Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Barna Tamás: Erdőtelepítések az Alföldön

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM 5. Különleges erdőtelepítési lehetőségek A különleges erdőtelepítési lehetőségeknek három formáját említem meg: a szennyvízelhelyező és hasznosító ültetvényeket és az energiaültetvényeket, valamint az agroerdőgazdálkodást. Köztudott, hogy a hazai ipari és kommunális szennyvizeknek csak egy része megy át valamilyen tisztítási eljáráson és kerül tisztítva a befogadóba. Bács-Kiskun megyében 1982-ben a 140 ezer m

3/nap szennyvíz kibocsátásnak csak 50%-a volt csatomázva és részben tisztítva, részben közvetlenül a befogadóba vezetve. A másik 50% szikkasztással közvetlenül a talajba jutott. Azóta ez az érték nyilván jelentősen megnőtt. Nem jobb a helyzet Hajdú-Bihar megyében sem, gondoljunk csak Debrecen, Hajdúböszörmény és a többi város szennyvíz problémájára. A probléma csak fokozódik, mert egyre több települést kapcsolnak be a vezetékes ivóvízellátásba, de a csatomázásra és pláne a szennyvíztisztításra már nincs elegendő pénz. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az Alföld a „saját levében" úszik. Noha egyes távlati elképzelések szerint évi 300 millió m

