Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Domokos Miklós–Tarnóy András: A felszíni vizekkel való magyarországi gazdálkodás helyzete és reménybeli jövője

336 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A magyarországi folyóhordalék lerakódások nagy formái Jaskó Sándor 1122 Budapest, Pethényi köz 4. Kivonat: A hegyvidékek völgyeiben a jelenlegi völgytalpak folyóhordalék lerakódásai egyetlen üledékciklusba tartoznak. amely felső-pleisztocén és holocén korú. A medencékben alsó-pleisztocén korú folyami lerakódások is vannak. Utóbbiakat tektonikus és eróziós diszkordancia választja el a fedőjükben lévő felső-pleisztocén és holocén folyami üledékektől. A síkságokat behálózó jelenkori folyóhálózat irányai a legtöbb helyen nincsenek összefüggésben az idősebb tektonikai szerkezetekkel. Eldöntetlen kérdés marad az, hogy mi okozta a folyók hordalékszállító képességének ismételt megváltozását a pleisztocén különböző időszakaiban. A síkvidéki folyóhordalék lerakódások ciklusos kifejlődésének és a hegységekbe bevágódó völgyek teraszainak létrejöttét egyes szakemberek a klímaváltozásokkal, mások viszont vertikális irányú kéregmozgásokkal magyarázzák. Kulcsszavak: Folyóhordalék, szállítóképesség, üledékciklus, folyóhálózat-irány, negyedidőszak. Bevezetés A völgysíkokra lerakódott folyóhordalékok (iszap, homok és kavics) rétegei normális körülmények között nagyjából vízszintesen települt összefüggő' kó'zettömegeket alkotnak. Ezért minden olyan helyen, ahol a fluviatilis üledékek vastagsága, illetve horizontális elterjedése valamely - a folyóvölgyet keresztező - határvonal mentén hirtelenül megváltozik, ott utólagos elmozdulások mentek végbe. A jelenlegi völgytalpak alatti folyóhordalék lerakódások általában több kilométer széles összefüggő sávot alkotnak a nagyobb folyóvölgyeink teljes hosszában. Ezért kiválóan alkalmasak a földtörténet jelenében vagy közelmúltjában aktív tektonikai zónák kimutatására. A tektonikailag aktív és inaktív zónák kijelölése fontos preventív környezetvédelmi feladat. Ugyanis ügyelnünk kell arra, hogy a telepítendő völgyzáró gátak, nagyobb ipartelepek és atomerőművek lehetőleg földrengésmentes helyre kerüljenek. Azért is fontos a völgyek alján felhalmozódott üledékek vizsgálata, mert ezeknek a kőzetrétegeknek vízzáró vagy vízáteresztő sajátosságai döntően befolyásolják a folyóba és a folyó menti talajvízbe bejutó különböző szennyező anyagok mélybeli továbbteijedését. A völgyek altalajának ismerete tehát nélkülözhetetlen a veszélyes ipari termékeket előállító üzemek telepítése és a környezetszennyező hulladékok tárolási helyének a kijelölése szempontjából is (Jaskó 1992a). Mostanáig több különböző célból kutatták folyóvölgyeink üledékeit. Készültek fúrások parti szűrésű vízműkutak telepítése, kavicskutatás, földtani térképezés, mérnökgeológiai vizsgálatok stb. céljából. Ilyen módon az utóbbi évtizedekben több ezer darab pontosan bemért helyű és jól leírt rétegsorú fúrást telepítettek folyóvölgyeink különböző szakaszaira. Ennek a hatalmas adattömegnek összegyűjtése, rendszerezése és egységes szempontú kiértékelése már több év óta történik az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával a Magyar Állami Földtani Intézetben (Jaskó, 1990, Jaskó-Kordos, 1990, Jaskó-Krolopp 1991). Elkészült a Duna magyarországi szakaszának, valamint az északról jövő folyóvölgek (Zagyva, Sajó, Hernád, Bodrog és Felső-Tisza) tanulmányozása. Most van folyamatban a Dráva-völgy és a Rába üledékeinek a vizsgálata. Ez a dolgozat - a részletek mellőzésével - rövid előzetes beszámolót ad az eddig elvégzett munka során nyert általánosabb érvényű megállapításokról és rámutat néhány mostanáig megoldatlan kérdésre is. Remélhető, hogy az itt közöltek is hozzájárulnak a tárgykörre vonatkozó hidrogeológiai ismereteink további gyarapításához. Folyóhordalék lerakódásaink vastagsága és kavicsrétegek aránya Artézi kútfúrásaink rétegsoraiban - gyakorlati okokból - a pleisztocén üledékek alsó határát a legalsó durva homok vagy kavicsréteg talpánál szokták megvonni (Urbancsek, 1977). Ez általánosságban helyes is. Kivételesen akadnak olyan helyek, ahol faunával igazoltan pleisztocén korú iszaprétegek vannak még a legalsó kavicsos réteg alatt is (Baja és Kalocsa környéke). Másutt viszont a kavicslerakódások alsó részei már a pliocénben létrejöttek (Pestlőrinc, Dráva-völgy, stb.). Ezért folyóvízi lerakódásainkban a pleisztocén és pliocén közötti határt csakis a korjelző ősmaradványok tekintetbevételével tudjuk biztosan megadni. A csatolt 1. táblázaton néhány részletesen feldolgozott és a szakirodalomban közölt fúrásrétegsor van felsorolva. Ezek területi elhelyezkedését az 1. ábra mutatja. A táblázaton mindegyik fúrásnál fel van tüntetve a kavics és kavicsos homokrétegek aránya a negyedidőszaki lerakódások teljes vastagságához képest. A táblázat jobb szélén lévő rovatban a csatolt irodalomjegyzékre vonatkozó hivatkozások olvashatók. Az itt közölt néhány adatból is kirajzolódik az a kép, hogy