Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Molnár Béla: Víztározók létesítésének vízföldtani adottságai a Duna–Tisza közi Hátságon

MOLNÁR B.: Víztározók létesítésének vízföldtani adottságai 345 Ha a tavak vizének talajvízpótló szerepet szánunk, úgy a legelőnyösebbek azok a tó- vagy semlyék típusok, ahol a karbonátiszap alatt és környezetében futóhomok települ. Ezekből várható a legtöbb tóvíz talajba való szivárgása. A Hátság tavai számos egyedi tulajdonsággal rendelkeznek. Tározás kialakításánál fontos a tavi, és a nik meg. Kora ennek is pleisztocén végi, a tőzeg pedig a holocén csapadékosabb időszakát jelzi. Ilyen tó a bugaci Kerekszék-tó (8. ábra). d.) A Ehma-Tisza közi Hátság Duna, illetve Tisza felé eső pereme közelében a futóhomok és a lösz kisebb vastagsága miatt a tófenék alatt folyóvízi rétegek is megje4. ábra. Az ágasegyházi és orgoványi terület 1980. évi őszi talajvíz tengerszint feletti magassága a taljvíz szivárgási irányokkal (Molnár B. - Kuti L„ 1983). lennek. Van, ahol e felett áthalmozott futóhomok, karbonátiszap és tőzeg jelenik meg Ilyen tó az Izsák melletti Kolon-tó (9. ábra). Máshol csak a lösz és a futóhomok található meg, ilyen a pusztaszeri Dongér-tó. A tavak, illetve a semlyékek felhasználása víztározóként A fentiekből látható, hogy a tavak és környezetük földtani képződményei mind vízszintes, mind fjedig függőleges irányban igen változatos kifejlődésnek. Mégis megállapítható az az általános törvényszerűség, hogy víztározásra azok a tavak a legalkalmasabbak, amelyeknél a karbonátiszap folyamatos kifejlődésű, és alatta közvetlenül lösz települ. A legkisebb elszivárgó vízveszteség ezeknél a típusoknál várható. tavakat közrefogó földtant képződmények pontos ismerete, de előnyös a partközeli morfológia, főleg annak viszonylag gyors emelkedési tendenciája tisztázása is. Tározók létesítése esetén a fent ismertetett földtani viszonyokat mindenkor előzetesen fel kell tárni. A tavasszal belvizekkel feltöltött tározók ily módon a talajvíztükör megfelelő magasságban tartásánál nagyon előnyösek lehetnek. A korábbiakban az volt a gyakorlat, hogy tavasszal a tavak környékén lévő tanyák gazdái a vizet a tó vagy semlyék környéki legelők mihamarabbi használata érdekében igyekeztek tavasszal gyorsan levezetni. Ezt úgy oldották meg, hogy a "lefolyásnál" sokszor csak egy-két ásónyomnyi keskeny és rövid árkot készítettek, és ezen keresztül engedték le a vizet, pedig a semlyékek területe - és így a tavaszi vízfelület is - Pálfai I. szóbeli közlése szerint eléri a 22 %-ot. A jövőben azonban min-