Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Halupa Lajos–Csókáné Szabados Ildikó: A Kisalföld erdői

HALUPA L. -CSÓKÁNÉ SZABADOS I.: A Kisalföld erdői 273 1. ábra A puhafás ligeterdőket legfeljebb csak saijról tudták felújítani. Emellett a fehérnyárak és az ott található szürkenyárak fáját iparilag alig tudták hasznosítani. A feketenyárat is csak tuskósarjról tudták felújítani, mert dugványról nagyon nehezen szaporítható. Ma a feketenyárként szelektált, jól dugványozható klónok gyökeresedési képessége és a nemesnyár kereszteződésének hatása. A szelektált, jól gyökeresedő és jó növekedésű feketenyár klónoknak a növekedése és az értéktermelése azonban minden kísérletben elmarad a nemesnyárakétól. A nemesnyárak felváltásának kérdését abból a szempontból is alaposan át kell gondolni, hogy ha helyettük szelektált fekete- és fehérnyár klónokat fognak ültetni, akkor is fennáll az egyklónuság veszélye. Emellett a nemesnyárasokat ma már tájjellemzőnek lehet tartani, mivel a sajátos növény- és állatviláguk, a tájesztétikai, valamint környezetvédelmi értékük megközelíti a hajdani természetes, őshonos nyár ártéri erdőkét. A szigetközi értékes erdők és az ebben kialakult élőhelyek fennmaradásához meg kell őrizni azokat az ökológiai viszonyokat, elsősorban az ehhez szükséges hidrológiai adottságokat, amelyek ezt létrehozták és fenntartják. A mellékágak feltöltődése és a főmeder mélyülése miatt hosszabb távon a mellékágak kiszáradnak, a jelenlegi hidrológiai adottságokhoz kötődő erdők kipusztulnak, és helyüket az erdőssztyepp növénytársulás foglalja el. Annak érdekében, hogy ez ne következhessen be és a jelenlegihez hasonló ökológiai viszonyok fennmaradjanak, biztosítani kell a Duna mellékágainak rendszeres, szabályozott vízellátását. Ezenkívül az erdő évi dinamikusan változó vízigényének kielégítése érdekében évente legalább egyszer, május végén vagy júniusban az erdők nagy részét el kell árasztani a magas és igen magas fekvésű részek kivételével. A vegetációs időben pedig a felhasznált víz pótlása érdekében meg kell emelni a talajvíz szintjét, hogy alulról a kapilláris vízemelésen keresztül a talajok hiányzó víztartalmát pótolni lehessen. Az ehhez szükséges magas vízállást csak megfelelő ideig szabad fenntartani, hogy a mélyfekvésű részek el ne mocsarasodjanak. A mellékágak szabályozott vízellátásával tehát biztosítani lehet a különböző növény és állatvilág eltérő vízigényét. A Mosoni-Duna vízellátásáról is gondoskodni kell a hullámtéren kívüli erdők, a Mosoni-Duna menti galériaerdők, a Hanság keleti medencéjében ültetett erdők és a mezőgazdaság vízigényének kielégítése érdekében. A Duna, illetve a Duna szigetközi mellékágai és a Mosoni-Duna egységes rendszert alkotnak. Együttes hatásukra alakul ki az érintett területek talajvízszintje. A Mosoni-Duna megfelelő vízellátása azért is szükséges, mert a Hanság egy jelentős részének, szántóknak és az erdőknek az öntözésére is az innen nyert vizet használják. A „C" variáns megépítése, a Duna vizének 1992. őszi elterelése alapvető változást jelentett az egész Szigetköz, de különösképpen a hullámtér vízellátásában. Ismeretes, hogy a Duna elterelése után a főmederben lefolyó víz szintje méterekkel süllyedt. Ennek következtében a Szigetköz mellékág-rendszeréből a víz rövid időn belül eltűnt. A talaj vízszintje is korábban soha nem észlelt alacsony szintre süllyedt. Mindenki előtt ismert volt, hogy a Duna vizének elterelésekor ez bekövetkezik, ha a mellékágak vízpótlását nem oldják meg. Az erdészeti terület-megfigyelő' hálózat eddigi vizsgálatainak fontosabb eredményei A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban 1986-tól területmegfigyelő hálózatot létesítettünk: 30 db fatermési parcella minden fáján évente mértük a magasságot és a mellmagassági átmérőt. 12 db ökológiai bázisterületen a tenyészidőszakban hetente mértük 10-10 számozott fa kerületnövekedését és 10 db talajvízkútban a talajvizet. (Az erdészeti vizsgálati területek elhelyezkedését