Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

3. szám - Alföldi László–Oláh János–Póka Teréz: A biológiai aktivitás bizonyságai a Szentendrei-sziget kavicsos vízadójában

166 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI ológiai aktivitást is. Egyértelmű bizonyítéknak azonban még nem tekinthető. 1989 márciusában a Duna-víz 10-11 mg/l oxigén koncentrációja a Sziget belseje felé haladva 4-6 mg/l-re csökken. A Duna-víz 5-6 mg/l oldott szervesanyag tartalma a szomszédos közeli három kútnál felére, majd további kutaknál harmadára csökkent. Csökkenő gradienst mértek az ammónia tartalomban, amely 600 (ig/1-ről az első kútnál 10-30 ng/1 értékre, majd 0-ra csökkent. A felsorolt alkatrészek csökkenő koncentrációjával egyidejűleg a szelvény menti nitrátkoncentráció növekedése volt észlelhető (10-14 mg/l-ről 19-26 mg/l-re). A felsorolt komponensek koncentrációjának Dunától távolodva bekövetkező karakteres változása eleve bakteriális tevékenységre utal. A jelenség még egyértelműbb annak figyelembevételével, hogy a folyamatos nagytömegű ivóvíztermelés hatására a vízadó kavicsban intenzív áramlás folyik, és a Duna vize folyamatosan utánpótlódik, áramlik a vízadóba. Nem kellenek speciális ismeretek ahhoz, hogy feltegyük azt a kérdést, vajon hová tűnik a folyamatosan utánpótlódó ammónia tartalom, miért csökken a folyamatosan utánpótlódó oldott szerves széntartalom (TOC), és az oxigén-tartalom. Annak ismeretében, hogy az ammóniát oxidáló baktériumok működéséhez folyamatos oxigén és szerves szén utánpótlásra van szükség, nem lehet kétségünk, hogy a vázolt kémiai környezet és tendenciák a nitrifikáló baktériumok működésének feltételezéséhez elégséges alapokat szolgáltatnak. Oláh János szerint a vízadóban bekövetkezett látszólagos nitrifikáció alapján 125 mg/m

3/nap N0

3 - N koncentráció növekedés számítható. A látszólagos nitrifikációt a beáramló víz ammónia tartalma és a szervesanyag bomlásából származó ammónia szolgáltatja. A vízadó bonyolult áramlási viszonyai, esetleges nitrát-szennyeződése, a felszínalatti párolgás, az evapotranspiráció, változó csapadék utánpótlódás, a dunai vízjárás változékonysága, a Duna-víz kémiai összetevőinek vízhozam-vízhőmérséklet és évszakos függősége olyan bonyolult helyzetet idéz elő, hogy egyszerű számítással kapott látszólagos nitrifikáció léte és mértéke további részletes közvetlen vizsgálatokkal megerősítésre szorul. A VITUKI-ban végzett vizsgálatok során a megfigyelő kutakból kitermelt vizekből szigorúan aerob nitrit baktériumok, ammonifikáló baktériumok, kénoxidáló aerobaktériumok, denitrifikáló és szulfátredukáló baktériumok egyaránt kimutathatók voltak, ami arra utal, hogy a felszínalatti mikrobiológiai rendszer működése is rendkívül bonyolult. A radioaktív timidinnel végzett vizsgálatok szerint m

3-enként és naponta 0,56-1,17 g szerves szénnek megfelelő baktérium biomassza képződött a vízadóban, amiből figyelembe véve a nitrifikációt és a denitrifikációt is, Oláh János arra a következtetésre jutott, hogy a nitrifikálók által termelt szerves szén (biomassza mennyisége) kevesebb, mint az összes biomassza. Feltehető, hogy a naponta termelt baktérium biomasszának az állati táplálék-láncon keresztül egy része hasznosul, és a litotrof úton termelt bakteriális szerves szén alapját képezheti más heterotrof baktériumok termelésének. Mindenképpen számolni kell a redukált vas, mangán, kén vagy más vegyületek energia tartalmával, melyeket specializált baktérium populációk hasznosítanak, és így kemolitotrof úton szerves anyagot termelnek. A Duna-mederben áramló folyóvíz folyamatos tápanyagellátó hatásának kitett felszínalatti élettáj baktérium állományát a kutató fúrásban fél méterenként vett minták alapján vizsgálták. A teljes baktérium társaság nagyságrendjében a telített és telítetlen zónában észlelt baktériumok nagy része inaktív, teljes anyagcserét nem folytató állapotban volt. A telepet képző oligokarbofil és eukarbofil baktériumok száma a felszíni talajzónát követően gyorsan csökken és számuk 100 alá esett, a telítetlen zóna felső régiójában azonban, ahol a tápanyag utánpótlódás biztosított, számuk több százezerre nő, és a mélyebb régiókban a milliót is meghaladta (9. ábra). 9. ábra. Oligokarbofil és eukarbofil baktériumok A nitrifikáló baktériumok száma kevesebbnek mutatkozott, mint amennyi a látszólagos nitrifikáció számításából várható lett volna. Ez egyrészt a számítás bizonytalanságára utal. másrészt egyes irodalmi adatok szerint {Knowels R. és Leau D.R.S. 1987) az alkalmazott eljárás eleve alábecsüli a baktérium populáció mértékét, mert a számolt kemolitotrof Nitrosomas és Nitrobacter genusokon kívül más kemolitotrofok is szerepet játszhatnak. Állatok a vízadó kavics hézagaiban A kutató fúrás anyagvizsgálata során a fúrás 12-15 m-es szelvényéből folyóvízi állatokat, két oligochaeta faj maradványát mutatták ki, melyeket a nagytestű Limno-