Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

3. szám - Hegedűs János: Réz ion toxikussága és változása a Duna-víz bioszesztonja és toxikus anyag tartalma hatására

185 Réz ion toxikussága és változása a Duna-víz bioszesztonja és toxikus anyag tartalma hatására Hegedűs János Fővárosi Vízművek, 1134 Budapest, Váci u. 23-27. Kivonat: A szerző tanulmányában azt vizsgálta, hogy a réz ionnak a Scenedesmus obtosiusculus Chodat algára kifejtett toxikus hatásának mértékét hogyan befolyásolja a Duna - víz lebegőanyag tartalmához kötődő toxikus anyag, és bioszeszton tartalma. Tanulmányában a szerző részletesen ismerteti vizsgálati módszerét - mintavétel, technikai feldolgozás, inkubáció, értékelés és a vizsgálati eredményeket. A vizsgálatokat az 1991 és 92 - es években, heti gyakorisággal végezte. Toxikológiai tesztként rapid alga tesztet alkalmazott. Megállapítja, hogy a kísérlet feltételei mellett mindkét vizsgálati pont esetében, a minták több mint 72,0 % -nál Duna-víz lebegőanyag tartalmához kötődő toxikus anyagai és a réz ion szinergista hatása érvényesült. Teljes toxikus gátlást a minták 36,3 %-, - 1651 fkm - és 59,0 % - ban - 1656 fkm - talált. Megjegyzi, hogy a vizsgálati eredmények alakulását befolyásolják a folyam hidrometeorológiai és vízjárási viszonyai. Kulcsszavak: Duna, réz, alga, toxicitás, szinergizmus, antagonizmus 1. Bevezetés Hazánkban is a nagymérvű iparosodás következtében egyre több szennyvíz kerül vizeinkbe. A felszíni vizekbe kerülő szerves szennyező anyagok a természetes tisztulás, a mérgező anyagok a természetes méregtelenedési folyamat során küszöbölödnek ki. A szennyezett vizek tisztulásában a baktériumok fontos szerepet töltenek be, de szennyezések okozói is lehetnek. A vizek ipari szenynyeződése gátolja, erőteljes szennyeződés pedig helyileg el is pusztítja a tisztulásért felelős baktériumokat (Felföldi, 1980). A baktériumok a felszíni vizekben a szervetlen és szerves anyagokat lebontják, átépítik és ezeket vagy alkotóelemeiket anyagcsere folyamataikban hasznosítják. A vizekbe az emberi tevékenység révén számos olyan vegyület is kerül, amely igen ellenálló, azaz a baktériumok se szén. se energia forrásként nem tudják hasznosítani. Azonban ezen ellenálló vegyületek is lassan eliminálódnak a vizekből. Ugyanis a baktériumok e vegyületeken mindenféle haszon nélkül változásokat - kooxidáció - hoznak létre (Szabó, 1989a). Ennek eredményeképpen a vegyületek a természetben előforduló anyagcseretermékekhez válnak hasonlóvá és így már könnyebben eliminálódnak a vizekből. A szervetlen káros hatású szennyező anyagok egy csoportját a fémek alkotják. A termesztés vizek üledékében a legtöbb fémet a humuszanyagok kötik meg. A fémek megoszlását a felszíni vizek üledékében a baktériumok - melyek az üledék részecskéin poliszacharid fehérje polimerekkel tapadnak - is jelentősen befolyásolják. A baktériumokban a fémek koncentrációja sokszor nagyobb, mint azok környezetében. A fémek felvétele a fehérjékkel kialakított komplexek révén valósul meg (Singleton et Cuthrie, 1988; Szabó, 1989b). A mérgezőanyagokkal szembeni rezisztencia kialakulásáért a mikroorganizmusokban a génamplifikáció folyamata is felelős lehet. Alacsonyrendü élőlényeknél kimutatták a génamplifikáció és a méreganyagokkal szembeni rezisztencia összefüggését. E folyamat során, ha az élő sejt DNS-ének másolódását méreganyagok vagy más környezeti tényezők megzavarják, a DNS -szintézis az éppen másolódó DNS-szakasznál megáll. Erre a mikroorganizmus az illető DNS-részlet fokozott másolásával reagál. Ez a megsokszorozódott DNS-szakasz, episzómákat alkotva kieshet a kromoszómából, ezután vagy beépül egy másik kromoszómába, vagy szabadon maradva un. minikromoszómákat alkot így a mikroorganizmusok új tulajdonságokat - méreganyag rezisztencia - vehetnek fel (Poupon et Ling, 1991). A felszíni vizekben toxikológiai szempontból jelentős fémek közül a szerves anyagokkal a legnagyobb társulási hajlamot a réz mutatja. Ezt a fémet a baktériumok polimerjei az üledékben kelatizálják. Duna esetében a fémek közül a Ni, Co, Cu inkább az oldott fázisból mutatható ki, míg a Zn, Cd, Cr, Pb és Hg főleg a lebegőanyagokhoz kötődik és azzal ülepedik (Szabó, 1991) Kísérleteinkben a Duna-víz bioszesztonja és lebegőanyag tartalmához kötődő toxikus anyag tartama és a réz ionok egymásrahatása révén vizsgáltuk a réz ion algákra kifejtett toxikusságának változását. Az algák általában, egyes algafajok pedig rendkívül érzékenyek a rézzel szemben. A szennyezett vizek algái kevésbé érzékenyek és könnyebben alkalmazkodnak a nagyobb rézkoncentrációhoz (Péterfi, 1977). A bioszeszton alkotói közül, a kölcsönhatás létrejöttében a minta relatíve kis mennyisége következtében a zooplankton tagok figyelmen kívül hagyhatók. Munkánkkal célunk egy olyan módszer kidolgozása volt. melynek réven hatásosan lehetett megállapítani az egyes mintavételi pontok toxikus anyagai bio- cs abioszesztontól befolyásolt hatásának eltérő mértékél (I 'arga, 1991). Kísérleteinket 1991 és 92-cs években folytattuk.