Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Ujfaludi László–Maginecz János: A Szigetköz felszín alatti vizei – Hidraulikai és vízminőségi helyzetelemzés, 1987–1989

UJFALUDI L. - MAGINECZ J.: A Szigetköz felszín alatti vizei 291 tak fel; ezek összes mennyisége: 127 630 liter (folyékony) ill. 64 059 kg (szilárd). Közüzemi vízellátás a 22 közül csak 7 községben volt, az összes vízszolgáltatás 230 000 m

3 volt. A többi községben a lakóházakat egyedileg (többnyire fúrt kutakból) látták el vízzel. Csatornázás gyakorlatilag nem volt, a háztartások szennyvízét egyedi szikkasztókban helyezték el. Ezek áteresztőképessége változó; ahol lehet, törekedtek a jó áteresztés biztosítására, ahol nem, ott szippantókkal gyűjtötték össze a szennyvíziszapot és iszaptárolókba helyezték. (A fenti összes adat az 1987. évre vonatkozik. Azóta a helyzet mind a vízellátás, mind a csatornázás tekintetében jelentősen javult.) A területen 9 állattartó telep üzemelt Az összes keletkező trágyamennyiség 186 310 t; ennek mintegy felét hígtrágyaként öntözésre hasznosítják, a másik fele mezőgazdasági hulladéktelepre került. Szilárd települési hulladék évente 458 000 m

