Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

312 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM Deggendorf Vilshofen 15. ábra. A Staubing-Vilshofen közötti Duna-szakasz hajózhatóvá tétele hordalék elhelyezkedése is megváltoztot. Mindenképpen el kell kerülni az erózió káros következményeit, a partok egyensúlyvesztését, a kisvízszint süllyedését, a hajóút szélességének és mélységének csökkenését. A megoldási lehetó'ségek között felmerül a vízlépcsők nélküli, fenékmegerősítéssel kombinált folyószabályozás is. Eddig azonban még nem bizonyított, hogy elérhetők-e a kiépítés céljai ezzel a megoldással. A másik megoldás a hagyományos lépcsőzés lett volna. Staubing-Vilshofen között azonban környezetvédelmi okokból az egész Duna-szakaszon nem lehet duzzasztás. Ezért a tervező 18 különböző megoldási lehetőséget hasonlított össze. A vizsgálat során a duzzasztási, mederszabályozási- és hajócsatornás eljárás kombinációja bizonyult optimális változatnak. A elfogadott megoldás lényege, hogy a 42 km-es sík szakaszon Straubing és az Isar torkolata között a waltendorfi mű felduzzasztja a vízszintet majdnem a legmagasabb hajózható vízállásig. Waltendorftól lefelé az Isar torkolatáig a vízállások lényegében változatlanok és az egyenértékű hajózási körülményeket klaszszikus folyószabályozási módszerekkel igyekeznek biztosítani. Az Isar-torkolat és Vilshofen között az Osterhofennél létesítendő duzzasztás és egy 9,5 km hosszú oldalcsatorna nyújtja legkedvezőbb megoldást (18. ábra). A vízszint megemelése a gátnál kevéssel a legmagasabb hajózási vízállás fölött van és kedvezően hat a közepes vízállásra egészen az Isar torkolatáig. Az oldalcsatorna révén értékes biológiai életterek megtartása érhető el, továbbá lehetővé válik, hogy egy 12,7 km hosszú Duna szakasz mentes maradjon a hajózástól és a természetes környezet helyreállítható legyen. A Pleinting és Vilshofen közötti szakaszon lényegében nem változtak meg a vízállások. Az egyenértékű hajózási körülmények e szakaszon folyamszabályozási eljárásokkal biztosíthatónak látszik. A duzzasztások a szakasznak csak 50%-ára hatnak, a többi részen megmaradnak az eddigi vízállási viszonyok. Ezzel a megoldással a kitűzött cél úgy érhető el, hogy a természetes környezet változtatása a lehető legkisebb lesz. A bajor Duna-szakasz legalsó vízlépcsője az 192328 között létesített kachleti vízlépcső. Ennek már korai megépítését az indokolta, hogy létesítésével a dunai hajózás fő akadályát képező Passau-Vilshofen közötti hírhedt zuhatagos Duna-szakasz megszűnt. A német-osztrák határ környezetébe tervezett, a kachleti vízlépcső alatti jochensteini vízlépcsőt 1952-56 között Németország és Ausztria közösen létesítette, amint a megnövekedett energiaigény a termelt energia hasznosítását indokolttá tette. Ez a vízlépcső is ráduzzasztott néhány nehezen hajózható folyószakaszra. A két vízlépcsőbe a Duna Bizottsággal történt egyeztetés alapján 230x24 m-es kamrákból kialakított iker hajózsilipet építettek be. A bajor szakasz alatti 350,5 km hosszú Duna-szakasz Ausztrián folyik keresztül (16. ábra). A Dunát a 2223,2 fkm szelvényben a jobb parton hagyja el az