Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Csanády Mihály–Kádár Mihály–Schiefner Kálmán: A Duna vízminőségének higiénés értékelése

292 A Duna vízminőségének higiénés értékelése Csanády Mihály Kádár Mihály Schiefner Kálmán Országos Közegészségügyi Intézet 1966 Budapest, Pf.: 64 Kivonat: A Duna vizének minőségét az Országos Közegészségügyi Intézetben 1951-ben kezdték rendszeresen vizsgálni, és ezt azóta - a KÖJÁL, illetve a tisztiorvosi szolgálat bevonásával - 1993 végéig folytatták, az 1960-as években a vízügyi szolgálatban elkezdett, majdakörnyeztvédelmi felügyelőségnél folytatott vizsgálatokkal párhuzamosan. A tanulmány az 1977-től kezdődő időszak főbb kémiai és bakteriológiai adatait tekinti át, az utolsó két év (1992-93) néhány adatát részletesebben is bemutatva. Megállapítható, hogy a kémiai oxigénigénnyel jellemzett szervesanyag-tartalom terén a változás az utóbbi másfél évtizedben csekély. A nitráttartalom és - az eutrofizáció mérőszámának tekintett - klorofill-A koncentrációja növekedett. A bakteriológiai szennyezettség (fekál-idikátorokkal jellemezve) az időszak elején határozottan növekedett. Az utóbbi évek adatai kedvezőbbek, de a nagy mennyiségű tisztítatlan szennyvíz (Győr, Budapest) hatása nagyon erősen látszik. A Duna 1992 októberi elterelése a mikrobiológiai minőséget nem rontotta, sőt az 1993. évi eredmények az előző évinél lényegesen kedvezőbbek voltak. Kulcsszavak: Duna, bakteriológiai szennyezettség, fekál-indikátor baktériumok, kémiai oxigénigény, foszfát, nitrát, klorofill-A 1. Bevezetés A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer építésének leállítása, majd a szlovák oldali "C" változat megépítése kapcsán a Duna vízminőségéről sok szó esik. A legkülönbözőbb vélemények hangzottak és hangzanak el, jelennek meg írásban is, így ideje, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a kérdést áttekintsük. Nem volt feladatunk a vízlépcsőzés vízminőségére gyakorolt hatásának értékelése. A meglévő adatok bemutatásával és értékelésével szeretnénk áttekinteni az utolsó másfél évtized vízminőségi változásait, a hangsúlyt a mikrobiológiai (bakteriológiai) mutatókra helyezve. A tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé az adatok széles körű bemutatását és értékelését, így a főbb kérdésekre és tendenciák rövid bemutatására szorítkozunk. Saját mérési adataink, valamint a közegészségügyi (KÖJÁL, majd tisztiorvosi) szolgálat adatai mellett a környezetvédelmi felügyelőségek adatai is rendelkezésünkre álltak, de ezekkel csak ott és annyiban foglalkozunk, amennyiben a változások értékelése ezt szükségessé teszi. 2. Előzmények A felszíni vizek minőségének rendszeres vizsgálatát hazánkban először az Országos Közegészségügyi Intézetben (OKI) Papp Szilárd és munkatársai szervezték meg. Először a budapesti Duna-szakasszal foglalkoztak (Lesenyei et al. 1954, Gregács et al. 1959), majd kb. 150 mintavételi helyen nyolc kémiai és egy bakteriológiai paramétert határoztak meg rendszeresen. A vizsgálatokat havonta vagy kéthavonta végezték. Az egész országra vonatkozó adatokat Papp Szilárd (1961 és 1965) értékelte. A későbbiekben a vizsgálatokat decentralizálták: a megyei KÖJÁL-ok végezték ettől kezdve a vizsgálatokat, amelyek spektruma bővült. A vizsgált Gzikai és kémiai paraméterek száma általában 30-35, a bakteriológiai paramétereké 6-7 volt. Rendszeressé tették a biológiai vizsgálatokat is, így ebben az időszakban (1973-93) összesen 60-65 paramétert határoztak meg egy-egy mintából (Deák, Pénzes 1973, Schiefner et al. 1974, Schiefner 1993 és 1994). A vízügyi igazgatóságok laboratóriumainak rendszeres felszíni víz vizsgálata az 1960-as években kezdődött. A törzshálózati vizsgálatok gyakorisága általában nagyobb volt, mint a közegészségügyi szolgálatnál, viszont nem terjedtek ki e vizsgálatok a bakteriológiai mutatók meghatározására. A két rendszer összekapcsolása és az eredmények egységes értékelésének kidolgozása csak 1993-ban történt meg (MSZ 12749). Addig párhuzamosan működött a két rendszer, amely párhuzamosság csak részben volt indokolt. (A közegészségügyi szolgálat inkább a parti sávot, illetve a közvetlen humán kontaktust jelentő helyeket és a szennyvízzel erősen terhelt szakaszokat mintázta; a vízügy - illetve később a környezetvédelmi - monitoring a víz fő tömegét igyekezett jellemezni.) A korábbi, már publikált adatok után most az utolsó másfél évtizedben végzett vizsgálatok alapján igyekszünk áttekintő képet adni a Duna egész magyarországi szakasza vízminőségének alakulásáról, részletesebben bemutatva az utolsó két évet. A hangsúlyt a mikrobiológiai (bakteriológiai) paraméterekre helyezzük, mivel azok alakulásának átfogó áttekintésére a közelmúltban nem nagyon jelent meg közlemény. (A vízügyi, majd a környezetvédelmi vizsgálatok alapján kiadott