Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Nekrológ

NEKROLÓG 323 Dr. Szepessy József 1929-1993 Mérnök, elméletnek-gyakorlatnak eredményes munkálója, irányító", oktató-, vagy szakíróként egyaránt ismert és becsült személyiség fejezte be idő előtt életét és tevékenységét 1993. április 6-án Budapesten. Budapesten, 1929. március 29-én született, 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. A Műszaki Egyetem akkori II. sz. Vízépítéstani Tanszékére hívta meg tanársegédjéül Szilágyi Gyula professzor, aki mellett rögtön fontos feladat várta: a hazai vízépítési oktatásban akkor új tudománynak, a "hidrológiai statisztika" c. tantárgy gyakorlati anyagának kifejlesztése. 1958-ban a Vízügyi Beruházó V. műszaki ellenőre lett, s rakacai völgyzárógát, illetve a lázbérci völgyzárógát beruházását irányította. El lehetett itt mélyednie talajmechanikai kérdésekben, különösen a kötött talajok építési problémáiban. Új megoldást ajánlott a völgyzárógát ideiglenes és végleges árapasztási műtárgyára és a gátburkolat kivitelezésére. 1961-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízépítőipari Főosztályára került, és fontos szerepet vállalt a vízi földmunkák gépesítésének országos feladataiban. 1969-ben a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgató-helyettes főmérnökévé nevezték ki, majd 1971 végétől a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet keretében vette át az árvízvédelem és árvízmentesítés fejlesztésére irányuló kutatások körét. Kutatásainak elsődletes célja a földművek, azok burkolatainak, szivárgóinak, szigetelésének legalkalmasabb kialakításmódja volt, amelynek keretében tervezési és építési segédletek kiadására is sor került. E célt szolgálta a vízgazdálkodási környezetvédelem egyik fontos kérdésének megoldása is: a hulladéktárolók szigetelésének, szigetelési rendszereinek kialakítása. 1991-ben bekövetkezett nyugdíjazását követően is hasonló feladatokkal foglalkozott az ABKSZ akkor megszervezett Létesítményellenőrzési Osztályán, mint szaktanácsadó. Dr. Szepessy József termékeny szakíró, a Hidrológiai Közlöny megbecsült szerzője volt. 1985-ben és 1992-ben egyaránt elnyerte a Vitális Sándor szakirodalmi nívódíjat. Vízépítési földművekről írott cikkei elsősorban az árvízvédekezés ügyét szolgálták, egyúttal a vízépítéstudományt is új ismeretekhez juttatták. Legutolsó, folyóiratunk 1991. évi 6. számának vezető helyén megjelent tanulmánya az árvízvédelmi töltések kúszási repedéseinek leírásával, a folyamat kismintán való megvalósításával olyan probléma megoldásához nyújtott alapot, amely az 1970. évi tiszai árvízvédekezéseknél okozott nehézséget a védekező szolgálatnak. Közleményeinek, kéziratos szakvéleményeinek tárházából még sokan és sokszor fognak munkatársai meríteni. Emlékét elsősorban munkásságának eredményei fogják megőrizni! V. /. Dr. Simády Béla 1931-1993 A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének 1978-1991 közötti elnöke, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságának 1971-1991 között igazgatója, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének 1991-1992-ben elnöke, a Magyar Evezős Szövetségnek több esztendőn át alelnöke, dr. Simády Béla állami díjas mérnök 1993. május 19-én Szegeden elhunyt. Szegeden született 1931. november 24-én. Ifjúkora és iskoláinak legnagyobb része Csongrád városában telt, majd 1956-ban szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. Később, 1972-ben ugyanitt szerzett szakmérnöki oklevelet, illetve szivárgás-hidraulikai tárgyú értekezése alapján 1974-ben műszaki doktori címet is. Mérnöki gyakorlatát a MÁV szentesi építési főnökségén kezdte. 1962-ben lépett a vízügyek szolgálatába az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon, kezdetben, mint csongrádi, majd szegedi szakaszmérnök, 1966-tól, mint termelési igazgatóhelyettes. 1971-től 1991. évi nyugdíjazásáig igazgató volt. Elméleti és gyakorlati mérnöki munkássága az ár- és belvízvédekezéssel, továbbá jelentős vízügyi létesítmények építésével kapcsolatos. 1966-ban és 1967-ben a belvízvédelmi felvonulási munkákat irányította. 1970-ben a Maros folyón a makói buzgársor védelmét vezette, utána hat héten át a Tiszánál a szegedi olajmező körzeti védelemvezetője volt. A nagy árvízvédekezést követően elvi és gyakorlati irányításával tervezték és építették meg Szeged város megújított árvízvédelmi rendszerét: a látványként is nevezetes tiszai partfalakat. Elgondolásai szerint létesült Szeged mellett a később Széchenyi Istvánról elnevezett maty-éri evezőspálya, amely egyúttal belvíz-, öntözővíz- és halászati víz tározására is hivatott, többcélú vízi létesítmény. Dr. Simády Béla 20 éves igazgatói és a Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetében 14 éven át betöltött elnöki működésében szerencsésen egyesítette az elméleti és gyakorlati tudományos tevékenységek támogatását, a társadalom érdeklődésének és rokonszenvének ébrentartását, és a szakirodalom új eredményekkel való ellátását. Cikkeket írt hazai és vajdasági folyóiratokba, munkatársai szakirodalmi munkásságát messzemenően segítette, fontos könyvkiadványok megjelenését tette lehetővé, s neki köszönhető a Hidrológiai Közlöny szerkesztése szegedi feltételeinek biztosítása. Szeged városa, amelynek léte mindenkor árvízvédelme eredményességétől függött, a magyar hidrológiai tudomány, amelynek az árvizek kérdése világviszonylatokat tekintve is mindenkor erőssége volt, dr. Simády Béla elévülhetetlen működésére is mindenkor emlékezni fog. Dr. Vágás István