Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

2. szám - Hódi Márta–Polyák Klára–Hlavay József: Ivóvizete szennyező komponensek komplex eltávolítása ioncserés és adszorpciós módszerekkel

HÓDI M. et al.: Ivóvizet szennyező komponensek eltávolítása I05 ammóniumionokat nitrátionokká alakította (BME Zárójelentés, 1990). Kis mennyiségű ammóniumion eltávolítása történhet kémiai oxidációval, törésponti klórozással. A megfelelő tisztítási hatásfok eléréséhez a vízben levő ammóniumion koncentrációhoz viszonyítva kb. 8-10 szeres klór koncentráció szükséges. Az ivóvízkezelés során az eljárást használják, de a keletkezett klóraminokat utólag aktívszénnel el kell távolítani. Levegővel való sztrippelés segítségével a vízben oldott ammónia több mint 90 %-a eltávolítható, ha a vizet pH>ll értékre állítjuk be, és a levegő - víz arány kellően nagy értékű (1.5-4.0 m

3 levegő/L víz) (Slecta és Clup 1967, Clup és Clup 1971). Ammóniumionok vízből való hatékony és gazdaságos eltávolítására alkalmasak a mesterséges és természetes alapú ioncserélő anyagok. A vizekben levő ammóniumion-tartalom szelektív eltávolítása ioncserélők alkalmazásával összefoglaló irodalom 1986-ban jelent meg a Hidrológiai Közlönyben Hlavay közleményében. 2.2. Rétegvizek szervesanyag-tartalmának eltávolítása A dél-alföldi sárga szineződésű nagy szervesanyagtartalmú vizek szervesanyagainak zömét a huminanyagok képezik. A huminanyagok eredetüket tekintve főleg növényi anyagok biológiailag és kémiailag átalakult termékei. Összetételük nem csak a nyersanyagforrás minőségétől, hanem a biogenezis körülményeitől, tehát helyétől is függ. A huminanyagok makromolekuláris anyag társulásnak tekinthetők, melynek frakciói (huminsav, fulvinsav, himatomelánsav) között folyamatos transzformáció játszódik le (Clalupa, 1966). A huminanyagok osztályozása az 1. táblázatban található. A huminanyagok kémiailag komplex polielektrolitok, molekulatömegük néhány száztól több tízezerig teljed. A természetes vizek pH tartományában, mint anionos polimerek vannak jelen. A makromolekulákon olyan funkciós csoportok helyezkednek el, amelyek a vízbeli stabilitásukat befolyásolják. A vizek pH-jának növekedésével a makromolekulák stabilitása a funkciós csoportok disszociációja miatt nő. A huminanyagok önmagukban ártalmatlan vegyületek, ivóvizekben való jelenlétük mégsem kívánatos, mert: - a THM származékok elővegyületei (prekurzorai), 1 táblázat Csoport Egyéb név Jellemzésük Humusz szén humin. uimin (Nem oldodiK sem : vízben, sem NaOH- | ban Fulvósav fulvinsav. krenán és apokrenán sav NaOH-ban és ásva- < nyi savakban oldódik Himatomelanin sav himatomelanin sav. himatomeiánsav, himatomelán-ulm insav NaOH-ban és alkoholban oidoaiK. ás- | ványi savakban nem Humin sav humuszsav NaOH-ban oldódik ásványi savakban és alkoholban nem 1 - a mikroszervezetek közvetlen tápanyagai, amelyek a vízelosztó rendszerben másodlagos mikrobiológiai szennyezettséget jelentenek, - KOI növelő hatásuk van, - a tiszta ivóvíz színét megváltoztatják, - nagy a szorpciós készségük, amely az emberi szervezet felé nyomelem transzportot tesz lehetővé, - kémiai reakciókban vesznek részt (OKI, Joel W. Miller, Uden, 1983). A szerves mikroszennyezők eltávolítási lehetőségeit az 1. ábra mutatja. Ha a tisztítási módokat sorba vesszük a prekurzor eltávolítására több módszer alkalmazható, mint a huminanyagok klórozása során képződő THM vegyületek eltávolítására (Öllős, 1984). Laboratóriumi körülmények között a huminanyagok eltávolíthatók ioncserélő gyantával is (Dag Hongve, 1989). Szervesanyag-tartalom eltávolítására jelenlegi ismereteink szerint a granulált aktívszénen való szűrés alkalmas technológiai méretekben (Csanády, Kárpáti 1981). A VITUKI munkatársai laboratóriumi és félüzemi méretű kísérleteket végeztek szervesanyag kivonására felszíni vizekből hazai és külföldi aktívszenek alkalmazásával (Körös, 1979). A porszén használata az adagolás nehézsége és az igen csekély tisztítási hatásfok miatt az aktívszenes kezelés kényszermegoldása. HAGYOnAHVOS CLJÁKASO* KOnaihiACiOK POR fi. LA A/rn vsz

t 1. ábra. A mikroszennyeződés-eltávolítás eljárásai