Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Domokos Miklós–Nováky Béla: Tömörített hidrológiai információk közreadása

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM Ipoly - Balassagyarmat jan. - d«c 19k6-hjl 1975-ig. Maximalis vízhiányok rn r: .-piv»«a<xio •• < TipqnfmriQiodQsi 3 6. ábra. Kiragadott példa a MVMHJ-sorozat IPOLY-kötetéből (VGI, 19851b). tényleges hasznosulását vizsgálva, a következő kritikai észt _. "telek is megfogalmazhatók: — Egyes grafikonok közreadásának módja nem mindig kellően átgondolt, ami megnehezíti, hogy a készítésükben közre nem működő szakember is külön felkészülés nélkül használja őket (pl. az 6. ábra esetében). Mindenképpen hiányzik, hogy a MVMHJ sorozat minden kötete tartalmazza azt a használati utasítás- és (leolvasási) számpélda-sorozatot, amelyet közvetlen előzményében, a III. Keretterv hidrológiai fejezetében még megtalálunk (2. ábra). (Ez a hiány egyébként még utólag is pótolható lenne.) — Egyes, a V77"í/A7-jeIentésben (1991a) is idézett szakvélemények utaltak a kiadványsorozat előállításához felhasznált észlelési adatanyag helyenként nem egyenletes megbízhatóságára. (Ennek a felvetésnek a megalapozottsága részletek ismerete nélkül nehezen ítélhető meg.) — A kiadványsorozat teljessé válásáig talán egy évtized is eltelik. Ezért nem csak a szomszédos régiókra különböző időpontokban - pl. a Felső-Tisza jobb- és balparti vízrendszerére 1984-ben és 1987-ben - készült kötetekből vett információk összevetése okozhat nehézséget, hanem esetenként egy-egy régión belül is a kötet készítése óta észlelt adatsorok kiegészítő feldolgozására lehet szükség. Emiatt azonban felvetődik a kérdés, hogy a jövőben az egy-egy feladat megoldásához szükséges „naprakész" hidrológiai információkat érdemes-e hibrid módon - az olykor nehezen kezelhető grafikonról történő leolvasást kiegészítő adatfeldolgozással - előállítani, vagy pedig egyszerűbb a feldolgozásig rendelkezésre álló teljes adatsort, a készen álló programcsomag segítségével, feldolgozni. A megkérdezett szakértőknek az utóbbi kérdésre adott válaszai (VITUK1, 1991 a) korántsem hangoznak egybe. Egyesek szerint a szükséges információkat még hosszabb ideig s kiadványokból fogják venni. Mások tapasztalata szerint a kiadványt mellőző - esetenkénti adatfeldolgozás a célszerí megoldás. A mi véleményünk az, hogy csak a viszonylag időtálló, gyakran használt, szerkesztésük során jelentős mérnöki közreműködést igénylő segédletek (pl. a lefolyási térképek, hidrológiai hossz-szelvények) nyomdai közreadása kívánatos, az egyéb, jól algoritmizálható mutatókat (eloszlási alakzatokat) esetenként, a naprakész adatsorból célszerű előállítani. Ez utóbbinak feltétele az elérhető, naprakész adatbázis megléte. - Bár a szakértői vélemény-nyilvánítások (VITUK1. 1991a) többsége a MVMHJ kiadványsorozat nyújtotta komprimált hidrológiai információk többé-kevésbé rendszeres felhasználásáról számol be, valószínűsíthető, hogy a tényleges helyzet ennél kedvezőtlenebb. Ennek fő oka azonban korántsem a grafikonok fentebb említett, esetenként nehezebb kezelhetőségében keresendő, hanem inkább (a) vízgazdálkodást is sújtó gazdasági visszaesésben, (b) a potenciális felhasználók igénytelenségében, vagyis abban, hogy sokszor a vízügyi szakemberek sem tulajdonítanak kellő jelentőséget a vízgazdálkodási döntések hidrológiai megalapozásának, (c) abban, hogy egy-egy kötet az átgondolatlan terjesztés miatt el sem jutott a legilletékesebb felhasználókhoz, (d) egyes hidrológiai mutatók esetében jelen vannak a kiadványsorozatétól eltérő módon számított mutatók is, amelyek használatát központilag előírják (mértékadó árvízszint, mértékadó vízkészlet). Talán nem meglapozatlan az a véleményünk, hogy a MVMHJ megjelenése olyan túlzó és hiú reményeket is táplált, hogy a kiadványsorozat valamennyi meglévő és jelentkező hidrológiai problémánkra kész megoldást vagy „receptet" ad, ami a további felelős gondolkodás alól felment. Néhány csalódás s a felfokozott várakozás könnyen a másik végletbe, a teljes és sommás elítélésbe és ezzel járóan mellőzésbe csaphat át. - A VITUKI (1991a) jelentés egyik esettanulmánya itüzetesebben megvizsgálja a MVMHJ-sorozat köteteiben is alapvető segédletekként közölt hidrológiai hossz-szelvények (2/c, 2/d, 2/e, 4 és 5. ábra) megbízhatóságát. A fajlagos vízhozam (q) és a vízgyűjtőterület (A) között log-lineáris kapcsolatot posztulál, s ennek alkalmazásával szerkeszti meg a hidrológiai hossz-szelvényt a Zagyva 4 vízmérce-szelvénye közül kiválasztott valamennyi lehetséges 1, 2, 3 és 4 elemű csoport (összesen 15 csoport) mércéinek középvízhozama ismeretében. Az így előállított 15 hossz-szelvény mindegyikére kimutatja az egyes mérceszelvényekben jelentkező %-os eltérést a tényleges és a hosszszelvényről leolvasható vízhozam között. A hibák csúcsértéke - a két alsó állomás adatának alapulvétele esetén - 144 % (7. ábra). Az esettanulmány végeredményben arra világít rá, hogy a hid-