3 szennyvíz hasznosítása mintegy 50 ezer ha-on megoldható lenne hazánkban! Ettől még messze vagyunk! Pedig a szennyvízelhelyező és -hasznosító ültetvényeken megvalósítható a szennyvizek komplex - mechanikai, biológiai és biokémiai tisztítása a következő előnyök mellett: - felszíni vizeink minőségének fokozott védelme; - alacsony üzemelési költség; - a tisztítás mellett produktív -fatermelő - folyamatok is megvalósulnak; - a szennyező anyagok lebontásához nagyrészt természetes energiaforrásokat használunk fel; - amár egyszer használt víz újrahasznosítását valósítjuk meg, ezáltal hulladékmentes technológia alakul ki; - egyidejűleg több célt szolgáló, tehát jobban kihasználható beruházásokat tesznek lehetővé. A jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani erre a lehetőségre. Az energiaültetvény - szemben az előző típusú ültetvénnyel - családi beruházásban is elképzelhető. Az eddigi kísérletek szerint egy 8-14 ha-os akácültetvény képes fedezni egy átlagos családi ház éves tüzelőszükségletét. A számításban 10 t/év átlagos szénfelhasználás kiváltását vették alapul, amelyet nedvességtartalomtól függően 15-20 t/év faaprítékkal lehet helyettesíteni. Mivel ezt a famennyiséget biztonsággal számolva 2 ha-on lehet megtermelni - jó termőhelyen ennél kevesebb is elegendő - 4-7 év vágásfordulót feltételezve jön ki a 8-14 ha összes terület Az apríték használata igen kényelmes, tiszta, a környezetet a lehető legkisebb mértékben szennyezi. A fűtőanyag olcsón újratermelhető és kiapadhatatlan, amíg a nap süt. Nemcsak családi házak fűtésére alkalmas, hanem lakótelepi hőközpontok kazánjaiban is igen jó hatásfokkal eltüzelhető. Példa erre a tatai lakótelepi aprítéktüzelésű hőközpont Az agroerdőgazdálkodásnak a kialakulóban lévő farmergazdaságokban lehet jövője. Ez a földterület egyidejű, kettős célú hasznosítását jelenti. Elsősorban gyorsan növő fafajokkal együtt valamilyen mezőgazdasági növény termesztéséről van szól. Pl. Franciaországban, a Szajna völgyében kiterjedten termesztik a kukoricát a 8x8 m-es hálózatba telepített NNY között, ahol elfér a betakarító kombájn. Hazai viszonyaink között ki kell kísérletezni, hogy mely mezőgazdasági növények jöhetnek szóba és menynyi ideig termeszthetők gazdaságosan a faállomány alatt. Végezetül csak azt szeretném megállapítani - amit remélem az eddig elmondottak, sőt ennek az egész konferenciának a létrejötte is bizonyít hogy az alföldi erdőtelepítéseket csak összefogással - a vízügyi, mezőgazdasági és erdészeti szakemberek összefogásával - tudjuk megvalósítani. Az összefogást különösen fontosnak tartom a vízrendezés, vízszabályozás területén. 6. Összefoglaló Az Alföld erdőtelepítési-fásítási kérdései már a XVIII. század eleje óta foglalkoztatják a szakembereket. Kezdetben a Duna-Tisza közi futóhomok megkötése volt a cél, később a mezőgazdasági terméseredmények növelése és a közegészségügyi helyzet javítása, erdősávok telepítése révén. Azelsővilágháborútkövető évek nagyszabású alföldfásítási terveiből csak kevés valósult meg. A második világháború után már jelentős erdőtelepítések történtek az Alföldön, ugyanakkor azonban a több száz hektáros mezőgazdasági táblák kialakítása és a repülőgépes növényvédelem széles körű bevezetése miatt, több ezer km fasor és erdősáv tünt el, ami óriási deflációs károkhoz vezetett. A 80-as évek elejétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gyenge termőképességű mezőgazdasági területeken nem szabad tovább erőltetni a gazdaságtalan mezőgazdasági termelést. Ezeket a területeket erdőtelepítéssel lehet legésszerűbben hasznosítani, ugyanakkor a gazdaságosan művelhető szántókon erdősávrendszereket kell létesíteni. Egyes számítások szerint az országban 1,1-1,2 millió ha mezőgazdasági terület hasznosítható potenciálisan erdővel. Ebből a területből a kormányzat 150 ezer ha betelepítését irányozta elő egyelőre 2000-ig. A tervezett erdőtelepítések fő fafaja az akác és a nemes nyár. Az erdőtelepítések csak akkor lesznek sikeresek, ha az egyre szárazabbá váló éghajlat mellett olyan vízgazdálkodást valósítunk meg, amely a területre hullott csapadék minden vízcseppjét képes hasznosítani. Ennek különösen nagy jelentősége van a jó vízáteresztő képességű, de rossz vízgazdálkodású homok talajokon, ahol az alföldi erdőtelepítések többsége meg fog valósulni. A tervezett erdőtelepítések során az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a szennyvízelhelyező és -hasznosító ültetvényeknek, az energiaültetvényeknek és az agroerdőgazdálkodásnak. Irodalom Szabó János szerk. (1977): A melioráció kézikönyve Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1977. Kerekasztal-beszélgetés (1980): A vízrendezések hatása a Duna-Tisza köze természeti viszonyaira c. Kiskunsági Nemzeti Park, Kecskemét Bács-Kiskun megye hosszú távú környezetvédelmi koncepciója 19812000-ig c. (1982) Kecskemét, 1982. március Bogyay-dr. Kapusi (1986): A fásítások szerepe a nagytérségi komplex meliorációban és a racionális földhasználatban. Az Erdő, 1986. április. Dóró Katalin (1986): Majorfásítási eredmények a hajdúböszörményi határban. Az Erdő, 1986. június. Előterjesztési javaslat a hosszú távú erdőtelepítési programról. (1990) FM Erdészeti és Faipari Főosztály Erdő és víz (1991) - Munkaértekezlet összefoglaló kiadványa, Veszprém Dr. Gál János (1986): Az új erdők és fásítások szerepe a természeti környezet javításában. Az Erdő, 1986. február. Hajdú-Bihar megye komplex fásítási tanulmányterv (1988) -Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, Zöldövezeti Iroda Hajdú-Bihar megye nyírségi tájegységének tájvédelmi terve (1982) MÉM Erdőrendezési Szolgálat, Zöldövezeti Iroda, Balatonfüred Kaán Károly (1920): Erdőt az Alföldre. OEE - Budapest