3, folyékony hulladék 113 000 m

3, mezőgazdasági hulladék (trágyáié, hígtrágya) 154 000 m

3 keletkezett; ezek a kommunális, illetve a mezőgazdasági hulladékelepekre kerültek. Nincs információnk arról, hogy a mezőgazdasági kemikáliáknak milyen hányada jut a felszín alatti víztartókba, ezenkívül (a műtrágyák és növényvédő szerek kivételével) a többi szennyezés összetételét pontosan nem ismerjük. Mindkettőről az irodalmi adatok alapján alkothatunk hozzávetőleges képet. Magyar-szlovák együttműködés során többéves terepi vizsgálat-sorozat történt a műtrágyák és a növényvédő szerek forgalmának nyomon követése céljából. A vizsgálatokat öt mintaterületen végezték, ebből kettő (a Morva és a szlovákiai Kis-Duna közelében lévő) talajszerkezet és talajvízjárás szempontjából hasonló a Szigetköz környezetéhez. Az említett két mintaterületre kapott eredményeket röviden ismertetjük a zárójelentés (VITUK1-VUVH-VGI, 1986) alapján. A talajvízre nézve legveszélyesebb nitrát-műtrágyák forgalma: —növényi hasznosítás: 70 % —összes veszteség: 30 % Ebből: gáz alakú veszteség: 7,5 % erózió és felszíni lefolyás vesztesége: 16,5 % a talajvízbe kerül: 6 % Altalános probléma a műtrágyák túladagolása. Néhány talajszelvény vizsgálata során kiderült, hogy a talaj is nagy mennyiségben tartalmaz nitrátot: a vizsgált minták nitráttartalma 1-40 mg/kg volt, változatos mélységi eloszlásban. (A növényi hasznosítás tehát nyilvánvalóan kisebb a fenti értéknél.) A kálium műtrágyákból 11,5 % oldódott a talajvízbe, ez azonban kevésbé veszélyes, mint a nitrátok. A foszfát-műtrágyákból a kiszórt mennyiségnek kevesebb mint 1 %-a került a talajvízbe; a foszfát nagyrésze ugyanis adszorpbeálódik a fedőréteg szerves anyagában. Növényvédőszer-hatóanyagokat a vizsgálat során csak ppm mennyiségben találtak a talajvízben; koncentrációjuk így jóval alatta volt a toxikus határnak. Ezek az anyagok részben elbomlanak, részben adszorbeálódnak a fedőrétegben. Pontszerű szennyezőforrásoknak tekinthetők az állattartó telepek, a lakossági szennyvízbebocsátások (szikkasztók), a kommunális hulladéklerakó helyek és a szennyvíziszap lerakóhelyek. Ezek főbb szennyezőkomponensei az UNESCO (1980) szerint a következők: - állatartó telepek: nitrát, klorid, szuszpendált szilárd anyagok, bakteriális szennyezések; - lakossági szikkasztók: nitrát, szulfát, klorid, ammónia, detergensek, szuszpendált szüárd anyagok és bakteriális szennyezések; - kommunális hulladéktelepek: a komponensek igen széles skálája; - kommunális szennyvíziszap telepek: ugyanaz, mint a lakossági szikkasztók. 5.2. A felszínközeli vizek minősége A talajvízminőség térbeli és időbeli változásával kapcsolatban a korábbi időszakban csak kevésszámú és szórványos adat állt rendelkezésre. Rendszeres talajvízminőségi adatsor csak három évre (1987-1989) van a VIZITERV által létesített „talajvízminőség monitoring rendszer" révén. Ez a rendszer a Szigetköz területén 103 sekélyfúrású talajvízkútból és 9 többszintes, mélyfúrású kútcsoportból áll. (A sekélyfúrású kutak mintegy 20 %-a az 1840-1842 íkm környezetében, a többi nagyjából egyenletes kiosztásban van a terület többi részén; a mélyfúrású kútcsoportok a terület hossza mentén ENY-DK-i irányban növekvő sorszám szerint helyezkednek el.) A sekélyfúrású kutakból (mélységük 5-8 méter a terepszint alatt) 1987-től 1989-ig átlag évente 3 alkalommal (tavasszal, nyáron, ősszel) vettek vízmintát, a mély kutakból csak egyetlen észlelési eredmény van. A kiértékelés során meghatározták a főbb kationokat és anionokat, valamint a vasat, a mangánt, az összes oldott anyagot (TDS), a pH-t, a keménységet, a vezetőképességet és a lebegőanyagtartalmat. A VIZITERV az észlelési eredményeket a kutatás időszakában folyamatosan rendelkezésünkre bocsátotta; az alábbi talajvízminőségi helyzetelemzést a VIZITERV adatsora alapján végeztük. A legtöbb komponens területi eloszlása nagy szórást mutat, ami a már említett helyi szennyezőforrások hatásának tulajdonítható. Az 1. táblázatban a TDS átlagértékét és szórásait tüntettük fel az egész területre vonatkoztatva. Az összes (N

0 számú) adat figyelembevételével számított szórás valamennyi időszakban igen nagy. Ha azonban az adatok közül figyelmen kívül hagyjuk a legnagyobb értékeket (amelyek nyilván erős szennyezőforrások közvetlen hatását mutatják), lényegesen lecsökken a szórás és az átlagérték is. (Az adatok 5, illetve 10 %-át hagytuk figyelmen kívül ennél az értékelésnél.) Hasonló jelleget mutattak az egyes komponensekre végzett statisztikai értékek is, amelyek közül a nitrátra kapott eredményeket a 2. táblázatban közöljük (a nagy szórás-értékek annak tulajdoníthatók, hogy sok zérus koncentrációérték volt, a helyi források környékén pedig igen nagy értékek is előfordultak). A lokális szennyezőforrások határát érzékelteti az a néhány izovonalas koncentráció-térkép is, amelyeket a 15... 18. ábrákon mutatunk be. Különösen szembetűnőek a Gyulamajor és Dunaszentpál körzetében (Győrtől ÉNY-ra) található igen magas, majd lassan csökkenő nitrát- és TDS-koncentrációk. Hasonló magas TDSkoncentrációk (más időszakban) Vének térségében és Ásványrárón is előfordultak. Ráadásul a szennyezőforrások „hivatalos" térképén (12. ábra) a fenti igen erős szennyezőforrások egyike sem szerepelt. A problémát