Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Domokos Miklós–Nováky Béla: Tömörített hidrológiai információk közreadása

DOMOKOS M. - NOVÁKY B.: Hidrológiai adatok tömörítése 49 r.i .ro j. ; iai tc!hr3or C

örqriszti.-ni feldől,~oz s J Parametrikus hidrológiai módszerei-: :iidrol- gi.ii szikul cics mrdszerek J ^ Vizür^i "n^retej ? s/'nrv zenter/ezese 1. ábra. A hidrológiai információk előállításának folyamatábrája . és jellegalakzatok) előállítása a hidrológiai adatsor egyfajta modellezése - mint ahogy az adatsor is csupán modellje a természeti valós folyamatoknak - így nem elválaszthatatlan a modellezés feltételeinek megválasztásától. Következésképpen a jellegadatok és -alakzatok nem helyettesíthetik teljes mértékben a hidrológiai adatsort. A jellegadatoknak és -alakzatoknak - amellett, hogy tömörek, valamint, hogy a hidrológiai folyamat karakterisztikus vonásait emelik ki, ill. teszik érzékelhetővé - további előnyük a hidrológiai adatsorokkal szemben, hogy a különböző észlelési helyekre számított jellegadatok és - alakzatok sokkal inkább összehasonlíthatók egymás között, mint maguk az észlelt adatsorok. Ez az összehasonlíthatóság, illetve az ez alapján felismert területi vagy egyéb jellegű rendeződés teszi lehetővé a hidrológiai észlelések kiterjesztését, általánosítását az észlelésekbe be nem vont, hidrológiailag feltáratlan szelvényekre, vízfolyásokra, vízgyűjtőkre. Az 1970-es évek közepéig a hazai és jórészt a külföldi műszaki-hidrológiai gyakorlatban is szinte kizárólagosan a fenti (2) csoportba sorolt ún. parametrikus hidrológiai módszereket alkalmazták; az egyetlen lényeges kivétel talán csak a tározó-méretezés vízhozamadatsor bemenetet igénylő, Rippllől (1883) származó szimulációs módszere volt. A parametrikus hidrológia jellegzetes termékei, ill. segédletei a hidrológiailag nem, vagy nem kellőképpen észlelt helyek (pontok, vízfolyás-szelvények, területek) hidrológiai paramétereinek becslésére szolgáló tapasztalati képletek, nomogramok, izopléta-térképek, amelyeknek legismertebb magyar példái: Lászlóffy (1954) térképe a sokévi fajlagos középvízhozam becslésére, ill. ennek korszerűsített változata [Kovács geogr., 1983), Csermák (1954) mértékadó árvízhozam-becslő eljárása, ill. ennek korszerűsített segédlete (Kovács geogr., 1983), Goda (1965) segédlete a több napos nagycsapadékok becslésére, valamint Gilyénné Hofer és Domokos (1985) empirikus módszere a tározó-teljesítőképességi görbék becslésére. Az 1970-es évek közepe óta, a (2) jelű parametrikus hidrológiai módszerek változatlanul elterjedt alkalmazása - sőt, mondhatjuk, hogy egyelőre további uralkodó szerepe - mellett a hidrológiában egyre nagyobb teret hódítanak az adatsor-bemenetet igénylő szimulációs módszerek. Eltetjedésüknek az adatsorok hoszszabbodása, a gépi adattárolás általánossá válása kedvez. A napjainkban már általánosan rendelkezésre álló adatfeldolgozó programcsomagok pedig a parametrikus hidrológiához igényelt statisztikai jellemzők kiadványokban való közzétételét is egyre inkább fölöslegessé teszik, hiszen a hidrológiai adatban és a megfelelő programcsomag segítségével az adatsorokból levezethető szinte tetszőleges - az adott tervezési feladat megoldásához igényelt - statisztikai jellemzők feladatra orientált kombinációi bármikor előállíthatók. 3. A tömörített hidrológiai információk közreadásának hazai története Közismert tény, hogy hazánkban a földrajzi és a geopolitikai viszonyok következtében a víz ellen és a vízért folyó küzdelem az ország társadalmi-gazdasági fejlődésében jóval fontosabb szerepet játszott és játszik, mint a többi országok esetében. Éppen ezért a vízgazdálkodási beavatkozásokhoz is nélkülözhetetlen hidrológiai ismeretanyag megszerzésének és folyamatos fejlesztésének is az átlagosnál nagyobb figyelmet és erőfeszítéseket kell szentelnünk. Ennek az ismeretanyagnak egyik legjelentősebb összetevője a rendszeres hidrológiai észlelésekből levezetett, „komprimált" hidrológiai információk közzététele. Az első átfogó igényű vízkészlet-feltárást, Lászlóffy Woldemár közvetlen irányításával, az 1950-es évek második felében végezték el (VITUKI, 1954-1958). Ez a munka, amely a tározási lehetőségek számbavételét is magában foglalta, világszerte is az elsők közé tartozott s így annak módszertana is minden bizonnyal sokfelé, kisugárzott (Zsuffa, 1990). A hidrológiai információk „komprimált" közreadásának következő jelentős állomása Puskás Tamás „Adatgyűjtemény Magyarország felszíni vizeiről" c. kiadványa (VITUKI, 1961), amely a vízállásadatok után részletes és jól áttekinthető vízhozam-statisztikai feldolgozásokat, ill. „komprimált" információkat (átlag- és szélső értékeket, tartóssági görbéket), majd vízhőfok-, jég-, hordalék és párolgás-adatokat, végül 11 folyóra hidrológiai hossz-szelvényeket is közöl. Az eddig említett hidrológiai információ-gyűjtemények a II. Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVF, 1965) kidolgozásához is alapul szolgáltak. Maga a Keretterv is számos „komprimált" összeállítást (adattáblázatokat, hidrológiai hossz-szelvényeket) tartalmaz. A III. Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH, 1984) készítésének egyik nyomatékosan deklarált célja viszont az volt, hogy az - eltérően a II. Kerettervnek