Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Vermes László: Az esetleges éghajlatváltozás és a mezőgazdaság

101 Az esetleges éghajlatváltozás és a mezőgazdaság Vermes László Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Agrometeorológiai és Vízgazdálkodási Tanszék 1114 Budapest, Villányi út 35-43. Kivonat A várhatóan bekövetkező klímaváltozásra utaló jelek és az általános jellegű következmények áttekintése után a dolgozat a mezőgazdaságra, elsősorban a növénytermesztésre gyakorolt hatásokkal foglalkozik részletesebben. Kedvező az, hogy a C0 2-koncentráció növekedése megnöveli a növények fotoszintézisének mértékét, miközben csökken a transzspiráció. A kul­túrnövények termesztési övezetének határai a sarkok felé kitolódnak, ugyanakkor a növények nagyobb testüek, a termések magasabbak lesznek, a vízfelhasználás hatásfoka javulni fog, de a tápanyagigény is megnövekszik. A kedvezőtlen következ­mények közé tartozik, hogy az emelkedő C0 2-koncentráció csökkenti majd a talajokban a növények számára felvehető ned­vességkészletet, továbbá a nyári tenyészidő átlaghőmérséklete a közepes és magas szélességi fokú vidékeken 2-4 C fokkal is megemelkedhet, ami több héttel is meghosszabbíthatja a tenyészidőt. A természetes vegetációban elsősorban a fajok ver­senyképességében és alkalmazkodásában várhatóak változások Az agrárökoszisztémákban relatíve megnövekedhet egyes gyomnövények szerepe, de a kultúrnövények adaptálódó fajainak és fajtáinak kiválasztása, valamint a termesztéstechnika módszereinek módosított alkalmazása révén a negatív hatások csökkenthetők. A kultúrnövényeknél még a nemesítés, vala­mint a vetésidö helyes megválasztása és az egyéb agrotechnikai eszközök is segíthetnek ellensúlyozni a kedvezőtlen hatáso­kat. Az állatokra gyakorolt hatások valószínűleg kisebbek lesznek mint a növényeknél előfordulóak, de a felmelegedés a ké­rődzőknél ivarzási idő eltolódásokat okozhat, amivel a tenyésztőknek számolniuk kell majd. A változásokra a Kárpát-meden­cében is föl kell készülnünk, állandóan vizsgálnunk és elemeznünk kell a bekövetkező hatásokat, pontosítani méréseinket, megbízhatóbbá tenni az előrejelzéseket, és kísérletekkel felkészülni a lehetséges változásokra, ill. a kutatások kiteijesztésé­vel tisztáznia ma még meg nem válaszolható kérdéseket. Kulcsszavak: klímaváltozás, növénytermesztés, állattenyésztés, vízgazdálkodás 1. Bevezetés A várható, ill. bekövetkező klímaváltozást a szakem­berek sokféleképpen definiálják és előrejelzett mértékét sokan megkérdőjelezik, a klimatológusok többsége még­is egyetért abban, hogy a légkör C0 2- és egyéb, nyo­mokban előforduló gázainak (pl. a metán, az ammónia, a nitrogénoxidok, a nitrát, a klór-fluor-karbonok) kon­centráció-növekedése mérhető hatásokat fog okozni a Föld éghajlatára. Az említett gázok, amelyek képesek el­nyelni a földről visszavert infravörös sugárzást, jelentős mértékben fölszaporodtak az atmoszférában az elmúlt évszázadban, és a jelenlegi trendek további növekedést mutatnak. A Föld légkörének C0 2-koncentrációja napja­inkban 340 térfogat ppm körül van és évente 1 ppm ér­tékkel növekszik, így a következő évszázad felére elérhe­ti a 600 térfogat ppm-et, vagyis megduplázódhat (Revel­le, 1986). Elméleti megfontolások és számítások egya­ránt arra az eredményre vezetnek, hogy ezek a változá­sok globális felmelegedést okoznak, aminek következté­ben az éves átlaghőmérséklet 1,5-4,5 C fokos növekedé­se várható a 21. században; a helyi változások nagymér­tékben függenek a mindenkori emisszióarányoktól, de a felmelegedés várhatóan mindenképpen erősebb lesz a magasabb szélességeknél, és a sarkoknál télen elérheti a 9 C fokot is (Revelle, 1986). Globális mértékben a pá­rolgás és a csapadék mennyisége szintén növekedni fog, de abban nincs teljes egyetértés, hogy milyen specifikus változások várhatók az egyes régiókban. Bár több bi­zonytalansági tényező nehezíti az értékelést, a hőmér­sékletben és a talajnedvességben beálló változások fog­ják leginkább érinteni mind a mezőgazdasági, mind a természetes ökoszisztémákat. A hómentes időszakok növekedése csökkenti a téli hótakarót és a hegyek hókészletét, ami befolyásolja majd az öntözésre rendelkezésre álló vízkészleteket. A tenge­rek felmelegedése és a jégmezők olvadása megnöveli a tengerszintet, ami elöntéssel fenyegeti a mélyen fekvő tengerparti élőhelyeket és sós vízzel árasztja el a folyó­torkolatokat, valamint a parti vízadó rétegeket. Korábbi előrejelzések 2100-ra 0,5-1,5 m tengerszint növekedés­sel számoltak, de a becslések újabban az alacsonyabb ér­tékek felé hajlanak. Az mindenképpen bizonyosnak lát­szik, hogy a jövőbeli klíma nem lesz azonos a múltbeli éghajlattal, és a változásokra, azok lehetséges hatásaira föl kell készülnie az emberiségnek, ha jövőjét vala­mennyire is tervezni akaija (Taylor and MacCrachen, 1990). A rekordokat döntögető árvizek közép-nyugat Amerikában és Európában, a szakadatlanul erős aszály­jelenségek a mérsékelt égövi teriileteken, az erősödő kö­zép-amerikai hurrikánok, a máris olvadó sarki jégmezők és gleccserek, a mélyebben fekvő óceáni szigeteken ész­lelhető tengervízszint-emelkedés, a szélsőségesen magas és az új rekordot jelentő alacsony hőmérsékletek gyako­ribb előfordulása egyes területeken az elmúlt években ­mindezt máris sokan a klímaváltozás félreérthetetlen je­leiként tartják számon (Fournier, 1994). Mindenesetre a légóceán széndioxid koncentrációjá­nak gyors növekedése korunk drámai realitásai közé tar­tozik. Ennek a növekedésnek fő következményei hat pontban foglalhatók össze (Hare, 1986):

Next

/
Thumbnails
Contents