Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Füle László: Szennyeződés-érzékenységi vizsgálatok Dunakeszi–Mogyoród–Csomád területén

FÜLE L.: Szennyeződés-érzékenységi vizsgálatok 355 nem térnek el csak néhány nagyságrenddel egymástól. A kőzeteket következőképpen lehetett csoportosítani (in Fichtel K.-Ocltschner H.. 1979): k<10"

8m/s vízrekesztő k=10"

8-10"

6 m/s gyengén vízáteresztő k= 10"

6-10~

4 m/s vízáteresztő k=10~

4-10~

2 m/s erősen vízáteresztő k>10"

2 m/s nagyon erősen vizáteresztő A területen felszín közelében agyagos képződmények (k< 10"

8 m/s) nem fordulnak elő. A terület 10~

8-10~

6 m/s értékkel jellemezhető kőzetei az aleuritos, finomhomokos képződmények, melyek vízvisszatartó és szorpciós képessége még kedvező. Ezek közé tartoznak a Csornád környékén felszínre bukkanó felső oligocén slíres és finomhomokosagyagos üledékek (Szécsénvi Slír és Becskei Formáció), amelyek 100-150 m vastagságúak is lehetnek. A szivárgási tényező méréseinek alapján (/. táblázat) a miocén korú riolittufa (Tari Dácittufa Formáció), valamint a pleisztocén lösz (Alföldi Lösz Formáció) is ide tartozna, mégis a vízáteresztő csoportba kerültek, mert a löszben a gyakori gyökérmaradványok helyén repedések képződnek, melyek mentén a víz jól szivároghat. A tufa horzsaköves változatai, különösen a felszíniek, pedig hasadékosak, repedezettek, s ezért ezeken is könnyebben szivároghat át a víz. A lösz az idősebb képződményeket a terület DK-i részén, Fót-Mogyoród környékén 2-6 m vastagságban borítja. Riolittufa szintén Mogyoród-Főt között, 1-25 m vastagságban található. A vízáteresztő csoportba kerültek a területen leginkább előforduló homokos formációk. Ilyenek a csomádi és fóti dombok miocén homok, homokköves üledékei (Fóti Homok, Egyházasgergei Homokkő), melyek együttesen a 60 m vastagságot is elérhetik. A Mogyoródon előforduló miocén korú andezittufaagglomerátum (Hasznosi Andezit) és a 3-25 m vastagságú, Mogyoródtól K-re található felső-pannon homok (Zagyvai Formáció) is ebbe a kategóriába tartozik. A terület legnagyobb részét - a Dunától Fótig, az északi részen Csornádig -, a folyó egykori medrében lerakódó majd a szél által kifújt pleisztocén-holocén futóhomok (Agasegyházai Futóhomok) borítja. Vastagsága a Duna közelében akár 60 m-t is eléri, kelet felé ékelődik ki. A mai vízfolyások által lerakott üledék is ez utóbbinak megfelelő vízáteresztőképességű, hiszen főleg homokos képződményekből mosódik össze. A 10~

4 m/s-nál nagyobb, erősen vízáteresztő csoportba kerültek a felszíni vízfolyások (Duna, Mogyoródi-patak) 3-6 m vastag pleisztocén teraszkavicsai (Pestlőrinci Kavics). Érzékenységi szempontból ezek a legkedvezőtlenebbek. A vizsgált területen a felszín közelében található kőzetek tehát túlnyomórészt a vízáteresztő csoportba tartoznak, ami érzékenységi szempontból nem túl kedvező. b., A felszín alatti vi: elhelyezkedése és áramlási iránya a víztartót védő kőzetzónát, valamint az esetleg leszivárgó szennyezőoldatok továbbterjedési irányát határozza meg. A talajvíz mélységének és áramlási irányainak felderítése az Alföld 100000-es méretarányú földtani térképe alapján történt (Scharek P., 1982). A terület legnagyobb részén 10 m-nél mélyebben található az első felszín alatti víz nyomásszintje, ami szennyeződés-érzékenységi szempontból előnyös, mert a felszínről lejutó csapadékhányad elenyésző (Kovács Gy., 1959), tehát az elszennyezhetőség mértéke is csekély. Különösen a dombvidék területe (Fóti-Somlyó, Csornád környéki hegyek) kedvező, ahol a víztartó réteg 60-120 m mélyen is lehet, ráadásul a fürások alapján nyomás alatt van, tehát nincs közvetlen kapcsolata a felszínnel. A felszín alatti víz kisebb mélységben csak a vízfolyások közelében jelentkezik Mivel a felszíni vizek, vagyis a Duna és a Mogyoródipatak fontos ivóvízbázisok, ezért ügyelni kell a környékükre, hiszen a talajvíz áramlása a felszíni vízfolyások felé mutat. c., A humuszos talajréteg vastagsága a humusz kedvező szorpciós tulajdonságai miatt növeli a szennyező megkötésének esélyét. A terület nagy részén a humuszos talajréteg átlagosan 20-40 cm vastagságú. A magasabban fekvő területeken az erózió miatt csak 10 cm körüli, míg a vízfolyások árterein a 80 cm-t is meghaladja. d., A morfológia módosító szerepű, a szennyezők felszín alá jutásának lehetőségét befolyásolja. Csornádtól DNy-ra, valamint Fót és Mogyoród környékén kiemelt térszínű területek találhatók, ahol a víztartó kedvező mélységben helyezkedik el, tehát erősen érzéketlen a felszíni szennyeződésekkel szemben, annak ellenére, hogy a felső 10 m-en jó vízáteresztő kőzetek találhatók. A földtani tényezőkről résztérképek készültek, melyekből a 2. táblázat szempontrendszere alapján összevetítve adódott a felszíni általános szennyeződésérzékenységi térkép (2. ábra). Az értékelő rendszer vázát a talajvíz mélysége és a felszínközeli képződmények szivárgási tényezője adta. A talaj és a morfológia módosító szerepű volt. Az erősen érzéketlen csoportba azok a területek kerültek, melyek felszínéről nagy valószínűséggel nem szivároghat szennyezőanyag a felszín alatti vízhez. Az érzéketlen területen nagyon kis mértékben már-megvan ennek a lehetősége. A kissé érzékeny helyekről már érhetik a talajvizet szennyezések. Az érzékeny és erősen érzékeny felszíni helyek pedig már kisebbnagyobb mértékben, de állandóan kapcsolatban vannak a talajvízzel, ezek védelmére nagyon ügyelni kell, mert innen a szennyeződés biztosan elérné a víztartót. A szerkesztett térképen (2. ábra) látható, hogy Csornád, Kisalag, valamint a Fóti Somlyó környéke erősen érzéketlen, ennek oka a felszín alatti víz nagy mélysége, a kiemelt térszín, valamint a Csornád