Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása
JUHÁSZ J.: Az európai folyók csatornázása, a vízi útrendszerek ; 303 tenger 180 150 120 90 60 30 0 30 60 90 120 150 180 210 240 270 300 330~ __ = =__ .LY ON felső Rhone , , , ===== = alsó Rhőne a Rhone hossza km-ben >|3. ábra. A Rhőne hossz-szelvénye oldották meg és 340-350 km 2-nyi terület öntözését biztosították. A vízlépcsők kiépítése fél évszázadot vett igénybe. Ezalatt a technika és a szemlélet sokat változott. A tervezők a fejlesztésnél a gazdaságosságot, az üzem biztonságát és rugalmasságát, a környezetbe illeszkedés javítását és a fenntartás könnyebbé tételét tartották szem előtt. Valamennyi vízerőmű teljesen automatizált. Ez lehetővé teszi a különböző üzemmódok teljes összehangolását. 1980-ban elhatározták a Rhöne-Rajna összeköttetés megvalósítását a Saőne csatornával. A nagyhajózásra alkalmas 229 km hosszú összeköttetés építését már megkezdték. A hajózás érdekében a folyócsatornázás mellett kikötőket is kellett építeni, hogy a korszerű vízi utat a lehető legjobban hasznosítsák. Hét helyen modern kikötői zónákat építettek lépcsősen elosztva a folyó mentén, a legjelentősebb települések közelében. A kikötői zónákhoz kapcsolódva ipari területeket is kialakítottak a kikötőhelyekkel összehangoltan. Mint minden hatalmas építménycsoport a fő céljai mellett több, hasznos mellékcélt is segít. így a Rhőne csatornázása - a széles víztükör, a lassú vízfolyás kedvez a vízi sportoknak, de rendezett partjait a kirándulók is szívesen felkeresik. A rhőne-i vízlépcsők építése kapcsán 36 üdülőközpontot létesítettek csónakkikötőkkel, versenypályákkal, szűrtvizes strandokkal, kempingekkel. A folyócsatornázás következtében ugrásszerűen megnőtt az infrastruktúra. A Rhőne völgyében az olcsó vízi út megteremtette az előfeltételét a fokozódó iparosodásnak. A vízi úthoz kapcsolódva bővült a közúti hálózat is. 200 km új közutat, az üzemvízcsatornákon 22 új hidat, a Rhőne-on 10 új hidat építettek. Nagy szennyvízgyűjtő csatornákkal korszerűsítették a part menti települések szennyvíz-elvezető és -tisztító hálózatát. Az elért eredmények mellett itt is jelentkeztek olyan kedvezőtlen körülmények, amelyek hatását ki kellett küszöbölni. Egyik probléma az, hogy a duzzasztott terek körül a talajvíz megemelkedett, az alvízi-szakaszon pedig lesüllyedt. Ezt a generális problémát kétféle módon hárították el. Részben úgy, hogy a főmederben fenéklépcsőket helyeztek el, amivel a mederben folyó 20-30 m 3/s vízhozamhoz tartozó vízszintet megemelték. A tapasztalat szerint a Rhőne völgyében ezzel a megoldással a talajvizet megfelelő szinten tudják tartani és a mezőgazdasági vízkivétel is zavartalan. A Rhőne-nál alkalmazott másik megoldás az, hogy az üzemvízcsatorna töltései mentén 317 km hosszban övcsatornát építettek a töltésen és alatta átszivárgó vizek összegyűjtésére. A vizet beemelik a mederbe, vagy gravitációsan bejuttaták az alvízbe. Ezeket a szivárgócsatoniákat használják fel a környező területek talajvízszintjének szabályozására, a mezőgazdasági követelményeknek megfelelően. A Donzére-Mondragon erőműnél, ahol 20,70 m esést hasznosítanak a talajvíz szabályozását úgy oldották meg, hogy a felvízi szivárgócsatornát az alvízi oldalra, mint tápláló csatornát átvezették és bennük 50 m-ként 20 m mély táplálókutakat mélyítettek. Az így létesített vízfüggöny hatásosnak mutatkozik. A Lyontól délre fekvő területeken a talajvíz a Rhőne nagy vízszintingadozásának és a csapadék el-
