Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
3. szám - Dobos Irma: „De admirandis Hungariae aquis”
188 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI "De admirandis Hungáriáé aquis" Dobos Irma 1027. Budapest, Margit krt. 44. Kivonat: A Semmelweis Kiadó 1992-ben és 1993-ban angol és német nyelven jelentette meg Vida Mária: "Magyarország gyógyfürdői régen és most" című müvét. Ebben a különösen szép kivitelű kötetben a szerző több évtizedes kutatómunkáját adta közre a legszebb fürdötörténeti tárgyak és dokumentumok művészi kivitelű képeivel illusztrálva. Ilyen formában és tartalommal a fíirdötörténetet bemutató mű még nem jelent meg az országban, ezért is rendkívül figyelemre méltó és kiérdemelte, hogy részleteiben is feltárjuk értékeit. Az olvasó nem csak a magyar fürdőkultúrával ismerkedhet meg, hanem ezzel párhuzamosan a Kárpát-medencét magába foglaló Magyarország történelmének főbb állomásaival is. A gyógyfürdők bemutatásán kívül az ásvány- és gyógyvíz-analitikát, a hidegvízgyógyászatot és a nagy jelentőségű keserűvíz-megismerést, valamint a tudományos mélységi vízfeltárást is kellő mélységben megvilágítja a szerző. Kiváló orvosok, kémikusok és mindazok a természettudósok felsorakoznak évszázadok gazdag munkálkodása során, akik valamilyen formában eredményesen hozzájárultak a hazai fürdőkultúra magas szintre emeléséhez. Kulcsszavak: fíirdötörténet, hévíz, ásványvíz, gyógyvíz 1. Bevezetés A tanulmány címét Wernher Györgytől kölcsönöztük, akinek 1549-ben megjelent műve ezen a címen először foglalta össze Magyarország fürdőit és "csodálatos" vizeit. Vida Mária két nyelven megjelent műve (Spas in Hungary in Ancient Times and Today, Budapest, 1992. 42 oldal szöveg és 30 oldal 93 képpel; Heilbader in Ungarn in altén Zeiten und heute, Budapest, 1993. 42 oldal szöveg és 30 oldal 93 képpel. Semmelweis Kiadó, A/5 formátum) is kaphatta volna ezt a címet, hiszen ez a különösen dekoratív kiállítású, albumszerű kiadvány a szerző több évtizedes kutatómunkájának összegezése, amely a 2000 éves magyar fürdőkultúra megalapozásának, kialakulásának és fejlődésének rejtelmeit tárja fel. Nagyon ízléses és kellemes hatású a fekele alapú borítólap, amelynek első oldalát az eltérő színű cím (sárga), a szerző és a színes felvételek készítő neve (világos kék) mellett a XIX és a XX. század fordulójáról származó Zsolnay gyártmányú "Szódavizet" hirdető, nagyrészt fehér, kisebb részt barnássárga színű szobor díszíti (/. kép). A hátsó borító pedig a Gellért fürdőt burkoló a XX. század elejéről való, ugyancsak Zsolnay színes kerámia egy részletét mutatja be. A cím alapján azt várnánk, hogy áttekinthetjük majd a korábbiak mellett a több száz jelenleg is működő fürdőt, de a szerző szerint az újabb fürdők ismertetése nem a történész , hanem a jelenkor szakembereinek a feladata. Ez valóban igaz, bár az 1945 után következő 45 év fürdőkultúránk történetének egy újabb és jelentős szakasza volt, s így hiánya nincs összhangban a kötet címével. Minden bizonnyal ezt a hiányt a kötet két záró oldalát ellentmondásokkal terhelt "Magyarország ásvány- és gyógyvizei" c. térkép pótolja. Az igen jól összeállított és áttekinthető jelkulcs a palackozás, a fürdőkúra, az ivókúra helyét tartalmazza és az 1945 előtt létesítetteket feketével, az ez utáni létesítményeket pedig pirossal jelöli. Budapest megérdemelte volna, hogy a város kinagyított térképén minden gyógyfürdőt feltüntet a szerző. 1. kép. "Szódavizet" hirdető - a könyv címlapját díszítő szobor a XIX. és XX. század fordulójáról
