Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki

252 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM Refuznyiki DOUBLE BLUES PRODUCTIONS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT S TIME TO CAIL FOR THE BLUESI „A Refuznyiki néven most induló időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a forró nyár hivatalos magyar sajtója visszautasított. Vagy vissza sem utasított - válasz nélkül hagyva és váratva a szerzőket^.. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsó'sorban az a célunk, hogy a jövó' kutatóját segítsük, midó'n a Dunaszaurusznak elkeresztelt lény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával Szerkesztőségünk nem szükségképpen ért egyet. Egyben várjuk Olvasóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjteményébe." A Hidrológiai Közlöny 1989. évi 2. számának 124. oldalán, dr. Szöllősi-Nagy András, a folyóirat akkori főszerkesztőjének tollából jelentek meg az idézett mondatok, amelyek a furcsa, latin-szláv szóképzésű rovatcím indokolására, és az új rovat célkitűzésének vázolására szolgáltak. Ez a sokakat ingerlő, vagy megbotránkoztató, másoknak viszont megelégedésére megjelenő, és a lapunk iránti érdeklődést lényegesen fokozó rovat és rovatcím héroszokat próbált állítani a Hérosztrátoszok ellen: az építő ember hősies igazságát azokkal szemben, akik az alkotás megsemmisítésével vélik nevüket megörökíteni. 1994-ben a „Refuznyiki" rovata öt esztendős. Azért érhette el ezt az időt, mert szükség volt rá, vagy azért, mert nem sikerült - bár a szándék megvolt rá - elnémítani? Ne kérdezzük. A rovat él, mert élnek, akik fenntartják, akár azok, akik írják, akár azok, akik miatt írják. A politika hatalomváltásainak célja és eredménye a törvények megváltozása. A társadalmi élet, a gazdaság, a jog törvényeié. Téved azonban, aki azt gondolná, a matematika, fizika, vagy a hidrológia törvényei is hatalom, vagy rendszerfüggőek. I la a vízépítő mérnök föladná szaktudománya törvényeit, ezek érvényén mitsem változtatna, önbecsülése azonban semmivé válna. „Praesens imperfectum: perfectum futurum." Dr. Vágás István Válaszút eló'tt a magyar Bős-Nagymaros politika A Népszabadság f. év jan. 25-i számában olvashattuk a legújabb tájékoztatást „Bős: eltérő álláspontok" címmel, amely szerint a szlovák oldal 380 m

3/s vízhozamot kíván biztosítani az üzemvízcsatornával párhuzamos régi Duna meder kb. 35 km-es szakaszán, míg a magyar oldal 800 m

3 vízhozamot követel és továbbra sem hajlandó üzembe helyezni a teljesen elkészült Dunakiliti-i duzzasztóművet. A magyar Vízgazdálkodási Kutatóközpont számításai szerint az üzemvízcsatorna (Duna-Rajna-Majna nemzetközi víziút) minimális alvízi vízhozama 580 m /s, tehát a magyar követelés nyári kisvízhozamok esetén (900 m

3/s alatt) a fennmaradó kb. 300 m

3/s révén gyakorlatilag lehetetlenné tenné a nemzetközi hajóforgalmat - ha Nagymaros duzzasztóműve egyébként nem épülne meg. Nyilvánvaló, hogy ehhez a Nyugat-Európai Ipari és Kereskedelmi Unió (transzkontinentális, tengerek közötti hajózóút megvalósítója) nem járulna hozzá. Ismeretes, hogy Ausztriában a népszavazás 73 %-os egyetértésével javában folynak a Bécs alatti ún. freudenaui vízlépcső építési munkálatai (az atomerőmű üzembe helyezését leszavazták), így Magyarország a nagymarosi vízlépcső építésének megtagadásával elszigeteli magát Nyugat-Európától. A szlovák oldal hajlandó a Mosoni Dunába visszajuttatandó vízhozam megkétszerezésére (20 m

3/s helyett 40 m /s), valamint a régi meder vízhozamának további növelésére is azt követően, amikor a „C" változatnak nevezett provizórikus elterelő duzzasztómű véglegesen kiépül és vízieró'műként is üzemel. Ezzel viszont megvalósulna a „második papírtigris" (a Duna-kör kedvenc szóhasználata) és Magyarország részére végképp megszűnne az a lehetőség, hogy az eddigi politikai meggondolások miatt kihasználatlan Dunakiliti-i duzzasztómű révén szabják meg a régi mederben ill. az üzemvízcsatornában (Bősnél) lefolyó vízhozamok mértékét. A hozzá nem értő „szakértők" által kialakított, környezeti jelszavakkal álcázott nacionalista propaganda révén félrevezetett magyar kormány végleges válaszút elé került. Amennyiben elmulasztja az utolsó lehetőségét, a Dunakiliti-i duzzasztómű üzembe helyezését és az érintett folyószakaszba beömlő 2 millió m /nap szennyvíz megtisztításának kormányegyezménybe való foglalását (ami az egyetlen valódi oka a környezeti ártalmaknak) és a régi mederben szükséges vízszinttartó küszöbök megépítését, akkor a Szigetköz ökológiai, mezőgazdasági, ivóvizei látási szempontból végleges veszélybe kerül és 100 milliárd Ft-os nagyságrendű károsodásokra lehet számítani. A jelenlegi magyar álláspont kísértetiesen emlékeztet a Németh kormány elhibázott döntésére, amikor politikai, túlélési okok miatt felfüggesztették a rendszer kiépítésének befejezését és a kialakított csődhelyzetet ráhagyták az új Kormányra. Kérdés, hogy a jelenlegi kormány megismétli-e a korábbi hibákat és az új helyzetben elősegíti „kikényszeríti" a „C" változat (Dunaelterelés) véglegesítését avagy a valós magyar nemzeti érdekek védelme érdekében hozzájut egy kompromisszumos megoldáshoz. A Szigetköz sorsa tehát politikai döntés kérdése és remélni lehet, hogy műszaki-ökológiai realitásokon alapuló döntés születik akkor, ha a magyar kormány hosszabb távú nemzeti érdekekben gondolkodik. Dr. V. Nagy Imre Budapest