Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

3. szám - Hegedűs János: Réz ion toxikussága és változása a Duna-víz bioszesztonja és toxikus anyag tartalma hatására

186 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI 2. Anyag és módszer A mintákat tisztára mosott, a vizsgálandó vízzel kétszer kiöblített üvegdugós üvegedénybe színültig töltve vettük. A minta fele a vízfelszínről (felületi filmréteg), a másik fele 20 cm mélységből származott. A mintákat a mintavétel után legkésőbb kettő, kettő és fél órán belül feldolgoztuk. Kontrollvízként forralt és szűrt, 48 órán át a laboratóriumban nyitottan, csak szűrőpapírral fedetten tárolt csapvizet használtunk. A vizsgálatokat kontroll, és két párhuzamos beállítása mellett végeztük. A vizsgálatra kerülő homogenizált Duna-vízből 100 ml-t 0,45 (j.m pórusnagyságú szűrőlapon (Sartorius) leszűrtük. A szűrőpapíron lévő szüredéket 10 ml 5 mg/l réz ion koncentrációjú oldatba mostuk, és a szűrőlapot négyfelé vágva szintén a kísérleti folyadékot tartalmazó főzőpohárba, a folyadékba helyeztük. A pH értékét meghatároztuk, eltérés esetén pH=7,2 korrigáltuk. Ezután a mintát szűrőpapírral letakarva 20-22 C°-on termosztátban 24 órán keresztül, napjában többször felrázva inkubáltuk.Az inkubációs idő lejárta után a mintát újból leszűrtük 0,45 |j.m pórusnagyságú szűrőlapon és a szűrletből rapid alga - Scenedesmus obtusiusculus Chodat tesztet állítottunk be (Hegedűs, 1991). A vizsgálatoknál negatív és pozitív kontrollt használtunk. Pozitív kontrollként - vegyszeres kontroll - az 5 mg/l réz ion koncentrációjú oldat - pH=7,2 - szolgált. A vegyszeres, pozitív kontroll koncentrációját - 5 mg/l réz ion oldat - úgy választottuk meg, hogy a Hegedűs (1991) által alkalmazott ötös minősítési skálán mindig az erősen toxikus kategóriába essen, és a negatív kontrollhoz viszonyított 100 % - csökkent oxigéntermelés értéke mindig 15,0 % legyen (gátlás=85,0 %) (Hegedűs, 1984). A vizsgálati eredményeket - a negatív kontroll eredményeinek - 100,0 % ismeretében - a pozitív kontroll eredményéhez hasonlítva adtuk meg. A vizsgálatokat az 1991 június 1-től, 1992 május 31ig, heti gyakorisággal, a Duna balparti sávjából, 1656 és 1651 fkm-i pontokról származó»mintákból végeztük. 3. Vizsgálati eredmények A két mintavételi pontról - balpart 1656 és 1651 fkm - származó minták vizének toxikológiai szempontból meghatározott minősége a kísérlet ideje alatt az előző évekhez hasonló képet mutatott (Hegedűs, 1989; Hegedűs, 1992). A pozitív minták előfordulási gyakoriságát, valamint a toxikusság mértékét is tekintve az 1656 fkmi mintavételi pont vize az 1651 fkm-inél most is sokkal kedvezőbb képet nyújtott. Kísérleteink során azt vizsgáltuk. hogy a réz ion által a Scenedesmus obtusiusculus Chodat algára kifejtett toxikus hatás mértékét - 15,0 % - hogyan befolyásolja a Duna-víz lebegőanyagához kötődő toxikus anyag és bioszeszton tartalma. A havi átlag eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a fotoszintézis intenzitása egy hónapot kivéve mindig a toxikológiai szempontból szennyezettebb, 1651 fkm-i ponton vett mintáknál volt nagyobb. Erre az egy hónapra - február - a többitől eltérően az jellemző, hogy az 1656 fkm-i ponton vett mintáknál nagymérték1. táblázat A fotoszintézis mértékének százalékos átlagértéke a pozitív kontrollhoz viszonyítva Hónap Minta (Duna) 1656 fkm 1651 fkm VI. 8,6 17,6 VII. 5,8 19,0 VIII. 4,0 14,0 XI. 8,0 22,6 X. 1,6 8,0 XI. 0,0 7,2 XII. 0,0 12,6 I. 0,0 8,2 II. 21,6 0,6 III. 5,2 8,6 IV. 0,0 0,0 V. 11,5 13,7 ben megnövekedett a fotoszintézis intenzitása, az 1651 fkm-i ponton pedig majdnem nullára csökkent. A késő őszi és a két téli hónapban - XI, XII, I - a Budapest feletti mintavételi ponton minden vizsgálat esetében a fotoszintézis teljes gátlását kaptuk, szemben a Budapest térségében lévő mintavételi pont vizével, ahol mindhárom hónapban a többi hónaphoz képest kisebb, de még jelentős mértékű a fotoszintézis intenzitása. Jelentős áradásnál és magas vízállás esetén - a Vigadó téri 350 cm felett - mindkét vizsgálati pont esetében a fotoszintézis elmaradását - teljes gátlás - tapasztaltuk (Hegedűs, 1985). Ha az áradás és a magas vízállás egy egész hónapra kiterjedt, akkor a fotoszintézis mértékének havi átlag értéke nulla volt, amint a IV. hónapban tapasztaltuk. Az eredmények alapján megvizsgáltuk, hogy az egyes mintáknál a fotoszintézis mértéke a pozitív kontrollhoz viszonyítva növekedett, azonos volt vele, csökkent vagy pedig teljesen elmaradt. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fotoszintézis mértékének a csökkenése esetén a réz ion és a Duna-víz lebegőanyagaihoz kötődő toxikus anyagainak szinergista hatása érvényesült, növekedése esetén viszont a réz ion és a Duna-víz lebegőanyagaihoz kötődő toxikus anyagainak hatásával szemben a bioszeszton antagonista hatása volt az erőteljesebb. 2. táblázat A fotoszintézis intenzitásának változása a pozitív kontroll függvényében, százalékban Minta (Duna) 1656 fkm 1651 fkm Növekedés 18,1 25,0 Azonos 4,4 2,2 Csökkenés 77,2 72,7 Teljes hiány 59,0 36,3 Az eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. A két mintavételi pont viszonyában a fotoszintézis mértéke növekedésének kis értékű, a fotoszintézis teljes hiányának nagyfokú különbsége azt jelenti, hogy az 1651 fkm-i mintavételi ponton a Duna szennyezettebb viszonyaihoz