Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Vermes László: Az esetleges éghajlatváltozás és a mezőgazdaság

VERMES L.: Az éghajlatváltozás és a mezőgazdaság 103 tott transzspiráció-csökkenésből származik. Ezzel szemben a szója vízfelhasználási hatásfokának javulása döntő mértékben (90 %) a megnövekedett fotoszintézis eredménye, s csak kevéssé (10 %) fakad a sztómák bezáródásából. Az 1. táblázatban szereplő másik két növény, a gyapot és egy eukaliptusz faj a két említett példa között helyezkedik el. A kedvezőtlen következmények közé tartozik az elvégzett modellvizsgálatok alapján az, hogy - az emelkedő széndioxid-koncentráció csökkenti majd a talajokban a növények számára felvehető ned\>ességkészletet, különösen a közepes földrajzi szélességek övezetébe tartozó, hagyományosan gabonatermesztő körzetekben. továbbá - a nyári tenyészidő átlaghőmérséklete a közepes és magas szélességi fokú vidékeken 2-4 C fokkal is megemelkedhet, ami több héttel is meghosszabbíthatja a tenyészidőt; ez a hosszabbodás a tenyészidő elején és a végén egyaránt jelentkezhet (Hare, 1986). Az éghajlatváltozás talajnedvességre gyakorolt hatását hazánkban hosszú idősoros hőmérséklet-, csapadék-, talajnedvesség-, párologtatóképesség adatok feldolgozásával meteorológusaink (így Lanbert, Varga-Haszonits, Bussay, Dunay, Tölgyesi) vizsgálták. Eredményeik szerint a levegő C0

2-tartalmának emelkedése miatt várható globális felmelegedés hatására - 1 C fokos hőmérsékletemelkedés, és ezzel párhuzamos 5 %-os relatív nedvesség csökkenés esetén - változatlan légköri vízgőztartalmat feltételezve - a talajnedvesség átlagosan 5-6 %-kal csökkenne a jelenlegihez képest. legnagyobb tékben április végén, május elején (mintegy 7-8 %-kal); később a talaj száradásával az említett különbség csökken és minimumát augusztusban éri el (3-4 %). Kis különbség tapasztalható a tél végén is, akkor az alacsony hőmérséklet szab határt a párolgásnak. - A csapadékmennyiség 10 %-os csökkenését figyelembe véve a talajnedvesség átlagos értékei 2-4 %-kal csökkennének. A legkisebbek az eltérések március-prilis hónapokban, a legnagyobbak decemberben. A talajnedvesség abszolút minimumaiban okozott eltérés a talajnedvesség évi menetével párhuzamosan'változik, márciusban eléri az 5 %-ot, a nyárvégi-őszelej i száraz szakaszban viszont 1 %-on belül marad. - A tavaszi és őszi időszakban a csapadék 10 %-os csökkenésével, novembertől márciusig a hőérséklet fél fokos emelkedésével és a relatív nedvesség 2 %-os csökkenésével, míg májustól szeptemberig a hőmérséklet fél fokos csökkenésével és a relatív nedvesség 2 %-os emelkedésével lehet számolni. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a talajnedvesség június első dekádjától október első dekádjáig 1-2 %-kal magasabb, a többi hónapokban pedig 2-4 %-kal alacsonyabb lenne. A vizsgálatok csupasz talajra vonatkoztak, de az őszi búza és a kukorica állományok alatti talajnedvesség alakulás is hasonló tendenciákat mutat. Az átlagostól való eltérések ennél a két növénynél azonban nagyobbak, különösen a szélsőségek idején. A két növény közül pedig a kukoricaállomány alatti talajnedvesség reagál érzékenyebben az éghajlatingadozásra (Tölgyesi, 1994). A nyáron várható talajnedvesség csökkenéssel kapcsolatban a kérdéssel foglalkozó külföldi szakértők úgy tartják, hogy ez egyes területeken okozhat kedvezőtlen eredményeket a helyi növénytermesztésben, de általában azt várják, hogy a légköri széndioxid-növekedés és a hőmérséklet emelkedés együttes bekövetkezése kiegyenlíti a talajnedvesség csökkenéséből eredő károsodás hatását (Idso, 1990). A talajra gyakorolt hatások tekintetében megállapítható. hogy a légkör felmelegedése megnöveli a talajok éves középhőmérsékletét is. Ennek hatására az északi féltekén nagy területek válnak majd művelhetőkké, főleg Kanada, a volt Szovjetunió, az USA és Kína területein (.Buoletal., 1990). A mérsékelt övezetben az előrejelzett 3 C fokos hőmérséklet növekedés mintegy 11 %-os szervesanyag csökkenést idéz majd elő a talajok 30 cm-es rétegében, de ez nem túlzottan nagy változás, és ha bekövetkezik is. legföljebb az lesz a hatása, hogy az összes biomasszaprodukcióban nem lesz növekedés (bár a talaj maga elszegényedik szervesanyagban). A talajok szervesanyagának C/N aránya kissé szűkülni fog, és az összes N-tartalom mintegy 10 %-kal fog nőni. Nem várnak lényeges változást a trágyázási, tápanyagvisszapótlási gyakorlatban, hiszen a korszerű trágyázás mindenképpen meghaladja a természetes mállás okozta tápanyagcsökkenés mértékét; legföljebb a műtrágya kiadagolás módja és ideje fog módosulni valamelyest. Mindazonáltal a talajok ásványi anyagainak oldhatósága várhatóan kissé javulni fog. A természetes vegetációval kapcsolatban a szakértők úgy vélik, hogy elsősorban a fajok versenyképességében és alkalmazkodásában lesznek változások a C02-növekedésre és a felmelegedésre adott differenciált növekedési válaszoktól függően (Pattersen and Flint, 1990). Az agroökoszisztémákban relatíve megnövekedhet egyes gyomnövények szerepe, de a kultúrnövények adaptálódó fajainak és fajtáinak kiválasztása, valamint a termesztéstechnika módszereinek módosított alkalmazása révén a negatív hatások csökkenthetők. Számolni kell azzal, hogy egyes természetes növényfajok kipusztulnak - még a génbankokban és növényrezervátumokban is - a változások hatására, mert a migráció és a természetes kiválasztódással végbemenő adaptáció túl lassú ahhoz képest, ahogyan a relatíve gyors klimatikus változások végbemennek. Azok a gyomnövények viszont, amelyek széles ökológiai amplitúdóval rendelkeznek, teijedni fognak a tájjellegű (őshonos) fajok, valamint a marginális (határeseti) élőhelyek rovására. Különösen ott várhatóak jelentősebb változások a növényállományok összetételében, ahol a klímaváltozás mellett továbbra is megmarad az egyenetlen csapadékeloszlás, ill. ahol a talajok tápanyagokban szegények, vagyis ott, ahol az egyéb ökológiai feltételekben már eddig is mutatkoztak hiányosságok. A kultúrnövényeknél azonban a nemesítés, valamint a vetésidő helyes megválasztása és az egyéb agrotechnikai eszközök segíthetnek ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat. A C0

2-növekedés antitranszspirációs hatása következtében csökkenhet a talajon keresztül ható gyomirtó-