Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
3. szám - Tóth Erika: A Balatonfüredi-öböl nyílt vize oligotróf baktérium közösségeinek számítógépes analízise
101II I"..: A Balatonfüredi-öböl nyílt vize oligoirol baktérium-közössége 17Í A diagnosztikai tesztek végrehajtásánál és a faji szintű azonosításhoz összehasonlításul felhasznált autentikus baktériumtörzsek számjelzése, faji pozíciója és eredete 1. táblázat Vizsgált kulturális- továbbá makro- és mikromorfológiai jellegek: kolóniák nagysága, színe, alakja, konzisztenciája, 24 és 48 órás tenyészetekből nyert sejtek alakja, mérete, Gram szerinti festődése és spóraképzésük. Élettani-biokémiai diagnosztikai tesztek: Kataláz aktivitás kimutatása: 48 órás tenyészetek kezelése 10 %-os ^Cb-dal Az oxidáz-teszt értékelése p-aminodimethylanilin-monohidrochlorid 1 %-os vizes oldatával történt. Sótűrést 5, 7, 9 és 12 % NaCl koncentrációjú, pH toleranciát 4, 5, 7, 9-es pH-jú 5 g peptont tartalmazó peptonlevesben. a baktériumok növekedésének hőmérsékleti intervallumát (4°, 28°, 37°, 45° és 50°C-on) 5 g peptont és 5 g húskivonatot tartalmazó ferde nutrient agaron vizsgáltuk. D-glükóz oxidatív és fermentatív úton történő értékesítésének detektálása Hugh és Leifson (1953) szerint történt. Ugyanezen módszerrel tanulmányoztuk a fruktóz, a laktóz, a xilóz és a szalicin fermentációját is. A keményítő hidrolízisének vizsgálatát, az indoltermelés kimutatását, a foszfatázaktivitás és a nitrátredukció detektálását Cowan és Steel (1974) módszere alapján végeztük. A lipolitikus aktivitásra TWEEN-20. -40, -60 és -80 alkalmazásával, Sierra (1957) módszere alapján következtettünk. Az ureáz-aktivitás vizsgálatát Christensen (1946) módszerének megfelelően, a tirozindekompozíciót Gordon (1955), a fenilalanin-dezaminációt Report (1958) szerint tanulmányoztuk. Citrátnak, mint egyedüli szénforrásnak az értékesítését Simons' citrát-agar felhasználásával figyeltük meg. Az antibiotikumokkal és antibakteriális anyagokkal szembeni érzékenység vizsgálatát Resistest korongok segítségével, nutrient táplemezeken végeztük. Alkalmazott antibiotikumok: ampicillin (20 /ug), karbenicillin (100 /ug), kloramfenikol (30 /ug), klórtetraciklin (30 jug), klindamicin (10 /ug), eritromicin (10 /ug), gentamicin (20 jug), kanamicin (30 /ug), linkomicin (10 /ug), neomicin 30 /ug), nalidix-sav (30 /ug) nitrofurantoin (300 /ug), nistatin (100 /ug). oleandomicin (30 /ug), oxacillin (10 /ug), oxitetracikhn (30 /ug), penicillin (3NE), spiramicin (30 /ug), szumetrolim (25 /ug), szuperszeptil (400 /ug), sztreptomicin (30 /ug), tetraciklin (20 /ug), vankomicin (50 /ug). Szénhidrátok hasznosítását egyedüli szénforrásként és rajtuk a savképzést Gordon és Mihm (1957) alapján, szervetlen nitrogént tartalmazó láptalajon tanulmányoztuk Tesztelt szénhidrátok: xilóz, arabinóz, mannit, szorbóz, inozit, inulin, mannóz, glicerin, trehalóz, raífinóz, szacharóz, szorbit, levulóz, galaktóz, melibióz és laktóz. Argininhidrolízist a Niven és mtsai (1942) általjavasolt táptalajon, az eszkulin bontását pedig a Cowan és Steel (1974)-féle, 0,1 % eszkulint és vas(III)-citrátot tartalmazó peptonlevesben vizsgáltuk. A zselatin felhasználását Frazier (1926) módszerével detektáltuk. /?