Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Kemény Attila: A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolata

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolata A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára a Magyar Hidrológiai Társaság 1993. október 19-én tartott közgyűlésén tartotta meg itt közölt előadását: ,A víz iránti egyre növekvő igények fokozott terheket rónak a véges vízkészletekre. Egy ökoszisztéma-típusú megközelítésre van szükség ahhoz, hogy minden vízhasználó számára megfelelő mennyiségűi vizet lehessen biztosítani, és egyúttal hosszú távon az ökoszisztéma integritását is meg lehessen őrizni." Környezetvédelem, vízvédelem, természetvédelem. Kemény Attila Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1011 Budapest, Fó'u. 44-50. Kivonat: Kulcsszavak: Tisztelt Közgyűlés, Elnök Úr! Az a természetes igény, hogy a víz mindig és minden helyen elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben álljon rendelkezésre, önmagában is különleges feladatot jelent. Általános célunk kell hogy legyen az, hogy hazánk — és természetesen nagyobb és általánosabb léptékben gondolkodva bolygónk - minden lakosának elegendő mennyiségű, jó vizet biztosítsunk úgy, hogy közben az ökoszisztémák víztani, biológiai és kémiai funkciói ne változzanak. Az emberi tevékenységnek alkalmazkodnia kell a természet képességének határaihoz! Egy vízfolyás, tó minősége integrálva jelzi az adott vízgyűjtőre jellemző hidrometeorológiai körülményeket, és visszatükrözi különleges tulajdonságainál fogva, mint a legáltalánosabb oldószer valamennyi környezeti elemét ért ártalom káros hatásait. A természeti körforgásban a változó minőségű víz állandó kölcsönhatásban van a talajjal és a levegővel, és mint a tápláléklánc tagja, minden élőlénnyel. A víz lételeme az élővilágnak. A víz minősége megmutatja a vízgyűjtőn folytatott ipari, mezőgazdasági tevékenységet, a települések szerkezetét, a terület esetleges különleges, sajátos hasznosítását is. A hidrometeorológiai adottságok alapján alakult ki a víz „természetes állapota", s ehhez adódik hozzá az emberi tevékenység okozta hatás. Az intenzív mezőgazdaság és erdészet erózióhoz vezethet és a talajok tápanyagvisszatartó képességét csökkenti. Ennek eredményeként nagymértékű a bemosódás. Az ipari tevékenység a nyers víz kinyerésével, a használt - szennyezett - víz visszavezetésével közvetlenül; a levegőbe és a talajra kibocsátott szennyezéssel pedig közvetve befolyásolja a víz ökoszisztémáját. A levegőből kirakódó szennyező anyagok növelhetik a talajok és a vizek savasságát. A talaj degradációja és a savas lerakódások fokozzák a veszélyes anyagok és a növényi tápelemek kimosódását. Ez a víz szennyezettségét „diffúz" módon növeli. Az ipari termelés hulladékai, az intenzív mezőgazdaság vegyszerei, a vízgazdálkodási beavatkozásokat olykor kísérő szikesedés, a természetidegen építési mód, az eutrofizációs jelenségek is lényegesen befolyásolják vizeink állapotát. A víz iránti egyre növekvő igények fokozott terheket rónak a véges vízkészletekre. Egy ökoszisztéma típusú megközelítésre van szükség ahhoz, hogy minden vízhasználó számára megfelelő mennyiségű és minőségű vizet lehessen biztosítani és egyúttal hosszú távon az ökoszisztéma integritását is meg lehessen őrizni. Napainkban a környezet- és természetvédelmi szemlélet erősödésével egyre inkább érvényesülni látszik az a elv, hogy a felszíni víz környezeti közeg, élőhely és csak ezek után természeti erőforrás, a hasznosítás tárgyaMa már jól körvonalazódott az is, hogy a környezetvédelem és a vízügy csak összefogva, egymást segítve lesz képes megvalósítani azt, amit a „fenntartható fejlődés" jelent. Magyarországon ma még az infrastruktúra egyfajta „hagyományos hiánya" jellemző. Az ország 10 millió lakosából 4,4 millió él csatornázott területen. A kiépített szennyvíztisztító kapacitás a kibocsátott szennyvizek 32 %-át képes kezelni, és a szennyvíztisztítók hatásfoka is kívánnivalót hagy maga után. Nyilvánvaló, hogy a csatornázás nélküli vízellátás elsősorban felszín alatti vizeinket, a szennyvíztisztítás nélküli csatornázás felszíni vizeinket, a nem megfelelő iszapkezelés-elhelyezés pedig mindkettőt és a talajt is szennyezi. Egy részről jelentős környezetvédelmi, vízvédelmi, vízgazdálkodási feladatokat jelöl ki, másrészről biztosította azt is, hogy értékes, vizes élőhelyeink egész sora máig megmaradhatott. Az ellentmondás, amely a környezetvédelem és a természetvédelem között körvonalazódik csak látszólagos. Ugyanis a környezetvédelmi beavatkozások hiánya lehetővé tette e vizes élőhelyek megmaradását, de ha továbbra sem, avatkozunk be, egyben lehetetlenné is teszi azt a terület, ill. a vizek teljes elszennyezésével. Környezetvédelmi célkitűzés az, hogy elérjük a kb. 70 %-os közcsatornázási arányt, kiépítsük az ehhez