Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Kemény Attila: A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolata

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM lógiai határértéket határoz meg. Ezek visszahatnak a terület- és vízhasználatra úgy, hogy az érintettek bevonásával, a gazdasági kérdések tisztázásával, a vízminőségi célállapot szem előtt tartásával alakul ki a fejlesztés. Az országos program kb 1/3-a készült el, 10 kisvízgyűjtőre. Jelenleg az első szakasz tapasztalatainak összegzése és a második szakasz előkészítése folyik. Reményeink (és az OMFB hajlandósága) szerint a teljes program 1995. végén zárul majd. Azt gondolom, hogy a környezetvédelem egyik legfontosabb eszköze lehet az olyan területfejlesztés, antely nem tilt, hanem meghatározza a környezet- és természetbarát fejlesztés irányait. 2. A külföldi tapasztalatok megismerésére irányuló határozathoz kapcsolódva elmondhatom, hogy a nemzetközi tapasztalatokat hasznosítva a vízvédelem tervezett eszközrendszere a következőképpen vázolható: - engedélyezés = környezethasználati engedély, = hatásvizsgálat = a vízminőségi célállapot program alapján területi és technológiai ha tárérték-rendszer (a német rendszer adaptációja) - kontroll és önkontroll - ösztönzés = környezethasználati díj = támogatás - bírság = a régi „pénzbegyűjtő funkció" helyett hatékony kikényszerítés - nyilvánosság A vízvédelem célja, hogy a szennyezés az ésszerűen lehetséges legalacsonyabb szintű legyen. A szennyezés nem áll meg sem az önkormányzat, sem a környezetvédelmi felügyelőség határán és nem is csak e két szervezet feladata az ellene való védekezés. Talán célszerű lenne a vízgyűjtőkre ún. vízvédelmi szövetséget létrehozni minden érdekelt bevonásával. Nemzetközi példákat lehetne felsorolni, amelyek azt bizonyítják, hogy az ilyen típusú szerveződések milyen hatékonyak (francia, angol). Általában - jogi személy (pl. egyesület), - pénze van (pl. a környezethasználati díj ésszerű része), - saját tervei, programja és helyi forrásai vannak, - nincs termelési, profitérdekeltsége az összes bevételét a terület környezetvédelmére kell költenie. 3. Határozat (dombvidéki vízbeszivárgások...) Egyetértünk azzal, hogy e területeken ismereteink hiányosak. Az erre vonatkozó kutatásokat erőink szerint folytatni kell. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy sokat tehetünk ismereteink jelenlegi szintjén is. Van a környezetvédelemnek egy olyan síkja, ahol nem tévedhetünk: ez pedig a szennyezés, veszélyeztetés felszámolása. A környezetvédelemnek erre kell koncentrálnia. Prioritásaink között az élen van a vízbázisvédelem, ami praktikus megközelítésben elsősorban szennyezéskorlátozást jelent. Ez természetesen pénzügyi kérdés is. Gondot jelent, hogy a nehéz gazdasági helyzetben szerények a lehetőségek. Segíthetne a különböző alapok bevételeinek növelése, az alapok jobb együttműködése. A céltámogatási rendszerről már előbb szóltam. Véleményünk szerint az állam szerepe fenn kell maradjon, ugyanis ma igazságtalan helyzetben van az, aki ingyen kapott csatornát, szennyvíztisztítót azzal szemben, akinek nagy terheket vállalva kell megépítenie. Szükség van az állam átmeneti kiegyenlítő szerepére. A fejlett országokban a csatornázás-szennyvíztisztítás kiépítésében az állam komoly szerepet vállalt. Például az USA-ban 70 %-os állami részvétellel épült ki a rendszer. 4. Határozat A nagy tavak védelme érdekében számos munka készül, ill. készült el, az aszály miatt a prioritási sorban együtt szerepelnek a vízbázisvédelemmel. Az eddigi programok felülvizsgálata folyik. A napokban készül el a Balatoni Intézkedési Terv, amely az MTA kormányelőterjesztésén és a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program felülvizsgálatán alapul. A Velencei-tóról a KTM a KHVM-mel közösen kormányelőterjesztést készített. Ugyancsak a napokban került a Kormány elé a Tisza-tó védelméről szóló előterjesztés is. A tárca saját erőből és az OMFB támogatásával számos kutatási programot is támogat, amelynek mind nagy tavaink védelmét szolgálják majd. A nagy tavak védelme nem csak állami feladat, be kell vonni a helyi forrásokat is. Az a véleményünk, hogy ez el kell, hogy érje legalább a 30 %-ot. A védelmi programokat ki kell teijeszteni a teljes vízgyűjtőre, nem csak az üdülőkörzet problémájáról van szó. Ez az a terület, ahol hasznosítani lehetne a külföldi segítséget. (Hitelek.) Általában minden hitelfelvételnél kritikus pont, hogy ki veszi fel, hogyan fizeti vissza és ki vállal garanciát. Ezek a kérdések legkönnyebben talán a Balaton vagy a Velencei-tó térségében válaszolhatók meg. 5. Határozat (dombvidéki területek) Az itt felvetett problémákhoz csatlakozva javasoljuk a kisvízfolyások rehabilitációjának megkezdését. Ehhez segítséget ad egy Magyarországon még új tudományterület, az ún. ökomorfológia. Ennek műszaki alapelveit külföldről (pl. Németországból) adaptálni kell. Az ebben a pontban felvetett további kérdésekre a helyi érdekek érvényesítésére válasz lehet az előbbiekben már említett és javasolt vízvédelmi szövetség. Hasonló jellegű csoportosulás a Magyarországon már működő Balatoni Regionális Tanács. 6. Határozat Véleményünk szerint a vizeket az államnak elsősorban védenie kell. A hasznosítási igényeket képviseljék elsősorban maguk a hasznosítók. Az állam szerepe az, hogy mint speciális természeti erőforrással gazdálkodjon. Itt elsődleges a takarékosság elve! Nem az a cél, hogy „minden áron" hasznosítási célokat keressünk. Nem értünk egyet azzal a kijelentéssel, hogy vízgazdálkodási ökológia, úgy gondoljuk, hogy vízi ökológiáról van szó. Hasonlóan vitatkoznék a „térség vízgazdálkodási eltartóképessége" kifejezéssel. Javaslom ehelyett egysze-