-galaktozidáz aktivitásra Lowe (1962) szerint az o-nitrofenil-/?-D-galaktopiranozid (ONPG) bontásából származó o-nitrofenol megjelenéséből következtettünk. A DNS és RNS bontásának képességét a Jeffries és mtsai által 1957-ben javasolt táptalajon mutattuk ki. A lizozimrezisztencia vizsgálata 0,001 % lizozimot tartalmazó nutrientlevesben Gordon (1973) módszere szerint, a H2S-termelés detektálása peptonlevesből ólomacetáttal impregnált szűrőpapír segítségével Cowan és Steel (1974) javaslata alapján történt. A metilénkék terminális elektronakceptorként történő felhasználására triptont és 0,1 % metilénkéket tartalmazó táplevesben kémleltünk. Szerves savak sóinak (Na-piruvát, Na-acetát, Na-glükonát, Na-szalicilát, Na-oxalát, Na-benzoát. Ca-laktát) egyedüli szénforráskénti hasznosítására a növekedés mértéke és a pH alkalikus irányba történő eltolódása utalt. Különböző aminosavak (cisztein, aszparagin, glicin, arginin, alanin és metionin), valamint a KNO3 egyedüli nitrogénforrásként való hasznosítását 280 mg/l (Szabó, 1974) nitrogént tartalmazó táptalajon vizsgáltuk. Fluoreszcens pigment termelésnek kimutatására King's B táptalajt alkalmaztunk (King és mtsi, 1954), xantin és hipoxantin bontását pedig a Gordon és Mihm (1957) által javasolt táptalajon detektáltuk. A baktériumok szintetikus táptalajon történő növekedésének vizsgálatához szénforrásként glükózt, nitrogénforrásként (NH 4) 2HP04-t használtunk. Ca3(P0 4)2 bontásának vizsgálatára 1,8 g/l Ca3(PC>4)2-t, továbbá glicerint és glükózt, valamint szervetlen nitrogénforrást tartalmazó agarlemezeken került sor. Nedves hőtűrés vizsgálatához a baktériumok peptonlevesben ill. Balatonvízben növekedett tenyészeteit alkalmaztuk. A E. coli és a B. subtilis ellen ható ar.tibiotikus aktivitás kimutatásához törzseink 5 napos, folyadék tenyészeteinek sejtmentes szűrletét használtuk. A mozgásképesség ellenőrzését fáziskontraszt - valamint elektronmikroszkópos megfigyelések segítségével végeztük. A numerikus analízist 58 saját (2 törzs a vizsgálatok során kipusztult) és 5 autentikus baktériumtörzzsel, 186 tulajdonság alapján végeztük el. A tulajdonságok kódolását az Adanson-féle elveknek megfelelően hajtottuk végre. A törzsek közötti hasonlósági indexek (1,0-0 értékek között: 100-0 % lásd az 1. ábrát) gépi számítása Sokai és Michener (1958) formulája alapján történt. 3. Eredmények és megbeszélésük A Balatonból általunk kitenyésztett és szelektált 58 reprezentatív- és az összehasonlításul vizsgálatba vont 5 autentikus-baktériumtörzs fenetikus rokonsági viszonyait az 1. ábrán dendrogram formájában szemléltetjük. Ezek szerint a számítógép a 63 törzset 75,4 %-os hasonlósági szinten (Hasonlósági index: 0,75) egyetlen csoportba egyesítette. Baktériumtörzsek jelzése Baktériumtörzsek faj neve Baktériumtörzsek eredete T5-K.V/72 Aeromonas hydrophila Langó, Balaton (1982) TKÖ/4 Bacillus subtilis Langó, Balaton (1982) M-II-2/2 Micrococcus roseus Bognár, Balaton Xl/VP Micrococcus luteus Bognár, Balaton T2-V/1 Pseudomonas alcaligenes Langó, Balaton (1982)
