Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Bruckner Ildikó: A budapesti Merzse-mocsár vízháztartásának helyreállítása

366 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM származott, másrészt a tárolt talajvízkészlet rovására párolgott el, amit a mintaterület közepén lévő talajvízkútban észlelt 40 cm-es vízszintsüllyedés is alátámasztott Az is bebizonyosodott, hogy a talajvíz hozzáfolyás és elszivárgás mennyisége alárendelt, és a csapadék, valamint a párolgás értékei mellett lényegében elhanyagolható. - Ugyancsak a mintaterület vizsgálatával volt megállapítható, hogy a régmúlt időszakot jellemző 550 mm évi átlagos csapadékhoz 500 mm/a területi párolgás (evapotranspiráció) rendelhető, míg az utolsó 10 év átlagaként számított, s azt a jövőre előrevetíthető 485 mm/a csapadék mellé 465 mm/a területi párolgás vehető föl. A Merzsére vonatkozó konkrét vízháztartási számításokból kiderült, hogy a mocsár korábban szinte önfenntartó volt, s a vízgyűjtőről felszíni hozzáfolyásként érkező víz döntő részben fölöslegként szerepelt, amely vagy továbbfolyásra került, vagy fölhasználták. Számításokkal sikerült kimutatni, hogy az 1991. dec. 1. - 1992. nov. 30. közötti időszak vízhiánya kb. 100 m

3/d volt. Ha a mocsarat folyamatosan ennyi vízzel töltöttük volna, az év eleji állapot (kb. 6,5 ha-os vízfelület) megőrizhető lett volna. A közeljövőre készített vízháztartási előrejelzési változat szerint továbbra is vízhiány várható. Közel 100 nr az a napi pótolandó vízmennyiség, amely a mocsár hajdani 9 ha-os vízfelületének fenntartásához szükséges. Vízpótlás nélkül mindössze 1,6 ha-os, 50-60 cm mélységű állóvíz térfogat kialakulása jelezhető előre. Hangsúlyozni kell, hogy ez átlagos érték, s a csapadék időbeni eloszlásától függően nőhet is. csökkenhet is; a nyári hónapokban időlegesen akár teljesen meg is szűnhet a nyílt víz a mederben. 6. Javaslat a vízpótlás műszaki megoldására A talajvízjárás és a talajvízutánpótlódás várható bizonytalanságai, nemkevésbé a talajvíz minőségi viszonyai a nagyobb mélységű vizek felhasználását indokolják a vízpótlás megoldására. Ámbár történtek próbálkozások a viszonylag sekély elhelyezkedésű rétegvizek töb kúttal történő megcsapolására is, a kis vízadóképesség és a rosszabbb vízminőség mindenképp meggondolásra inti a további tervezést. Nagyobb vízmennyiség csupán egy várhatóan 80 m alatt települő, mintegy 15 m vastag homokrétegből termelhető ki, melynek egyetlen kúttal történő bekapcsolása is bőséggel fedezheti a számított vízpótlási mennyiségeket. Számításokkal igazolható volt, hogy a tervezett mélyfúrású kút, de az említett, időközben megvalósított 2 db sekélymélységű rétegvízkút vízpótlási célú igénybevétele 1000-2000 m távolságban már alig kelthet észrevehető hatást, így a repülőtéri kutak egyikének vízszolgáltatásában sem okozhat gondot. 7. Összefoglalás A Merzse-mocsár eredeti vízháztartási viszonyainak helyreállítása céljából folytatott vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a vízgyűjtő terület vízforgalmában döntő súllyal a csapadék, párolgás és a felszíni vízhozzáfolyás szerepel, míg a talajvíztáplálás jelentősége alárendelt. A mocsár kiszáradásában döntő szerepet az időjárási változásoknak és egyes emberi beavatkozásoknak tulajdoníthatunk. A Merzse-mocsár kiszáradását vízpótlással - mélységi, esetleg felszínközeli rétegvizekből - akadályozhatjuk meg. A vízpótlással azonban a helyreállítás, a „rehabilitáció" még nem ért véget. A mocsarat kotrással, nádvágással fiatalítani kell, partrendezéssel és vízszintszabályozó műtárgy beépítésével pedig korlátozni az elfolyó vizek mennyiségét. A környezet védelmére is szükség van: a műtrágyák és növényvédő szerek használatát feltétlenül csökkenteni kell, meg kell oldani a rendszeres szemétgyűjtést és elszállítást. A környéki közlekedés szabályozásával, a látogatók fokozott felügyeletével elérhető, hogy a Merzse-mocsár megújuljon és ismét a főváros természeti értékévé váljon. Köszönetnyilvánítás A tanulmány eredeti és részletes szövege a Pollack Mihály Műszaki Főiskola bajai Vízgazdálkodási Intézetének Vízhasznosítás - Vízrendezés Tanszékén diplomadolgozatként került összeállításra. A tanulmány kiindulásául a GEOHIDRO Geotechnikai Kft. hasonló című összeállítása szolgált, amelyen kívül több - az irodalomjegyzékben felsorolt — szakmai cikkre és könyvre támaszkodhattam. Itt szeretnék köszönetet mondani konzulenseimnek, dr. Zsuffa Istvánnak és Keszey Zsoltnak a dolgozat elkészítésében nyújtott támogatásukért, továbbá dr. Vágás Istvánnak, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztőjének az eredeti szöveg rövidített változatának elkészítésében nyújtott segítségéért. Irodalom GEOHIDRO Kft. A Merzse-mocsár rehabilitációja. Tanulmányterv, Budapest, 1991. GEOHIDRO Kft: A Merzse-mocsár rehabilitációja. Kiviteli terv. Budapest, 1992. Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története. AQUA Kiadó, Budapest, 1991. FTV: Budapest építéshidrológiai atlasza. Budapest, 1988. MÁFI: Budapet építésföldtani térképsorozata. Budapest, 1988. V. Nagy Imre: Hidrológia I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. Szesztay Károly: Hidrológia I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1971. Gálfi János - Liebe Pál: Az elektromos fajlagos ellenállás és a szivárgási tényező kapcsolata törmelékes vízadó kőzetekben. Vízügyi Közlemények, 1981. 3. füzet. Csókás János - Török Ferenc A maximális homokmentes kútvízhozam meghatározása geofizikai fúrólyukszelvények alapján. Hidrológiai Közlöny, 1992/2-3. szám. Dunay Sándor: Aszályhelyzet, 1992. Élet és Tudomány, 1992/40. szám. Élet és Tudomány 1992/39. szám: Naptevékenység és éghajlat (Sky and Telescope c. lapból átvéve) Pálfai Imre: Az 1983 évi aszály Magyarországon. Vízügyi Közlemények. 1985/1. szám. Pálfai Imre: Aszályos évek Magyarországon. Vízügyi Közlemények, 1987/4. szám. Pálfai Imre: Az 1990. évi aszály Magyarországon. Vízügyi Közlemények, 1991/2. szám.