Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Major Pál: A Nagy-Alföld talajvízháztartása

MAJOR P.: A Nagy-Alföld talajvízháztaitása 43 I 1 1 0 100 200 3. ábra. A tényleges párolgás és az erdő tömegének kapcsolata. Komlósi-telep (Kecskemét-Méntelek), fenyőerdő, 1954-1975. nyilvánvaló, hogy az erdőnek a környezetéhez képest nagyobb „talajvízfelhasználása" , többlet talajvízszintsüllyedést okoz, csakúgy, mint minden vízkivétel. Korábbi tanulmányunkban közöltünk egy talajvízszint rétegvonalas térképet a VITUKI ménteleki, Komlósi Imre kísérleti telepe környéki erdő területéről. Látható volt, hogy az erdő alatt kb. 1 m-es „vízkivételes depresszió" alakult ki. Ennek ismeretében is állíthatjuk, hogy ezt a süllyedést a meteorológiai, a mélységi víztermelési, az emberi tevékenység együttes hatásai -köztük a növekvő erdőterületek hatása is - váltották ki. Önmagában egy-egy hatás nem okozhatott volna ilyen mértékű, észrevehető süllyedést, csak ezek együttes hatása. Komlósi telepi vizsgálataink kiterjedtek a fák, a fák tömegének növekedésével előálló hatásokra is, feltételezve, hogy 1954-től napjainkig a faállomány növekedése egyre nagyobb párologtató képességet biztosított az erdőnek. Vizsgálataink, amelyet az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet kecskeméti kísérleti telepe segítségével hajtottunk végre a tényleges párolgás és az erdő tömegének kapcsolatára a 3. ábra szerinti kapcsolatot mutattak egy 1 ha-os területen. Az ábrázolt pontok l-l évet jelképeznek. Az ábrából láthatóan 1973-74-75. évek kivételével eléggé jellegzetes és egyértelmű kapcsolat mutatható ki. (Az 1973-1975-ig terjedő időszak adatainak eltérését pontosan magyarázni nem tudjuk.) Az ábrából úgy értelmezhető, hogy 1965-66-ig az erdő növekedésével ugrásszerűen nőtt a tényleges párolgás értéke is. A párolgás növekedésének a mértéke ettől kezdve csökken és valószínű az 1973-75-ös évektől kezdve már nem növekszik jelentős mértékben. A pontok nyilvánvaló szóródása jelzi, hogy a különböző meteorológiai körülmények természetszerűleg más és más párolgási körülményeket jelentettek az egyes években. Természetesnek vehetjük a szóródás mértékének a növekedését is az erdő növekedésével, hiszen valószínűnek látszik, hogy valahol az 1966-os évek táján előállt az a természetes helyzet, amikor az erdő a maximálisan lehetséges talajvíz „kitermelés"környezetébe jutott. Érdekes adatként megállapíthatjuk, hogy átlagosan 1 fa napjainkban maximálisan évente mintegy 6-7 m

3 vizet képes elpárologtatni. Groundwater balance in the Hungárián Plains Major, P. Abstract: A generál quantified groundwater balance relationshp isderived for the Hungárián Plains, the input side of which comprises percolation to the groundwater, the upward seepage of water from the deep aquifers, while the output side includes evaporation from groundwater, groundwater storage and downward percolation to deep aquifers. Forest development is affected by any drop of the groundwater table, regardless whether due to artificial measures, orto evapotranspiration in the forest areas. Studiesand estimations alike have shown a forest treeto becapable of evaporating up to 6-7 m

3 of water annually. Keywords: MAJOR PÁL Forests, water management, groundwater mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ ny.tud.főmunkatársa