Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Ribári László–Öllős Géza: Peszticidek eltávolítása az ivóvíztisztításban

RIBÁRI L. - ÖLLŐS G.: Peszticidek eltávolítása 137 1. táblázat A peszticidekre vonatkozó nemzetközi szabványok és ajánlások összehasonlítása Peszticid Szabványok határértékei (|ig/l) Peszticid MSZ WHO EGK Atrazin 2 2 0,1 Bentazon 25 25 0,1 2,4 D 100 0,1 Gliposate 0,1 Isopro túron 0,1 Lindán 3 3 0,1 MCPA 0,5 0,5 0,1 Simazin 17 17 0,1 Összes peszticid 0,5 Jelenleg mintegy 270 hatóanyag és 1800 készítmény ismeretes. A fent említett felhasználók a használt anyagokkal közvetve vagy közvetlenül a felszíni és a felszín alatti ivóvízbázisokat szennyezik. Az ivóvizekben, a nemzetközi tapasztalatok szerint a széles körben elteijedt atrazin és simazin fordul elő leggyakrabban, amit a mezőgazdaság alkalmaz gyomirtásra, valamint az utak és vasúti töltések védelmére is. Ezért a vizekbe való bejutása gyorsnak mondható. 3. Vízminőségi határértékek Az Európai Közösségek Bizottsága 1980-ban fogadta el a peszticidekről szóló határértékeket. Eszerint az ivóvízben az egyes komponensekre vonatkozó értékek nem haladhatják meg a 0,1 p.g/1-t és az ivóvízben lévő összes peszticid együtt nem lehet több 0,5 (xg/l-nél, a toxikus metabolitokat is beleértve. A magyar szabvány (MSZ 450/1-1989) csak a legfontosabb növényvédő szerek határértékéről rendelkezik, és nem említ meg összegző határértéket, a határérték megadásában leginkább a WHO irányelveket követi (1. táblázat). Ezen határértékek betartása nehéz feladat, ezért a talajvízvédelem és/vagy a víztisztítás szerepe a peszticidekkel kapcsolatban növekvő (Miltner et al., 1989. Bauer, 1972, a,b., Robeck et al., 1965, Aly et al., 1965, Carollo, 1945, Schmidt, 1974, Baldauf, 1991.). A kémiai analízis nehézsége miatt az összegző paraméterek bevezetése vált szükségessé, amivel az összes peszticid együttes jelenléte határozható meg. A peszticidek mérése a modern kromatográfiás eljárások elteijedésével vált széles körben lehetővé, amivel az egyes anyagok mikrogramm mennyisége is kimutatható. Az 1. ábra példaként ilyen kromatográfiai vizsgálati eredményt mutat. 4. Védekezés a peszticidek ellen A peszticidek ellen való védekezésnek különböző formái ismeretesek, amelyek megvalósítása mindig a helyi lehetőségek függvénye. A leggyakoribb három védekezési forma: - Új vízbázis keresése: ha másik vízbázis rendelkezésre áll, (esetleg csak keverékvíz mennyiséghez elegendő vízmennyiséggel) a koncentráció csökkentéséhez. - Védőterület kialakítása: vízbázis védelme, annak környezetében minden olyan tevékenység tiltott, ami a vízbázist veszélyezteti. - Tisztítástechnológia: a víztisztítási technológia során a nemkívánt szennyeződéseket megfelelő eljárásokkkal kell eltávolítani. 5. Technológiai eljárások 5.1. Oxidációs eljárások A különböző peszticidek az oxidációs folyamatok alatt nagyon eltérő módon viselkednek. Az oxidációs eljárások hatékonysága az - ozonizálás, - hidrogénperoxidos oxidáció és - az UV-sugárzás megfelelő kombinálásával érhető el (Meijers et al., 1992). Ezen oxidációs eljárások közös vonása az, hogy az oxidálószerből nagyon reaktív és oxidációképes hidroxil gyökök képződnek: Oj + H

20

2 reakció eseténben: 20

3 + HA — 20H° + 30

2 H

20

2 + UV kombinációjakor: U V H

20

2 ^ 20H° 0

3 vízbeli lebomlásakor: UV 30

3 + H

20 -» 20H° + 40

2 O

t + UV kombinációjakor:: UV o

3 + H

20 -» H

20

2 + 0

2 A hidroxil gyökök a legtöbb szerves anyag és a legtöbb peszticid oxidáltatására képesek. A hidroxil gyök képződése az alkalmazható oxidálószer-kombinációk esetében a víz pH értékétől a 2. ábra szerint függA szerves mikroszennyező anyagok eltávolításához igényelt ózon és hidrogénperoxid dózis: - a szennyező anyagok fajtájától, koncentrációjától, azok egymáshoz való arányától, továbbá - a hidrogénkarbonát- és a - karbonát-ion koncentrációjától függ (3. ábra). Szem előtt tartandó az a fontos tény is, hogy a hidroxil gyök és az oxidálandó anyagok között versenyreakciók játszódnak le (Meijer et al., 1992) (4. ábra). Az előzőekből következik, hogy az ózon-hidrogénperoxid oxidációs folyamat elsősorban a gyengén pufferolt vizek kis nyersanyag-koncentrációja esetében