Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása
JUHÁSZ J.: Az európai folyók csatornázása, a vízi útrendszerek ; 323 dése és fontoságának növekedése miatt az engedélyezési eljárásoknak egyre fontosabb része az ökológia és tájalakítási szempont Először 1974-ben a RegensburgKelheim közötti Duna szakaszra készült környezeti hatástanulmány. Ma már igen terjedelmes, több tenyészidőszakra is kiterjedő ökológiai állományfelvétel készül mind a létesítés előtt, mind pedig annak befejezése után. Az ökológiai szempontból igényelt beavatkozások költségei növekszenek. A sűrű népességű Németországban az egykori természeti táj igen sok változáson esett már át s e beavatkozások gyakoriságának növekedésével most már elérte azt az állapotot, amikor a műszaki optimalizálás mellett szükségessé vált az ökológiai optimalizálás is. Az elmúlt években heves támadások érték az RMD AG-t azért, mert a Majna-Duna csatorna nyomvonalát az Altmühl folyócska völgyén vezeti keresztül, amelyet táji adottságok szempontjából kiemelten védendőnek tartanak. Természetes, hogy egy olyan nagy súlyú építési vállalkozás, mint a Majna-Duna csatorna nagymértékű beavatkozást jelent a környezetbe. Meg kell azonban állapítani, hogy az adott környezet semmiképpen nem tekinthető eredeti természetnek. Érintetlen táj jóformán már sehol nem létezik Nyugat- és Közép-Európában. Az Altmühl völgye a csatornaépítés előtti állapotában is kultúrtáj volt, azaz évezredes emberi munkálkodás eredményét mutatta. Az építkezés befejeztével a természet védelme érdekében növénytelepítéssel, különböző partrézsű kialakítással, holtágak fenntartásával, víz menti biotópok megtartásával, vagy létesítésével gondoskodtak arról, hogy a korábbi kultúrtájnál értékesebb legyen a csatorna menti terület. A csatornának és a csatomázott vízfolyásoknak igen nagy az értéke a szabadidő eltöltés vonatkozásában is. A szép vízfelületek a vízi sportolóknak, horgászoknak és a személyhajózás barátainak nyújtanak sok örömet. Összefoglalás Európa vízfolyásait a természethez közel álló, a természet adta lehetőségeket kihasználó ember azóta alakítja, mióta ennek lehetősége számára technikailag megadatott. Lakóhelyét és egész életét igyekszik úgy alakítani, hogy a vízzel békességben tudjon együtt élni. Amióta bármilyen vízi "járművet" tud készíteni, hasznosítja a folyókat szállításra. Később kezdte a víz energiáját igényei szerint kihasználni. Az ember számára kezdettől fogva természetes volt, hogy a vízfolyásokból szerezze be saját és állatai számára a szükséges vizet. A legújabb időszakban pedig sportolásának és pihenésének egyik fontos területe a tiszta vizű folyók és azok partjai. Az ember szaporodása, a technikai fejlődés felgyorsulása mindezeket a feladatokat korszerűbb eszközökkel, hatékonyabb módszerekkel az ember fejlődő igényeinek és a gazdaságosságnak a szem előtt tartásával elégítette ki. Kétségtelen, hogy a hálózatos vízellátás bevezetése után ugrásszerűen megnőtt a környezet szennyezése. Amit még tetőzött a csatomázás kifejlődése szennyvíztisztítás nélkül. A hatalmas mennyiségű koncentráltan bevezetett szennyvíz az alattomosan, szakaszonként bevezetettel együtt tönkretette befogadóinkat. Kétségtelen, hogy ma ez az ember vízi környezetének döntő problémája, amit minél hamarabb megnyugtatóan meg kell oldani. A kémiailag terhelt, baketriológiailag szennyezett, tápanyagban feldúsult felszíni vizek nem csak a vízellátásra, öntözésre, vízparti üdülésre nem alkalmasak, nem csak eszététikai és egészségügyi szempontból kifogásolandók, hanem a vízi élőviláguk is kedvezőtlenül alakul, sőt ki is pusztulhat szennyvízzé alakítva a felszíni vízfolyást. Ez a jelenség független a folyószabályozás módjától, vagy műveitől. Szennyezett vizű folyó klasszikus szabályozása mellett is feltöltődések keletkeznek, melybe ekkor szennyezett sőt toxikus iszap rakódik le. Árvízkor a mederfenékre rakódott zátonyokat felkapja a víz és a kummulatív szennyezésű padok hirtelen nagymértékű szennyezést okoznak a folyóban. Csak tiszta vizű folyót lehet úgy szabályozni, hogy az tiszta is maradjon. Az ilyen vízfolyás folyócsatornázással való szabályozása során is tiszta marad. Megfelelő parti viszonyok és duzzasztott víznek a holtágakba juttatása révén, a viszonylag állandó vízszint következtében a vízi élettérnek a természetes állapotnál kedvezőbb területeket alakít ki. A nagyobb vízfelület, a nagyobb hullámzás nagyobb mennyiségű 0 2 felvételt tesz lehetővé, így az öntisztulás sem szenved csorbát. A legfejlettebb civilizáció európai, észak-amerikai földrészén a folyók korszerű szabályozási módja a jelen évszázad elejétől, a Dunánál pedig az utolsó hetven évben a folyót sokoldalúan javító folyócsatornázás, ami ma is nagy ütemben halad a világon. A dunakiliti-bősi üzemvízcsatornás erőmű és a magyar Duna-szakaszon tervezett nagymarosi, adonyi és fajszi vízlépcső a legteljesebb mértékben belesimul az eddigi Duna-csatornázásba. Alattunk és felettünk az utolsó művek épülnek a teljes csatornázás megvalósításához. Ugyanakkor a magyar Duna-szakasz csak nagyon korlátozottan hajózható. Miután a Duna olyan nemzetközi vízi út, amelynek előírt hajózási viszonyait egy általunk is elismert nemzetközi bizottság teszi kötelezővé, ugyanakkor az összes, ezen belül a dunai vízlépcsők - energiatermelésük révén - gazdaságosak, építésük a kényes nyugati környezetvédelmi igényt is kielégítik, semmi okunk nincs arra, hogy a hazai szakaszon kiépítésüket akadályozzuk, s ezzel a nemzetközi hajózást és hazánk számára az olcsó és környezetbarát energiatermelést lehetetlenné tegyük. Európába kívánunk bejutni, s ez helyes. De aligha juthatunk be oda, mikor évekkel ezelőtt számos német speditőr cég tiltakozott a dunai hajóút építésének leállítása és az esztelen bontás miatt. Amikor egy ilyen hatalmas munka szükségessé válik, nem az az értelmes eljárás, hogy azt a laikusok feltüzelésével leállítsuk anélkül, hogy egyenértékű alternatívát kínálnánk helyette, hanem az, hogy a mű kialakítása során megalapozott, kvantitatív környezetés természetvédelmi feladatokat határozunk meg.
