Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Ujfaludi László–Maginecz János: A Szigetköz felszín alatti vizei – Hidraulikai és vízminőségi helyzetelemzés, 1987–1989

294 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM helyszíni bejárás alkalmával sikerült tisztázni. A gyulamajori magas koncentráció-értékek „epicentrumában" (az észlelőkuttól 150-200 méterre) egy TSZ műtrágya-raktár van, ahol nitrogén műtrágya hever nagy mennyiségben, sok kiszakadt zsákkal, ezek tartalma láthatóan rendszeresen szétszóródik a környéken a hanyag kezelés következtében. A raktár a szabad ég alatt van és alsó szigetelése nincs. A dunaszentpáli szennyezőforrásnak nem sikerült nyomára bukkani (esetleg illegálisan elföldelt szennyező anyag?). A Vének közelében lévő, valamint az Ásványráró központjában lévő kutakban mért magas szennyező-koncentrációk a közvetlen közelben lévő szennyvíz-szikkasztóknak tulajdoníthatók, itt tehát a kutak helyének kijelölése nem volt szerencsés. A fenti tanulságok birtokában különösen célszerűnek látszik pl. a területi átlag-képzésből elhagyni az extrém magas értékeket (amint azt az 1. és 2. táblázatban tettük). A műtrágya-raktár azonban igen veszélyes szennyezőforrás és hatása nagyobb távolságra teijed ki, mint a szennyvíz-szikkasztóké. A koncentrációk területi elosztását tartalmazó izovonalas térképek tehát jól mutatják az erős szennyezőforrások hatását. (A jelenlegi kúthálózat azonban nyilvánvalóan nem mutatja az összes szennyezőforrás hatását, részben azok kisebb erőssége, részben a viszonylag nagy kúttávolságok miatt. Ilyen nagy régió átfogó vizsgálatánál azonban az egyedi források környezetvizsgálata nem is lehet cél.) Az izokoncentráció-térképeket elkészítettük az összes komponensekre, az összes észlelési időszakban. Ezek a VITUKI-ban bármikor rendelkezésre állnak. A Dunából beszivárgó víz minőségváltozásának nyomon követése céljából egy másik kiértékelési módszert alkalmaztunk: jellegzetes áramvonalak mentén követtük végig a minőségváltozást. A vizsgált áramvonalak azonosak a tricium-vizsgálat 2., 3., 4. és 5. áramvonalával (3. ábra). Az eredményeket az 1987. évi 3 talajvízminőségi elemzés átlag-koncentrációi alapján adjuk meg a 3. táblázatban, az alábbi főbb következtetések azonban bármely év adatsorára hasonlóak. Az összes oldott anyag (TDS) koncentrációja a Dunához képest általában jelentősen megnő, egyes szenynyezőfoirások környezetében a növekedés ugrásszerű. A nitrát koncentrációja szintén erősen ingadozik, ennek valószínű okai: - erős helyi nitrát-szennvezés, pl. a 4. szelvény a, b, c-vel jelölt kútjai, amelyek azonosak az előbb említett TSz-raktár környezetének kútjaival; - a nitrifikáló és denitrifikáló baktériumok váltalkozó egyedszáma és aktivitása, amelyet Bonnet és Landreau (1981) nyomán korábban már említettünk. A Mg, Ca, Na, S0

4 és Cl koncentrációja általában nő, de erős ingadozásokat mutat. A hidrokarbonát a talajvízben az egyik domináns anion. Elsősorban a szerves anyagok anaerob bomlásából származik. A vas és mangán koncentrációja erősen ingadozik, és általában jóval meghaladja az ivóvízre megengedett határértéket. Az ingadozás valószínű oka a reduktív mikroorganizmusok, valamint a vas-baktériumok egyedszámának és aktivitásának ingadozása. Az 5. szelvény vas-koncentrációi szignifikánsan nagyobbak a többi szelvényénél. Ez esetleg a jóval nagyobb tartózkodási idővel magyarázható (3.1. fejezet), de az is elképzelhető, hogy az átlagosnál magasabb talajvízállások miatt a reduktív jelleg itt erősebb, mint másutt. Oldott oxigén mérés a talajvízmintákban nem történt, így erre nézve - sajnos - nincs információnk. A pH-érték az összes mintában a 7±0,5 tartományban volt (tehát a sokféle problémát okozó savasodáás itt még nem jelentkezik). A vízminták kémiai jellegének meghatározására itt is, a mélyfúrású kútcsoportoknál is a Romani (1981) által javasolt háromszög-diagramot használtuk. Ez a korábban kiterjedten alkalmazott Hill-Piper diagram módosított változata és annál árnyaltabb elemzést tesz lehetővé. Ennek alapján a sekélyfúrású figyelőkutak vize kivétel nélkül Ca-HC0

3 jellegűnek minősíthető. Altalánosságban megállapítható, hogy a felszínközeli vizek jellege és összetétele kevés rokonságot mutat a Duna vizével. Az összetétel rapszodikus változásai a helyi szennyezőforrások hatását tükrözik. 5.3. A mélységi vizek minősége A közelmúltban létesített 9 kútcsoportban eddig egy vízminőségi adatsor került felvételre. A kútcsoportokat összekötő vonal a Szigetközön hosszirányban halad át, így módot ad az egész terület közelítő jellemzésére. A kutakban a mélységgel általában csökken az öszszes oldott anyag (TDS) koncentrációja. A nitrát koncentrációja egyes kutakban a mélységgel csökken, de van ahol állandó, sőt növekszik. (Az ún. „mélységi nitrát-határ" eszerint itt egyáltalán nem létezik!) A hidrokarbonát-csökkenés (a TDS-csökkenéssel együtt) azonban - egy kivétellel - az összes kútra jellemő. A mélyfúrású kútcsoportok elemzését az alábbiakban nyugat-keleti irányban haladva adjuk meg. 9530 sz. kútcsoport (Rajka közelében) 6 szintes, mindegyik a pleisztocénban van. A vizek Ca-HC0

3 vagy Ca-Mg-HC0

3 jelleget mutatnak. 4501. sz. kútcsoport (Püski közelében) 5 szintes, ebből 4 biztosan a pleisztocénban van, az 5. a pannon-pleisztocén réteghatár közelében (a réteghatárt nem ismeijük méteres pontossággal, tehát bármelyikben lehet). Az 1. ... 4. szintek vize Ca-HC0

3 jellegű. Az 5., legalsó szint Ca-Mg(Na)-S0

4-Cl-HC0

3 jelleget mutat, amit esetleg a pannon rétegvíz bekeveredésével is lehet magyarázni. 9560. sz. kútcsoport (Lipót közelében) 5 szintes, mind a pleisztocénban van. Az összes vízminta Ca-HC0

3 jellegű. 4502. kútcsoport (Ásványráró közelében) 5 szintes, ebből 4 biztosan a pleisztocénben, 1 a pleisztocén—pannon réteghatár közelében van. A felső 2 kút vize Ca-HC0

3 jellegű, az alsó 3 kúté Ca-NaS0

4 jellegű, ami a pannon rétegvizek behatolására utal, de az is lehet, hogy itt a Romani (1981) által észlelt (és korábban már említett) Ca-Na ioncsere részleges végbemenetele történik az agyagos rétegek felületén. Feltűnő, hogy az alsó 3 szint vizéből a HC0

3 teljesen eltűnt. 4540. sz. kútcsoport (Vámosszabadi közelében) 5 szintes, ebből 2 a pleisztocénban, 3 a pannonban.