Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Völgyesi István: A Kisalföld talajvíz- és rétegvíz helyzete

VÖLGYESII.: A Kisalföld talajvíz- és rétegvíz helyzete 263 ba vehető vízmozgás erre a 20 m-es rétegvastagságra korlátozódik. Sok jel mutat arra, hogy ez tényleg így volt akkor, amikor még nem volt víztermelés a 100120 m mélységű ivóvízkutakból. Igaz, hogy a mai modellek sem tudnak számottevő vízmozgást kimutatni 200 m alatt, akkor sem, ha a működő víztermeléseket Dgyelembe veszik. A modellezők pedig nem hisznek a saját eredményeiknek, két okból: — a dunai víszintváltozásokat a mély észlelőkutak vízszintje is jól követi. - az izotóphidraulika szerint a mély kutakból is nagy triciumaktivitás mutatható ki, a vizek kora 20-40 év. A dunai vízszintváltozások követése - mint már említettük - csupán nyomásteijedést jelent, ami alig jár vízmozgással. Ennek megfelelően ezek a vízszintváltozások éppen a mélység felé terjednek gyorsan és tompítatlanul. Vízszintes irányban - a felszín közelében a nyomásváltozás hatására a talajvízszintnek is meg kell változnia, ami tározódással jár, pórusok feltöltődésével vagy kiürülésével. Ez már komolyabb mértékű vízmozgást jelent, amihez idő kell. Jól mutatta ezt a jelenséget a 4189-es „csőköteges" kút. Legmélyebb észlelőcsöve egy nappal előbb mozdult meg, mint a többi, kb. a pozsonyi árhullámokkal egyidőben. A többi csak azután, hogy az árhullám megérkezett Dunakilitihez. (Ide tartozik: a Dunára merőleges ún. törzshálózati kútsorok viselkedése még sok kutatnivalót kíván a dunai vízszintváltozások követése, a késések magyarázata tekintetében.) Az izotóphidraulika eredményei teljességgel értelmezhetetlenek a Kisalföldön. Talán arról van szó, hogy a tríciumos víz diffúzióval, vagy egy még ismeretlen transzportfolyamat révén (esetleg pusztán a Brown-féle mozgás következményeként) teijed, nem pedig advekcióval. Az áramlás mélységének ismerete azért volna fontos, hogy a térség vízmérlegét fel tudjuk állítani, és ennek segítségével pontosabban becsülhessük a kitermelhető felszín alatti vízkészletet. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy a 2. ábráról leolvasható gradiensek hatására 20 vagy 300 m vastagságban mozog a víz. Ennek részletesebb tárgyalása előtt azonban át kell tekintenünk a térségben folyó vízkitermeléseket. 4. Vízkitermelések, vízminőség A Szigetköz területén a jó utánpótlással rendelkező vastag kavicsos felszín alatti rétegösszletnek köszönhetően bárhol létesíthető vízbázis, bárhol építhetők kutak. Ennek megfelelően lényegében minden mennyiségi igény helyben kielégíthető volt a múltban, csupán Győr város nagyobb vízigénye tette szükségessé a városon kívüli vízbázisok létesítését. A század elején a révfalui telep, majd az igények további növekedésével a 70-es években a szőgyei telep épült ki. Korábban vízminőségi problémák sem voltak. Győr ebből a szempontból is kivételt jelentett, mert a vezetékes vízellátás technológiája miatt (és nem egészségügyi szempontból) gondot okozott a víz vas- és mangántartalma. Ezt a gondot vastalanítók építésével oldották meg. Később - amikor a vezetékes vízellátás követelménnyé vált — további kisebb-nagyobb vízbázisok épültek. Mosonmagyaróváron a régóta használt kismélységű aknakutak 1977-es elszennyeződése után, tehát elsősorban vízminőségi okok miatt került sor erre, Damózseli és Dunakiliti vízbázisai pedig éppen a BősNagymarosi Vízlépcső-rendszer beruházásnak keretében létesültek, hogy az elhagyott Duna-meder (Öreg-Duna) térségében vezetékes vízellátást lehessen kialakítani. Itt ugyanis várható volt, hogy a korábbi, kismélységű ásott kutakra épülő házi vízellátási rendszer lehetőségei a feltételezett talajvízszint-süllyedések miatt romlanak, esetleg meg is szűnnek. A fent említett vízbázisokkal kapcsolatban még az alábbi részletek fontosak: Révfalu AíZ első kutak 1905-ben épültek. Ezek, és az utánuk következők is feltűnően rövid életűeknek bizonyultak, és a szűrők szokatlanul intenzív vasas eltömődése miatt folyamatosan újabb és újabb kutakat kellett fúrni. Összesen 50 kútból ma 13 üzemel. A termelés 2628 000 m

3/d. Egy részük a Mosoni-Duna partján épült, de minden jel arra utal, hogy nem innen, hanem a Felső-Szigetköz felől érkező áramlásból táplálkoznak, tehát nem parti szűrésű víztermelésről van szó. (A Mosoni-Dunának ez a szakasza egyébként az 1984-ben létesített átvágás következtében ma már holtág. Hogy mégis lezajlik bizonyos mértékű parti „szűrés", arra az utal, hogy a holtághoz legközelebb telepített P IV-es kút produkálja a legrosszabb vízminőséget.) Vízminőségi szempontból egyébként csak a vas és mangán kifogásolható mennyiségű, emiatt vastalanítót üzemeltetnek, ahol a kívánatosnál kissé magasabb ammónium-koncentráció is csökken. Feltűnő, hogy a nitrát mennyisége jelentéktelen, ugyanakkor a közeli települések alatt, a Dunában, vagy a háttérben mindenütt nitrátos vizek találhatók, melyeknek a vízbázis üzeme során már meg kellett volna érkezniük a kutakhoz. Biztosra vehető tehát, hogy a kútszűrők oxigénben szegény zónájában olyan denitrifikációs folyamatok zajlanak, amelyek révén a nitrát redukálódik (nitritté, majd ammóniává). A környezet legveszélyesebb szennyezőforrásai a csatornázatlan települések. Ezek mellett mindig hangsúlyozzák a Közúti Építő Vállalat közeli aszfaltkeverő telepét, ahol a hulladékot egy régi bányatóba ürítik. A tó vize azonban ivóvíz minőségű. Szó'gye Szintén az Alsó-Szigetközben, de már a Duna közelében épült ki 1972-től. A 18 kút a folyótól kb. 600 m távolságban levő sort alkot, a termelés 18-20 000 m

3/d. A vízbázis környezetében létesített észlelőkutak adatai alapján úgy látszik, hogy az utánpótlás egy része itt is a Felső-Szigetköz felől történik. A vízminőség a révfaluihoz hasonló, vastalanító is