldalról pedig a be­mosott szennyeződésekkel érinti. Az előbbi káros folya­matok elemzése mellett az előadó azonban felhívja a fi­gyelmet, hogy a mezőgazdaságnak némely esetben fun­damentális szerepe lehet a környezeti érték növelése te­rén, elsősorban a termőföld és a biológiai egyensúly vé­delme, az öntözővíz újrahasznosítása és a mezőgazdasá­gi célú erdősítés területén, különösképp a semiarid vidé­keken. Mario Santoro professzor a biológiailag szükséges, minimálisan biztosítandó lefolyással kapcsolatos ered­ményeit ismertette. A minimálisan biztosítandó vízho­zam meghatározásának hidrobiológiái és hidrológiai módszerei a vizi életközösségek szintezettségén keresz­tül függnek össze. A biztosítandó minimális vízhozam és a betározott vizekkel való gazdálkodás, valamint a vízjárást befolyásolni képes tározók földrajzi elhelyezke­dése között mindig jelentős összefüggés mutatkozik. Az előadás során néhány vizsgálat eredményeit is bemutat­ták. Roberto Zavatta professzor a "Viziutak környezeti és gazdasági értéke" címmel tartott előadást. Olaszország­ban az utóbbi években megújult a belvízi hajózás iránti ­egyelőre csak elméleti szintű- érdeklődés, kormányzati szinten is, annak ellenére, hogy a hajózás forgalma az összes szállítmányozáson belül csökken. A felértékelő­dés mögött elsősorban a közúti szállítás csökkentésének szándéka és a környezetbarát vizi szállítás előnyben ré­szesítése húzódik. Mindemellett az Európai Közösség országaiban - Németország és Hollandia kivételével ­csökkent a vízi szállítmányozás szerepe. A korábbi egy­szerű költségelemzés mellett az utóbbi időben a szolgál­tatási színvonal egyes elemeit is elemezve (rugalmasság, gyorsaság, rendszeresség, megbízhatóság, elérhetőség stb.) a hajózás nem kapott jó osztályzatot. Az OECD­ECMT a belvízi hajózás perspektíváit elemezve arra ju­tott, hogy a vizi szállítást a szállítmányozók saját erőből nem képesek kívánatossá tenni, elengedhetetlen az ál­lam politikai és anyagi segítsége. Rácz Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents