Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

306 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM A Dráva alsó szakaszán két üzemvízcsatornás vízerőmű építését tervezik, melyből a közös magyar-szlovén határon épülne egy (7. ábra). Az alsó, légrádi vízerőmű főmetszetét a 8. ábra mutatja. 2.3. A Rajna csatornázása A Rajna vízgyűjtőterülete a Franciaországba való belépésnél 37 000 km'. Alpesi jellegénél fogva vízjárása kiegyenlített, vízhozamai kb. feleakkorák, mint a Duna magyar szakaszának vízhozamai. A múlt században végrehajtott nagy szabályozásokkal egységes mederbe fogták a kis- és középvizeket, árvédelmi töltésekkel megvédték a földeket és településeket, egyben pedig lehetővé tették a hajózás erőteljes fejlődését. A folyó lerövidítése miatt azonban egy idő után észlelték, hogy a víz sebessége és hordalékmozgató ereje megnőtt, a meder folyamatosan kimélyült, ennek következtében a talajvízszint is lesüllyedt. A legrosszabb helyzet Kembsnél alakult ki, ahol a zátonyok miatt nehezen lehetett elérni a bázeli kikötőt. A neves vízi mérnök, Koechlin 1902-ben javaslatot tett egy oldalcsatorna építésére, összekapcsolva a folyószakasz energiakészletének hasznosításával. Majd amikor a versailles-i békeszerződés a Bázel-Lauterbourg közötti kereken 190 km hosszú francia-német szakasz energetikai hasznosítását teljes egészében Franciaországnak ítélte, 1920-ban elkészült a Bázel (Bale)-Strasbourg közötti 130 km hosszú szakaszra egy bal oldali üzemvízcsatorna koncepciója 8 vízlépcsővel, illetve vízerőteleppel (Elszászi-nagycsatorna). Ezek közül csak a 4 felső épült meg az 52 km hosszú oldalcsatornán (Kembs 1932, Ottmarsheim 1952, Fessenheim 1956, Vogelgrün 1959), mert a művek üzembe helyezése után a jobb parti, német területen több méterrel lesüllyedt a talajvíz szintje. Ennek elkerülése érdekében a további vízlépcsőket, az 1956-ban megkötött francia-német megállapodás alapján - rövid oldalcsatornákon építették meg. (Marckolsheim 1961, Rhinau 1964, Gerstheim 1967, Strasbourg 1970), (9. ábra). Ezeknél a rövidebb 8-10 km hosszú oldalcsatornák között 5-6 km hosszon újra az eredeti mederbe kerül a folyó teljes vízhozama s így a kedvezőtlen hatások elmaradnak. Végül az 1969. évi párizsi megállapodás alapján a medererózió és az általa okozott hajózási akadályok kiküszöbölése érdekében két közös francia-német vízlépcső épült (Iffezheim 1974, Gambsheim 1977), (9., 10. ábra). A Gambsheim alatt még továbbra is jelentkező medererózió meggátolására Neuburgweilernél egy alacsony vízlépcsőt terveztek, vízerőtelep nélkül. Gazdaságosabb megoldásnak bizonyult azonban a medererózió által elhordott kavics folyamatos visszaszállítása fenékürítő uszályokkal. A Rajna esetében a talajvízviszonyokban jelentkező kedvezőtlen hatások a folyószakasz további kiépítésének egész koncepcióját megvátoztatták. A főmederben - hosszabb csatornaszakaszokon - fenékgátakat, vagy ún. mezőgazdasági gátakat építettek, amelyekkel megfelelő vízszintet biztosítanak. Frissítésre télen 20 m3/s, nyáron pedig 30 m

3/s vízhozamot engednek át. Ez a megoldás teljesen kielégítő. A talajvízviszonyok megfelelnek a mezőgazdaság követelményeinek, a főmederből a szükséges öntözővizet is ki tudják szolgáltatni. A Rajnán Kembsben 1975/76-ban helyezték üzembe a távfelügyeleti és távirányítási központot, amely