Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

316 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM < O cr LJ o cr o o o o Ki o o o INC zí <5 2o n CD AW CD (DUD ld -<t <r íD cr D CD M cr n LD CNI O cr LU co z cr oz n o ao ro O CC => 5: CD -<£ =3 UJZ < xw ín _iO tn LLILU < *cr CL „OD O Kg Z vLü O Q CD 0.Ö tNCM (NI cnco tn LJ CL < O n co S S cn co Q CC o CG o UJ M 1n ZD CC tű CT5 " z -<LÜ 3 occ tn 27 dm © —Rajna516 km I30 AO © t—Majna-/Európa>— 388 km csatorna 159 km ® , -7Ő4923 •N. -1532— -86535 iS -Duna 2413 km b—283-733—4761150-1496 — -1518— —1646 km 19. ábra. A Rajna-Majna-Duna vízi út vízmélységei a bősi vízlépcső megépítése nélkül ki a felvízből az öntözővíz helyszínre szállítása érdekében. 3.3. A magyar Duna-szakaszra vonatkozó elképzelések A Duna hajóútja - szemben az ország közlekedési hálózatának többi részével - a magyar szakaszon is nemzetközi útvonal, amelynek a Duna Bizottság elfogadott ajánlásainak megfelelő fenntartásával és kiépítésével kapcsolatos kötelezettségeket elvállaltuk. A közös magyar-szlovák Duna szakaszon a Duna Bizottság ajánlása szerinti - az EGB IV. osztályának megfelelő 150 m szélességben 35 dm hajózási mélységet kell biztosítanunk. Ezt az előírást az eddigi tapasztalatok szerint folyamszabályozási módszerekkel nem sikerült biztosítani. Az elvégzett igen nagymértékű folyamszabályozási munkák eredménye a kisvízi időszakok idején évente átlagosan 20 napon át - a 80-120 méter széles és 22 dm mélységű hajóút, amelyhez továbbra is évente mintegy 40 ezer m

3/kő beépítésére és 400 ezer m

3 mederanyag kikotrására volna szükség. Az ajánlott méretek hiánya a hajózásban tetemes eredménycsökkenést okoz. Ez pedig nem megengedhető. A Duna olyan nemzetközi vízi út, amelynek hajózási rendjét és ehhez a hajóút fenntartását a dunai államok biztosítják. (19. ábra). A nemzetközi vízi útnak 1500 tonnás hajók és ezekből összeállított 2-4-es kötelékek közlekedésére alkalmas, az EGB IV. osztály szerinti mederméretekkel kell rendelkezniük. A dunai államok ezt az 1948-as Belgrádi Duna Konvencióban vállalták (20. ábra). A magyar-szlovák közös Duna-szakasz szabályozására és csatomázására a hajózás szempontjából az alábbi négy megoldás lehetséges. Első megoldás, hogy a Duna magyar szakaszát a jövőben is a jelenlegi folyamszabályozási módszerekkel, folyamatos karbantartással végezzük. Ebben az esetben a helyzet változatlan marad. A nemzetközi előírásokat nem tudjuk teljesíteni. A jelenleg megkívánt 2,5 m mély és 120 m szélességű hajóút 1986-90 közötti öt év jégmentes időszakának átlagában a Morva és az Ipoly-torok között az év 65%-ában, Rajka és Mohács között a hajózási időszak 72%-ában volt csak biztosítható. Ez tehát nem járható út. A második megoldás, hogy a Duna-medret a holland szakértők által javasolt folyószabályozási módszerrel a sarkantyúk száz számra való beépítésével tegyük a hajózásra alkalmassá. Ebben az esetben a rengeteg kőmunka és azok tartós helyben maradásának kis valószínűsége mellett a lekeskenyített kisvízi mederben folyamatos hordalékeihordásra, medermélyülésre s ezzel a kisvízi vízszint folyamatos csökkenésére számíthatunk, ami egyrészt a talajvízszintet is süllyeszti, másrészt a parti szűrésű vízbázisok mértékadó vízhozam értékeit csökkenti. Tekintettel arra, hogy a Duna-meder alján szakaszonként elhelyezkedő eruptív és üledékes, szilárd kőzetek (pl. andezit, mészkő, dolomit) a medermélyülés akadályozói, ezek a küszöbök folyamatosan csúcsgázlókká növik ki magukat, ami a hajózás lehetőségét e csúcsgázlók környezetében még tovább rontja (pl. Dömös, Vác, Sződ).