Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

314 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM A Bécs térségében tervezett tizedik vízlépcsőről 1991. májusában népszavazással döntöttek az osztrák főváros polgárai. Ennek értelmében az 1921,05 fkmben megkezdődött a freudenau-i vízlépcső építése, melynek 6 Kaplan típusú turbinája 172 MW összteljesítményű lesz. Duzzasztóműve 4x24 m-es, hajózsilipje 2x24x275 m méretű. A továbbiakban még egy vagy két vízlépcső épül. Ezzel 15 éven belül befejeződik az osztrák Duna-szakasz teljes szabályozása. Az osztrák és a bajor Duna-szakasz vízlépcsői igazodva az esésviszonyokhoz és a parti lehetőségekhez - lényegében medertározó nélküli létesítmények, ennek megfelelően elsődlegesen alaperőműként üzemelnek, mivel az osztrák energiarendszerben a csúcsot zömmel a hidraulikus energiatározók adják. A Duna felső, Magyarország feletti szakaszát általában kisesésű vízlépcsőkkel szabályozák (kivétel az aschach-i vízlépcső 15 m-es duzzasztása, valamint az alternwörth-i vízlépcső 14 m-es esése, amelyeket viszonylag kedvező geológiai és morfológiai adottságok mellett építettek). A vízlépcsők segítségével kedvezően befolyásolták a korábbi mederszabályozás következményeit, növelték a hajózási vízmélységet, ugyanakkor csökkentették a fakadóvizes és belvizes területek kiterjedését, a mezőgazdaság és az erdők érdekében megfelelő megcsapoló és vízpótló létesítmények alkalmazásával a part menti talajvizek szintjét szabályozhatóvá tették. A víz minősége az osztrák Duna-szakaszon viszonylag tiszta, mivel a vízlépcsőzés elhatározásával egyidejűleg a part mentén minden ipari és lakossági szennyező üzemet államilag kötelezlek szennyvíztisztító építésére, ugyanakkor nagy gondot fordítanak a partok tisztaságára és szabályozására. Kedvezően segíti elő a művek többcélú hasznosulását az a szemlélet, amely nem az esetleges károkat vizsgálja, hanem az optimális kihasználás lehetőségeit tekinti elsődlegesen feladatnak (pl. bécsi árapasztó stb.). A művek tervezésénél lényeges szempont, hogy a megvalósítandó műtárgy minél jobban illeszkedjen környezetéhez. Általában alacsony építményeket készítenek, lehetőség szerint természetes burkolóanyagokat füvesítés, fásítás - alkalmaznak. Az építkezés során az egész terület környezetét tájrendezési terv alapján alakítják ki az eredeti környezeti értékek és formák megóvása mellett. Ez a költség az egész építkezés kb. 5%át jelenti. Az építés alatti környezeti ártalmak mértékét is előírások szabályozzák. Ezek szigorú betartását (pl. rendszeres zajszintmérés) ellenőrzik. A robbantási munkáknál az előírt zajszinthatár miatt a tervezettnél csak kisebb töltetekkel dolgozhattak, bár így e költségek megemelkednek. A táji környezetet a vízlépcsőktől függetlenül is szabályozzák, megfelelő építési és művelési engedélyekkel biztosítják a tájesztétikai szempontok érvényesítését, ügyes szervezéssel elérték, hogy például az osztrák szakaszon a javító és karbantartó segédüzemet - valamennyi vízlépcső kiszolgálására - egyetlen koncentrált helyre telepítették. 3.2. A Duna Magyarország alatti szakaszának csatornázása A Magyarország alatti államok lényegében csak megkezdték a folyó csatornázását. A tervezett vízlépcsők felülről lefelé: Újvidék, Vaskapu I., Vaskapu II. (Gruia), Ciora-Belene, Csernavoda-Silistra. Ebből a Vaskapu I. készült el román-jugoszláv közös beruházásban és a Vaskapu II.-t kezdték meg (77. ábra). Az Al-Dunán az első folyószabályozási munkákat a hajózás javítására Széchenyi megbízásából Vásárhelyi Pál végezte. Ekkor még csak sziklarobbantásokkal a hajóút megjavítását végezték. Az Al-Duna vízenergiájának hasznosítására már az első vüágháború alatt terv készült. Majd a második vüágháború idején felmerült a megvalósítása. A hajózás körülményeinek megjavítására és az energiatermelésre a második világháború után újra kezdődtek a vizsgálatok és elkezdődött a tervezés. 1963-ban jugoszláv és román egyezség jött létre a Dunán a Vaskapunál létesülő vízerőmű közös felépítésére. Rövidesen elkészültek a tervek is a jugoszláv és román tervezőintézetek együttműködésében. A vízlépcsőt nemcsak energiatermelés, hanem a hajózási viszonyok javítása érdekében is meg kellett építeni. 1900 óta a hajózás biztosítása 100 km hosszban hajócsatornák és a zátonyos, zuhatagos szakaszokon külön vasúti vontatás segítségével történt. A mintegy 22 000 m

3/s nagyvíz hozamnál az erőmű csúcsüzem esetén 15 000 m

3/s vizet bocsáthat le. A Vaskapu I. erőművet 11,3 milliárd KWh/év energiatermelésre alakították ki (18. ábra). Az építkezést a Duna két partján egy időben kezdték meg, mivel a vízlépcső a Duna tengelyére merőlegesen teljesen szimmetrikus. A központi duzzasztómű egy vasbeton műtárgy, 14 db egyenként 25 m széles mozgatható acélszerkezetű zsilippel van felszerelve. A duzzasztóműhöz két oldalt két teljesen azonos erőtelep csatlakozik 6 db, egyenként 171 MW-os turbinával. A forgalmat mindkét oldalon egy-egy hajózsilip látja el. A beton szerkezetet a folyó sziklás partjaival föld- és kőszórás gátak kötik össze. A megépült gát a Duna vízszintjét mintegy 18-34 m-rel emeli meg. A duzzasztott vízszint 69,50 m A.F. Nagy víznél - 20 000 m

3/s - a duzzasztómű nyitott és a levonuló árvíz 54 m A.f.-on fut le. A két oldalon elhelyezkedő hajózsilip mindegyike kétlépcsős. Az egyes zsilipkamrák hossza 310 m, szélessége 34 m. A zsilipkamrák feltöltése mindössze 15 percet vesz igénybe a 29 m-es emelési magasság mellett. A tározó visszaduzzasztó hatása Belgrádig tart. A vízszint 34 m-rel való emelése kiegészítő művek sorozatát igényelte. Több mellékvízfolyáson épültek kisebb erőművek és kiegyenlítő tározók. A mezőgazdasági területek védelme nagy problémát okozott. Tizennégy falut kellett áttelepíteni, közöttük Orsovát. A duzzasztás miatt sok értékes műemlék került víz alá. így a híres római hadiút, az elöntött falvakban maradt főleg török kori minaretek és más kulturális értékek. A Duna egyik szigetén megmaradt török kori falu is víz alá került. A Vaskapu I. vízlépcső felett Belgrádnál, illetve Újvidéknél terveznek vízlépcsőt építeni. Ez utóbbi építése