Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Dobos Irma: A magyar Vízügyi Múzeum hálózati kiállításai

DOBOS I.: A magyar vízügyi múzeumi hálózat kiállításai lyi Pál munkáját Pietro Paleocapa, meghívott olasz mérnök vizsgálta át és egy másik változatot javasolt. Ennek ellenére a kivitelezést az eredeti terv szerint indították el. Ugyancsak Széchenyi István hatására alakult meg 1846-ban a Tiszavölgyi Társulat, amelyet azután több követett. A társulatok eredményes működését a folyammérnöki hivatalokkal együtt 1948-ban megszűntették és feladatukat a vízügyi igazgatóságok vették át. A Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén a vízügyi emlékek gyűjtése és rendszerezése az 1960-as években kezdó'dött, majd nagyobb lendületet az 1980as években vett. Az első kiállítást a nyíregyházi volt „Nyírvíz" palotában rendezték be, 1989-ben a „Jósa András Megyei Múzeum" biztosított a vízügyi gyűjtemény részére helyet. A tablók és a tárlók korabeli térképeken, írásos anyagon és fényképeken az ármentesítés, a belvízrendezés, a társulatok és Folyammérnöki Hivatal munkáját műszerekkel és eszközökkel kiegészítve mutatja be. A kiállítás rendezésében a Magyar Vízügyi Múzeum nyújtott segítséget az anyag kezelőjének, Diczházy Istvánnénak (Diczházy M. 1988, 1989). E kiállítás anyagán kívül az igazgatóság két szivattyútelepével gazdagította vízügyi emlékeit. Az egyik a Rétköz mocsárvilágának lecsapolása után a belvizek elvezetésére Tiszabercelen 1872-ben épült szivattyútelep és zsilip, amelyet 1983-ban műemlékké nyilvánítottak. A másik a nagyecsedi szivattyútelep az Ecsedi-láp lecsapolása után létesült és 1915-ben adták át rendeltetésének. A csekély kihasználtság miatt 19261927 között 15 község villamosenergia-ellátására is alkalmassá tették, Az 1987-ben műemléki védettséget kapott üzemképes telep egyediségét kettős funkciójának köszönheti (Diczházy M. 1989, 1990). A Közép-Tisza-vidék vízügyi történetét 1945-ig a Szolnokhoz tartozó Milléri szivattyútelepen 1976-ban megnyitott kiállítás mutatja be. Jól látható a Tisza szabályozás utáni munkálalatainak eredménye, majd később az öntözés megvalósítása. A szabályozás előtt a Tisza legveszedelmesebb szakasza Tiszadob és Szederkény között volt és ezért az első átvágást 1846-ban Széchenyi István jelenlétében itt végezték el. Ezt örökíti meg Tiszadobnál a Széchenyi emlékmű (Ihrig D. 1973). Szegeden az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Marostoroki gátőrházban 1979-ben „Vízügyi Történeti Emlékhelyet" létesített. A gyűjtemény nagy teret szentel az igazgatósághoz tartozó területen a társulati, a folyam- és kultúrmérnöki hivatalok működésének bemutatására. A szegedi árvízvédelmet és árvízmentesítést a XIX. század elején a kor híres mérnöke, Vedres István (1765-1830) irányította. Működése alatt a város több mint 10 km töltéshosszon védekezhetett a Tisza árvizei ellen. A város központi segítséget nem kapott, ezért nem tudott kellő erősségű és kellő magasságú töltésrendszert kiépíteni, s ennek lett az 1879. évi nagy árvíz a következménye. A kiállítás erre az árvízre helyezi a hangsúlyt és ezt, valamint az újjáépítést térképen, korabeli nyomtatványokon és képeken mutatja be. Emellett a közelmúlt 1970-es nagy árvize és az új partfal építése számos fényképen megelevenedik (Vágás I. 1979). Az épület emeleti része a vízellátással foglalkozik és különösen a szegedi artézi kutakkal kapcsolatos tárgyi és írásos emlékeket mutatja be. Közöttük szerepel Zsigmondy Béla egykori Tisza Lajos körúti kútja, amelynek vörösfenyő béléscsövéből egy darabot, a régi tiszai partfal triász mészkőből álló részét, régi földmunka-eszközöket, szivattyúkat, öntözőberendezéseket a szabadtéri kiállításon lehet látni (Kiállításvezető, 1981). 5. A Körös- és a Berettyó-völgy vízszabályozása A folyóval sűrűn átjárt terület legnagyobb része vízállásos és mocsaras volt a török uralom megszűnésekor. Az első vízi munkálatok éppen ezért már a XVII. század végén megindultak, de nem sok eredménnyel végződtek. Mivel Békés és Bihar vármegye nem tudott megegyezni, ezért az uralkodó királyi biztost küldött ki a Körösök szabályozására. Megbízása alapján Huszár Mátyás kamarai mérnök 1820-ra elkészítette a Körösök és a Berettyó térképét. Az érdemi munka viszont csak 1846-ban indult meg, amikor Széchenyi István javaslatára megalakult a Körösszabályozó Társulat és intézkedett a gyulai központi hivatal felállításáról, vezetésére Bodoky Károly kapott megbízást, aki a szabályozási tervet elkészítette. A munkálatok csak 1855-ben indultak meg, majd 1879-ben új szabályozási terv készült, amelyet 1895-ben fejeztek be. A harmadik fázisban a folyók csatornázását végezték el és megépült a Bökényi-, 1936-1942 között pedig a Békésszentandrási Duzzasztómű, amely több folyó vízének duzzasztásával nagy terület öntözését biztosítja. Az utóbbi építésekor az ország legnagyobb vízlépcsője volt. A csatornák építésével már 1860-ban megindult a belvízrendezés, és itt kezdtek először foglalkozni az öntözéssel is (Mészáros V. 1983. Takács L. 1986). A Mezőberényhez tartozó Hosszúfoki főcsatornán egykor működött szivattyútelep épületében berendezett kiállítás Bodoky Károlynak állít emléket. A telepet 1898-ban helyezték üzembe, amely gépészeti berendezéseivel a XIX. századi magyar nagyipar műszaki és ipartörténeti emléke. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság 1970-ben megkezdte a Bodoky család vízügyi tevékenységének tárgyi és írásos emlékek, felszerelések és műszerek gyűjtését. A kiállítás először 1974-ben nyílt meg, majd az árvíz miatt újra kellett rendezni és ezután 1984-ben ismét megnyitották. Az első Bodoky a székely származású Bodoky Henter Mihály földmérő 1812-ben került Békésbe, ahol a vármegye főmérnöke. Őt követte fia, Bodoky Károly 1838-ban, és itt dolgozott testvére és fia is. A kiállítás a Bodokyak munkásságán túl bemutatja Körösök és a Berettyó régmúltját, az ősi foglalkozásokat, a vízi malmokat, a kubikusok eszközeit, továbbá a Körösszabályozó Társulat életre hívását (1845) és működését. Képek számolnak be a duzzasztókról, az első gőzhajóról, amely a Körösön 1942-ben 100 km-es távolságon tudott közlekedni (Mészáros V. 1983). Mezőtúron a Peres Belvíz-szivattyútelepen 1904-ben épült és ez ad otthont a Körös-Völgyi Termé-