Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Gáspár Csaba–Józsa János–Simbierowicz, Pavel: Új szemléletmód a numerikus hidraulikában. II. Differenciasémák és multigrid módszerek egyenlőtlen hálókon

GÁSPÁR Cs. et al.: Új szemléletmód II . 207 NWj Jl Wi NEi IL Et -SW—S­-SE­ii Sl ™ SEj SWj (a) cella-csúcsponti sémákhoz NW NE C SW SE (b) cella-középponti sémákhoz 6. ábra. Jelölési vázlat a leszűkítés és a kiterjesztés definiálásához Ekvidisztáns, egyenletes háló esetén ezek a formu­lák a szokásos centrális differenciasémát adják vissza. Végezetül megjegyezzük, hogy nem elég olyan dif­ferenciasémákat találni, melyek jól közelítik az eredeti differenciáloperátort: ahhoz, hogy a módszer konver­gens legyen (azaz a diszkrét megoldás bizonyos érte­lemben tartson a pontos megoldáshoz, ha a hálót min­den határon túl finomítjuk), még azt is biztosítani kell, hogy a numerikus hibák a megoldás folyamán ne nő­hessenek korlátlanul. Ez a módszer stabilitásának kér­dése (nem tévesztendő össze az időfüggő feladatok sé­máinak szokásos stabilitásával). Bebizonyítható, hogy a fenti sémák stabilis, ennélfogva valóban konvergens diszkretizációt eredményeznek. Ennek részletes tárgya­lása meglehetősen bonyolult matematikai eszközöket igényel, ezért ezt elhagyjuk. A diszkretizált probléma megoldása multigrid módszerrel Idáig áttekintettük, hogy egy adott probléma (modell­feladatunk esetében a Laplace-egyenlet) megoldásához hogyan lehet alkalmas QT-hálót generálni, és azon ho­gyan állíthatunk elő egyszerű differenciálsémákat, azaz, hogyan lehet az eredeti, folytonos problémát diszkreti­zálni a QT-hálókon. Ily módon végül is egy lineáris algebrai egyenletrendszert kapunk, melyben az ismeret­lenek száma viszonylag mérsékelt. A módszer összes előnye elvész, ha ezen egyenletrendszer megoldására nem tudunk valóban gyors és hatékony eljárást találni. Ilyen módszert szerencsére sikerült kidolgozni, mégpe­dig az egyenletes, ekvidisztáns hálók esetére korábban bevezetett többhálós vagy multigrid módszer megfelelő általánosításával. Az alábbiakban most röviden össze­foglaljuk a hagyományos multigrid módszerek alapgon­dolatát (bővebben ld. Stüben és Trottenberg 1984); (Hackbusch 1985), ill. magyar nyelven (Gáspár 1991). Multigrid módszerek ekvidisztáns hálókra Legyen egy ekvidisztáns, h lépésközű háló. és le­gyen X H az a H: = 2h lépésközű durvább háló, melyet A" h-ból minden második rácsvonal elhagyásával kapunk. Tegyük fel, hogy X b-n megoldandó az ^h = fh (16) lineáris egyenletrendszer. Legyen x h' ennek egy köze­lítő megoldása, és próbáljuk ezt megjavítani egy korrekciós taggal, azaz keressük az x b megoldást : = + alakban akkor % h-nak ki kell elégítenie az ún. mara­dékegyenletet: = r h (17) ahol r h az x' h közelítő megoldás maradéka: r h : = /„ - A hx' h (18) A multigrid módszerek első alapgondolata, hogy (17) maradékegyenletet nem az eredeti X h hálón oldjuk meg (ekkor (17) megoldása az eredeti (16) egyenlet megoldásával azonos bonyolultságú), hanem a durvább Xn hálón, ami feltehetőleg sokkal kevesebb műveletet igényel. Pontosabban, definiáljunk a hálók közt egy leszűkítést és egy Q H~JÍ H-^X h kiteij esztést: ezekután a (17) maradékegyenlet megoldása az X H dur­va hálón az H = P h rh (19) most már A^-beli egyenlet megoldását jelenti, ahol A H az eredeti A h egyenletrendszer valamilyen durvahálós approximációja. Jelölje ezek után ?h : = ÖH^H (20) és képettük a javított x\ + közelítést: ez általában jt' b-nál sokkal jobb közelítés. A fenti korrekciós eljárás tetszés szerint ismételhető, míg kellően pontos megol­dást nyerünk. A legegyszerűbb leszűkítés a pontonkénti értékadás, azaz a durva háló tetszőleges C rácspontja (amely egyúttal a finom hálónak is rácspontja!) esetén legyen (P„u) c = U r (21) A leszűkítés egy másik lehetősége, ha súlyozott kö­zepelést alkalmazunk (ld. a 6a. ábrát): (P hu)c • =

Next

/
Thumbnails
Contents