Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
1. szám - Kovács Gábor: A hidrológiai viszonyok változásának hatása a Nyírség erdeire
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM gyon sok esetben - a települési és ipari környezet vízkár elleni védelméhez fűződő érdek is (a topográfiailag mély területen ma lakónegyed áll). Mindezzel együtt a Nyírséget jól ismerők számára nyilvánvaló, hogy számos kisebbnagyobb víztározási, időszakos vízvisszatartási lehetőség van, amelyek feltárása, majd célszerű használatbavétele révén - növelhető a vízkárelhárítás biztonsága, csökkenthetők a belvízkárok, - javíthatóak a Nyírség erdőtenyészeti viszonyai; természetszerű, fafajokban gazdag erdőt nevelhetünk a mai gyenge rozstáblák vagy akár az ültetvényszerű erdők helyén is. Az időszakos vízvisszatartásba a 93 ezerha-nyi nyírségi erdő nem jelentéktelen része bevonható már ma is, de a 10 éves erdőtelepítési programban várhatóan további 20 ezer ha körüli erdő és faültetvény telepítésére kerül sor. Az ezredfordulót követően a Nyírség erdősültsége 22% körülire prognosztizálható, ami - szerintem - alapvető vízgazdálkodási stratégiai kiigazítást igényel még akkor is, ha a klimatikus változás tendenciájáról felvázoltakat nem tekintjük kellően meggyőzőnek. A WMO prognózisát és az MTA Meteorológiai Munkabizottsága 1991. novemberi állásfoglalását a vízügyi és erdészeti szakközönség figyelmébe ajánlom; számolnunk kell a felmelegedéssel, és az ennek következtében előállható további csapadékcsökkenéssel. A Nyírségben olyan korszerű információs rendszerre épült, számítógéppel vezérelt öblözetenkénti (főfolyás völgyenként) víztelenítési és vízvisszatartási (vízgazdálkodási!) rendszert kell terveznünk és megvalósítanunk, amelynek segítségével a spontán víztelenedés megszüntethető, egyszersmind belvizes időszakban a káros vizeket - fontossági sorrendben - el tudjuk vezetni. Az erdészet legfontosabb feladata mindezzel összefüggésben: 1. Beerdősíteni mindazokat a területeket, amelyekről a kertészet és növénytermesztés lemond. A Nyírségben őshonos fafajokból álló, természetszerű erdőállományok létrehozása a fő cél. A földtulajdonos érdekeinek megfelelően minden valószínűség szerint ültetvényszerű faállományok sokaságát fogjuk telepíteni, de nyilvánvaló, hogy ezek víztűrése messze nagyobb, mint bármely szántóföldi kultúráé (tehát lehetnek akár időszakos tározók is), egyéb tekintetben pedig a termesztési technológia sokkal inkább környezetbarát, mint bármely mezőgazdasági vagy kertészeti kultúra esetében. 2. Meglévő erdeinkben - főleg az állami tulajdonban maradókban - a vágásfelújítások során a természetszerű állománytípusokhoz kell közelednünk. A jó szerkezetű, elegyes erdő képes károsodás nélkül elviselni a viszonylag hosszabb ideig tartó időjárási szélsőségeket is. Ez tudja a legtöbbet tárolni és hasznosítani a lehulló kevés csapadékból. 2. táblázat A NYÍRSÉG FAÁLLOMÁNYAI Állományt alkotó 1962 1992 főbb fafajok ha % ha % Tölgy 7 399 18 15 153 16 Cser 35 42 Gyertyán 129 190 Akác 27 302 67 48 249 52 Egyéb kemény lomb 1 248 3 870 1 Nemesnyár 1 455 4 13 388 14 Hazai nyár 219 1 658 1 Egyéb lágy lomb 609 1 1 971 2 Fenyők 2218 6 12 940 14 X Üzemtervezett 40 614 100 93 461 100 Üzemtervezetlen 28 456 /41/ ÖSSZES ERDŐ Bdősükség 69 070 13,5 93 461 18,3 A nyírségi erdészek elmúlt harminc évi munkájáról ad tájékoztatást a 2. táblázat. Az erdőterület jelentős növekedése szembetűnő, ugyanakkor az állománytípusok területi arányában jelentős változást - a fenyvesek és nemesnyárasok növekedését kivéve - nem észlelünk. A fő állománytípusok elmúlt harminc év alatti változásai tehát nem mutatják egyértelműen a hidrológiai viszonyok lényeges megváltozását. Tudnunk kell azonban, hogy - korábbi erdeink is mind kultúrerdők voltak (még a ma fokozott védelem alatt állók is), másrészt - a termőhely feltárás és termőhely értékelés gyakorlattá válásával, fatermesztési tecnológiánk megváltoztatásával a szárazabb viszonyokhoz elég jól tudott alkalmazkodni az erdészet. Az igazi ökológiai probléma azonban ezen a ponton jelenik meg: az alkalmazott technológia következtében ma többnyire nem erdőkkel, hanem fás növényekből álló ültetvényekkel, fafajokban szegény monokultúrákkal dolgozunk. Ezek lehetnek - átmenetileg - jó faanyaggyárak, de semmiképpen sem olyan erdők, amelyekről Illés Nándor azt írta, hogy legfőbb jellemzőjük az elegyesség és ligetesség. A múlt században gyakorlat volt ezek természetes felújítása („önvetényüléssel"), ma a fényi erdőn - a fokozottan védett erdőben - akácos után a tölgy mesterséges felújítása 10 éve sikertelen. A nyírségi erdőknek mindenképpen több vízre van szüksége. Ha tehát nem hullik elég csapadék, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a lehullott keveset ne vezessük el az erdő alól.
