Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Csanády Mihály–Kádár Mihály–Schiefner Kálmán: A Duna vízminőségének higiénés értékelése

296 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM A Duna bakteriológiai minősége 1986-1993 7. ábra A Duna bakteriológiai minősége 1986-1993 8. ábra A felső Duna-szakasz bakteriológiai minősége 1993-ban mintavételi helyek 9. ábra A 8. ábra azt mutatja be, hogy az utolsó 3 évben (bázis-időszakként az előző 5 évet használva hogyan jellemezhető a bakteriológiai minőség a Duna hosszszelvénye mentén a minősítési szabvány mintánkénti osztályba-sorolási számértékeiből képzett fiktív számok alapján (lásd a 3. fejezetben). Jól látszik az ábrán Budapest igen erős szennyező hatása és a mohácsi szelvény szennyezett volta is. Az 1993-as eredményeknek az előző évnél (éveknél) kedvezőbb volta erről az ábráról is leolvasható. A 9. ábra a Rajka-Budapest szakasz bakteriológiai szennyezettségét az 1993-as év (tehát a korábbinál jóval kevésbé szennyezett időszak) adatai alapján mutatja be, a Bős alatti szakaszon több mintavételi hely adatait feltüntetve. (Ezen az ábrán számtani átlagok szerepelnek, de a lépték logaritmikus). Jól látszik, hogy a belépés után a fő ágon jelentős az öntisztulás, majd a Mosoni-Duna Győr szennyvizét hozva igen erős szennyezést okoz, amely az öntisztulás révén lassan csökken Budapestig, ahol ismét erős szennyezést kap a folyó. Egyértelmű eből, hogy a bakteriológiai szennyezettségben Győr és Budapest szennyvize döntő tényező. 5. A helyzet értékelése A bemutatott adatok (és a be nem mutatott, jóval nagyobb számú többi adat) alapján a Duna vízminőségének higiénés értékelése a következőkben foglalható össze: A szervesanyag szennyezettség az utolsó másfél évtizedben nem növekedett, sőt az 1989 utáni adatok (mérsékelt) csökkenést mutatnak. Ez nyilván elsősorban Bécs és Pozsony szennyvíztisztításának (továbbá a Vág menti cellulózgyárak technológiai módosításának) köszönhető. A nitrogén (elsősorban nitrát) szennyezettség az időszak elején még növekedett. Határozott növekedést mutat az összes sótartalom. E paraméterek szempontjából a víz valamivel (össz-só szempontjából lényegesen) szennyezettebb, mint a belépő. Foszfor (ortofoszfát) szempontjából az utolsó években határozott csökkenés tapasztalható. A kilépő szelvény kedvezőbb, mint a belépő. Az algaprodukció (klorofill-a-val jellemezve) jelentős a hazai szakaszon. A kémiai minőség a felsorolt paraméterek szempontjából kedvezőnek ítélhető, az utóbbi években romlás nem látszik. Bakteriológiai szempontból a helyzet lényegesen kedvezőtlenebb. Az értékelt másfél évtized nagyobbik felében egyes pontokon (pl. a főváros alatt) a szennyezettség mérsékelt növekedése látszik, bár ez a növekedés a szórás mértékét nem nagyon haladja meg. Az utolsó év (1993) adatai a korábbiaknál kedvezőbbek. Ennek lehet oka a Duna szennyvíz-terhelésének csökkenése (a morva, szlovák és magyar ipar termelésének visszaesése miatt), de lehet szerepe benne a bősi tározás miatti fokozott öntisztulásnak is. (Bakteriológiai szempontból a tározás javítja a vízminőséget!) Az eddigi 1994-es adatok nem támasztják alá ezt a javulási tendenciát.