Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Szodfridt István: Az erdő és a talajvizek kapcsolata a Duna–Tisza közi hátságon

SZODFRIDT I.: Az erdő és a talajvizek kapcsolata 45 ami az intercepciós veszteség levonása után marad. Az intercepcióra nézve Magyar Lajosnak a Kerekegyháza körül végzett mérési eredményeit mutathatom be, igaz, hogy ez még csak néhány éves méréssorozat, sokévi átlagnak nem fogadható el, de közelítőleges, becslésjellegű számításokhoz mégis megfelel. E szerint a feketefenyő intercepciós vesztesége 24%, az erdeifenyőé 16%, az akácé 9%. Ha ezzel a veszteséggel is számolunk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a feketefenyő kereken 380 mm vízzel rendelkezik, ez pedig a Járó-Führer szerinti 185 mm vízigényének még mindig több, mint a duplája, ugyancsak több vizet kap a szükségesnél az erdeifenyves is, és az akácos is. Ezek az erdők tehát a lehulló csapadék vizét nem használják fel teljes egészében, sőt jelentős menynyiségben teret adnak a talaj benedvesítésének és kedvező körülmények között még a talajvízkészlet utánpótlására is jut. Ennélfogva az erdőket mint a talajvízsülylyesztésben szerepet kapó tényezőt nem hanyagolhatjuk el, de hatását az egyéb tényezők mellett (aszály, urbanizáció vízigénye, mezőgazdaság megnőtt vízigénye stb.) a kisebbek közé kell sorolnunk. Ami pedig a korosztály viszonyok vízfogyasztásra gyakorolt hatását illeti, arra nézve mért adatunk nincs. Számszerű meghatározás helyett abból kell kiindulnunk, hogy az egységnyi biomassza (esetünkben dendromassza) előállításához meghatározott vízmennyiség szükséges. Ha tehát azt tudjuk, hogy melyik korban mekkora a dendromassza, akkor következtethetünk arra, melyik időszakban kell nagyobb és mikor kisebb vízfogyasztással számolnunk az erdő részéről. Ehhez megfelelő adatokat a faterméstáblák adnak. Ha a fenyves táblákat elemezzük, akkor azt mondhatjuk, a legnagyobb vízigény akkor jelentkezik, amikor a fenyves fiatalos korból az erőteljes magassági növekedés szakaszába jut, vagyis fiatalos korból rudaskorba nő. Ez úgy a 15-25 éves kor körül van, ekkor a legmagasabb a fatermési táblabeli növedék, és ekkor kell a legnagyobbnak lennie a vízfogyasztásnak is. Szólnom kellene a gazdálkodás vízkészletgazdálkodást befolyásoló szerepéről is. Ezt nem tehetem, mert alapvető vizsgálati adatok hiányoznak. A kutatásra fordítható pénzek nem teszik lehetővé újabb, ilyen célú vizsgálatok végzését, ezért egyelőre itt kénytelenek vagyunk a sötétben tapogatózni. Mindez lehangoló tény akkor, ha azt is mérlegre tesszük, hogy a VITUKI - ugyancsak pénzhiány miatt - kénytelen volt a több évtizedes észlelési sort eredményező, talajvízmozgást kellően szemléltető észleléseit a Kecskemét közeli Komlóssy-telepen lezárni, hasonló sorsra jutott az Erdészeti Tudományos Intézet kecskeméti kísérleti állomása is. Ha ezekre a vizsgálatokra nem jut pénz, akkor a fehér foltok maradnak és a lehetősége is megszűnik annak, hogy kialakítsunk víztakarékos eljárásokat a talajelőkészítés, az ültetési hálózat és erdőnevelés számára. Vagyis a jelenlegi nyomorúság a jövőbeni megtakarításokat sem teszi lehetővé, ez pedig végzetes következményekkel járhat, ha az üvegházhatás és egyéb előre jelzett változások megérkeznek. Az elmondottakban az erdőnek és talajvíznek mint természeti tényezőknek a kapcsolatával foglalkoztam. Nem lenne teljes a kör, ha nem említenék meg egy olyan körülményt, amelyet a pénzszegény világban is talán orvosolni lehetne. Mint több bírósági eljárás szakértője, belenézhettem a talajvízkészlet-gazdálkodást érintő tevékenységeket szabályozó jogi előírásokba. Azt kell mondanom, de ezzel nem vagyok egyedül, hiszen egy másik bírósági szakvéleményben és szóban is Kozák Miklós professzor, a Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője is ennek hangot adott: vagyis sok a joghézag, ami nehezíti a helyes vízkészletgazdálkodás megteremtését. Ha ezeket nem távolítjuk el, két egymásra utalt szakma képviselői között teremtünk feszültséget, ez pedig egyikünknek sem szolgálja a javát akkor, amikor szoros együttműködésünkre van szükség. Az elmondottakat összefoglalva azt kell mondanom, hogy az erdők talajvízszintjének alakulásában játszott szerepét csak akkor ítélhetjük meg tárgyilagosan, ha a faji összetételt, korosztály összetételt és a követett gazdálkodási eljárásokat is figyelembe vesszük. E téren sok a fehér folt, ezek eltüntetéséhez szükség lenne a megszakadt kutatások folytatására, végezetül javítani lehetne a helyzeten a joghézagok mielőbbi eltüntetésével. Interrelations between forests and groundwater over the ridge bctween the Kivers Danuhe and Tisza Szodfridt, I. Abstract: Although the lowering of the groundwater table is probably related to forest areas, it should be noted that cartographic methods fail to provide complete information and the validity of the conclusions appears questionable, since differences in the species and age of the trees, in the method of forest management and the inhomogeneity of forests have different impacts on groundwater. Several unknown factors make any clear quntified conclusions impossible. More detailed studies on the forestgroundwater interactions are therefore considered imperative, extending the scientific projects started to larger areas. Kevwords: Forests, water management, groundwater SZODFRIDT ISTVÁN egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron