Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Bucsi Szabó László–Zalai Péter–Mile Gábor: Geofizikai módszertani vizsgálatok a csomádi hulladéklerakó helyek szivárgási viszonyainak feltárására

BUCSI SZABÓ L. et al.: A csomádi hulladéklerak

ó helyek vizsgálata 221 .<0 5 £ Ui o M in M 10 V so -LU 10 CD NA 160 PVC cső Geofizikai rrétegsor L L í l: Ne * o i o 7 n i ! i Fúrási földtani rétegsor 2. ábra. A 86. sz. műanyagcsövezésű észlelő kút karotázs szelvénye és interpretációja pása egyelőre pontosan nem ismeretes, ehhez további mérésekre lenne szükség. Szemcseeloszlási görbékből a porózus szintek szivárgási tényezőjét 5*10E-4 cm/s-ra becsülték (~ 0.2 + 0.4 m/nap), ami egy-egy réteg egy pontjára igaz. A szélesebb környezetben uralkodó szivárgási viszonyokat azonban nem ismertük. Ennek felderítésére a 2. kút körüli 100 m sugarú körben a kútba helyezett tápelektród hatására kialakult potenciáleloszlást vizsgáltuk, mint „alaphelyzetet", majd 5 m

3 sóoldattal a kutat felöltve, mértük az áramlás hatására bekövetkező potenciáleloszlás torzulását (4. ábra). Sózás előtt a koncentrikus körökből álló potenciáleloszlás nyugodt geológiai településre utal. A hét nap múlva mért ekvipotenciál vonalak DDK irányban megnyúltak, melyet az elektromosan jól vezető sóoldat elmozdulása okozott. A töltött test módszerrel kapott eredmény a MÉLYÉPTERV-ben szerkesztett talajvíz-izohipsza képpel egyezik.. A vizsgált 2. kút a feltöltéskor 60 l/min állandósult hozammal nyelt, ebből - figyelembe véve a karotázsból számított rétegparamétereket - Dupuit-Thiem módszerrel a szivárgási tényező k=0,82 m/nap, jó közelítéssel 800 mD. A fő szivárgási irányra merőlegesen is érzékelhető csekély torzulás az ekvipotenciál vonalakon, s ez lassú, kb. nyugati irányú szivárgást jelez (4. ábra). Vizsgálatainkat izotópos nyomjelzéssel folytattuk. Az eljárás lényege, hogy radioaktív oldatot juttatunk a vizsgálandó térrészbe, majd annak útját radioaktív sugárzást érzékelő detektorral követjük. Ha a folyadék mozog, a feltételezett szivárgás irányában elhelyezett észlelő helyen az áramlási sebességnek megfelelő időben sugárzási anomáliát észlelhetünk. Az indikátor anyagok széles változata ismeretes, különböző energiaspektrummal, felezési idővel, oldhatósággal. A mi munkánkhoz hosszú felezési idejű izotópra lett volna szükség, hogy a kúttól kútig tartó 100 m nagyságrendű vándorlást csekély lebomlással kibíija. Ilyen például az olajipari rétegrepesztések eredményességének ellenőrzésére használt Sc-46, Ir-192, Sb-124 izotóp. A választást praktikus szempontok: könnyebb engedélyezés, olcsóbb ár döntötték el. így esett a választás a jód J-131 jelű 8,02 nap felezési idejű izotópjára. A szennyvíz ürítő helyet 6 db, egyenként 460 MBq aktivitású anyaggal jeleztük meg a 3. kút mellett. A közeli 3. és 8. kútban aktivitás változást nem észleltünk, mivel ezek nem érték el a víznívót. A 4. kútban 133 nap múlva 3 nR/h (mintegy 15 %-os növekedés) gamma anomáliát észleltünk (i. ábra), amely 2,5 m/nap szivárgási sebességet jelent. Ez a szivárgás kétszer gyorsabbnak tűnik, mint bármely más módon kapott érték. Magyarázata a diffúzió, melynek következtében a jodid ionok egy része előresiet a vizes oldathoz képest. Hasonló jelenséget tapasztaltunk a 87 sz. kút izotópos nyomjelzését követő észleléskor, az FI 8, fúrásban irreálisan rövid időn belül 4 nR/h anomáliát kaptunk. A fentebbi esetekben a jelző anyag okozta időben elhúzódó anomália egy-egy pontját, metszetét sikerült észlelni. Ahhoz, hogy a nyomjelzés "árhulláma" elejétől a végéig követhető legyen, a vizsgálatot egymáshoz közeli fúrásokban kellett elvégezni. Az F12 talajme-