Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
1. szám - Hírek
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM Hírek Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Vízgazdálkodástudományi Bizottság VELEMENY az MTA ad hoc bizottságának a bősi vízlépcső ökológial-környezeti kockázatait összefoglaló állásfoglalásáról A bal oldali oszlop az Állásfoglalás szövege, ahogy - a főszerkesztő-helyettestől kapott tájékoztatás szerint minden módosítás nélkül - az Élet és Tudomány 1991. IX. 20-i (38.) számában nyomtatásban megjelent. A jobboldali oszlop az MTA Vízgazdálkodástudományt Bizottságának véleménye. (A Vízgazdálkodástudományi Bizottság az ad hoc bizottság működéséről és az Állásfoglalásról csak az Élet és Tudomány említett számából szerzett tudomást.) Az alábbi állásfoglalást ez év tavaszán készítette a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága, s ez eljutott a bős-nagymarosi vízlépcsőről csehszlovák részről tárgyaló szakértőkhöz is. A hazai közvélemény azonban csupán az állásfoglalás tényéről tud, a tartalmát nem ismeri. Most, hogy a napokban a tárgyalások újabb fordulójára került sor, úgy gondoljuk, ezek eredményétől függetlenül olvasóink széles rétegeinek is érdemes megismernie a bizottság véleményét. - A szerk. ALLASFOGIALAS A bősi vízlépcső ökológiai-környezeti kockázatairól (A Magyar Tudományos Akadémia magyar-csehszlovák közös Duna-szakasz fejlesztésére és rehabilitációjára irányuló kutatásokat koordináló ad hoc bizottságának állásfoglalása. VÉLEMÉNY az Állásfoglalásról Az Állásfoglalás tartalmát nemcsak a hazai közvélemény nem ismerte, hanem arról 1991. szeptember 19-ig magának az Akadémiának a Vízgazdálkodástudományi Bizottsága sem tudott, noha ez a Bizottság kezdeményezte 1976-ban (tehát már az 1977-es magyar-csehszlovák szerződés megkötése előtt) a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos összes kutatások áttekintését és a felülvizsgálat eredményét 1978. február 27-i ülésén megvitatva, azt határozatban és véleményben juttatta el az Akadémiának a vízügyi főhatósághoz való továbbítás céljából. A határozat és a vélemény hiányolta és szorgalmazta a környezeti és vízminőségi kutatások elmélyítését és a kárelhárítási tervek kidolgozását. Az 1978-82 közötti kutatásokról 1982-ben újabb áttekintést készített hasonló konklúzióval, és kitért erre a Duna komplex hasznosításáról 1983. májusában készített véleményében is. A Bizottság tehát környezeti kritikájával nemcsak az Akadémia jóval később felállított ad hoc bizottságait, hanem a környezetvédő mozgalmat is megelőzte és tevékenységét a továbbiakban is az igazság pártatlan feltárására irányuló törekvés jellemezte. A Vízgazdálkodástudományi Bizottság elnöke 1985-ben (az akkor politikailag is vádolt környezetvédők kritikájának jószándékúságát és jogosságát is megvédve, helyességét viszont szakmailag kritizálva) írásban és szóban, 1988-ban és 1990-ben levélben fordult az Akadémia elnökéhez, és összefoglalva a BNV-vel kapcsolatos véleményét is - ismételten felajánlotta Bizottsága szakismeretét és tapasztalatait a BNV problémakörének tisztázására, de erre csak 89-ben rövid ideig és korlátozottan kapott lehetőséget. Érdemi válasz nélkül maradtak a kormány illetékes tagjaihoz és a kormánybiztoshoz 1990. közepén írott levelei és 1991. április elején írott szakvéleménye is, amelyekben az előállott helyzetben a kísérleti üzemet javasolta mint a legcélszerűbb és legmegbízhatóbb tudományos vizsgálatot (egyébként összhangban az 1989. évi MTA ad hoc bizottság szárazföldi ökológiai munkacsoportjának Összefoglaló véleményével). A vízlépcső működtetésének következtében várható ökológiai kokázatok áttekintéséhez figyelembe veendő alapelvek: 1. A legutolsó jégkorszak után alakult ki a Duna és a környező vízrendszerek jelenlegi dinamikus egyensúlya. Az elmúlt tízezer évben ezt lényegében nem háborgatták. Valójában nem alapelvek, hanem valós és téves megállapítások, továbbá az ad hoc bizottság által is csak részben követett irányelvek kompozíciója. A Duna és a környező vízrendszerek jelenlegi dinamikus egyensúlya a múlt- és e századi ármentesítés, folyószabályozás és belvízrendezés eredménye, amelynek következtében csak a Szigetközben és a Csallóközben kb. 5000 km 2-en szűntek meg a rendszeresen - olykor évente többször - ismétlődő, hetekig, hónapokig tartó időszakos árvízi elöntések és a vándorló folyóágak és szigetek kusza és instabil világa.
