Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Pálfai Imre: A belvizek keletkezése és szabályozása

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Elontn (1000 ha) Elöntés 600 -| ftOOO ha) 500 400 300 200 100 1930 j-" 1940 1950 iikjk i 1960 1970 T 1980 1990 3- ábra. Belvízi elöntések az Alföldön. 2. ábra. Belvízi elöntések az Alsó-Tisza vidékén. erdőknek. Az erdőkben - a mezőgazdasági területekhez képest - kevesebb belvíz keletkezik. Egyrészt a nagyobb intercepciós veszteség következtében a csapadéknak csak 70-80%-a jut le a talaj felszínéig, másrészt az erdők alatti, gyökérzettel mélyen átszőtt talajréteg vízbefogadó képessége jóval nagyobb, mint az egyébként hasonló adottságú, de mezőgazdaságilag hasznosított területeké. Az 1. ábrán bemutatom az Alföld belvízzel veszélyeztetett területeit. Ez egyszerűsített változata annak az 1:200 000 méretarányú térképnek, mely a belvízi veszélyeztetettség négy fokozatát különíti el. A térkép az 1961-1980 közötti időszak évi legnagyobb elöntéseit ábrázoló, a vízügyi igazgatóságok fölmérésein alapuló térképvázlatok felhasználásával készült. Ezekről hozzávetőlegesen meg lehetett állapítani az elöntések helyét és előfordulásuk gyakoriságát. A belvízjárta területek ezen „nyers" térképét, melynek 1:500 000 méretarányú változatát az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984) melléklete is közli, a belvízképződésben fontos szerepet játszó természeti adottságok (domborzat, földtani-talajtani viszonyok, talajvíz-helyzet, vegetáció stb.) térképei segítségével pontosítottuk. A földolgozás nyomán megállapítható, hogy az Alföld területének kétharmadát, közel 2 millió hektárt veszélyeztetnek a belvizek. Nagyobb belvízmentes térségek csak a Duna-Tisza közi hátságon, a Tiszaháton, a debreceni löszháton, a Tiszazugban és a békés-csanádi löszháton vannak. A belvizes térképet az erdő-térképekkel összevetve kitűnik, hogy a belvízzel veszélyeztetett területeken alig van erdő, pedig az jobban elviselné a vízborítást, mint a mezőgazdasági kultúrák. A leginkább erdősült alföldi régiók a Duna-Tisza közi hátság és a Nyírség zömmel belvízmentes területein találhatók. Ennek nyílván megvannak a maga természeti és gazdasági indokai ( futóhomok megkötése, a gyenge termőképesség stb.), mégis fölvethető, hogy az erdőtelepítési terveknél a belvízzel veszélyeztetett területeket is vegyék számításba, a belvízproblémák megoldásánál pedig - a vízrendezés műszaki és agronómiai eszközei mellett - használják ki az erdők természetes drénező hatását. A belvízi jelenség időszakos jellegének, az elöntések éven belüli változásának szemléltetésére bemutatom a 2. ábrát, mely az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén fölmért elöntéseket ábrázolja 1966 és 1975 között. Leggyakrabban a tél végi-kora tavaszi időszakban alakul ki a belvíz, egy vagy több hullámban (1966, 1967, 1969, 1970 és 1971), amit nyári belvíz is követhet (1970), de a száraz tél és tavasz után is bekövetkezhet (1973, 1974 és 1975). Őszi belvíz ritkán és kis kiterjedésben fordul elő (1972, 1974, 1975). A belvízhullámok apadó ága - mérséklődő csapadéktevékenység mellett - a talajba való beszivárgás, a párolgás és a lefolyás, illetve levezetés együttes eredményeként alakul ki. Az Alföldön évenként elöntött területek idősorát 19311990közöttai. ábra mutatja. Bár az 1940-42. évi elöntési csúcsértékeket kétségtelenül rendkívüli időjárási körülmények idézték elő, az innen kezdve megfigyelhető csökkenő tendencia az azóta eltelt időszak vízrendezési erőfeszítéseit is tükrözi. A 2. ésa3. ábráról leolvasható adatok a nyílt vízborítás nagyságát jelentik (ezeket lehetett hozzávetőlegesen fölmérni), de a túlnedvesedett, belvízkárt szenvedett terület ezeknél nagyobbra tehető. A károk elsősorban a mezőgazdaságot sújtják, de a településekben és a közlekedési hálózatban keletkezett károk is jelentősek. Pl. 1975-ben csupán Csongrád megyében 1 milliárd forint kárt okozott a belvíz. A belvizek által okozott károk mérséklése érdekében régóta végeznek vízrendezési munkálatokat az Alföldön (belvízcsatornák, belvízátemelő szivattyútelepek, újabban drénhálózatok stb. építésére). Ezekkel olyan módon igyekeznek szabályozni a vízviszonyokat, hogy a talajok