Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Ujfaludi László–Maginecz János: A Szigetköz felszín alatti vizei – Hidraulikai és vízminőségi helyzetelemzés, 1987–1989

UJFALUDI L. - MAGINECZ J.: A Szigetköz felszín alatti vize

i 285 9. ábra. A talajvíz szintvonalai a Szigetközben (mBf) természetes állapotban, 2075 m

3/s Duna-vízhozam esetén legnagyobb tartóssági 2075 m

3/s dunai vízhozamhoz tartozó állapoton kívül elvégeztük a 4075 m

3/s, 6100 m

3/s és 10600 m

3/s dunai vízhozamokhoz tartozó állapotok talajvízjárásának modellezését is. (Az utóbbi kettő tartóssága igen kicsi, permanens modellezésük tehát erős túlbecsléseket eredményez.) Az elektromos analóg modellt és a potenciálvonal-rajzoló berendezést a 8. ábrán mutatjuk be. A 2075 m

3/s állapotban a modell alapján meghatározott talajvíz-szintvonalak a 9. ábrán láthatók. Megjegyezzük, hogy a szintvonalak igen jó egyezést mutatnak Honti (1954) és Major (1976) „átlagos" természetes állapothoz tartozó - kutas észlelések alapján készített - színvonal-térképeivel. A Dunából a terület felé szivárgó vízhozam a modell alapján Q

s

z = 7,0 m

3/s értéknek adódott a legnagyobb tartósságú állapotra. A csapadékból beszivárgó víz átlagosan évi 60 mm (Major, 1985); ez a teljes területre 0,79 m

3/s beszivárgási fluxust jelent, vagyis kereken egy nagyságrenddel kisebb a Dunából beszivárgó vízmennyiségnél. A fenti számértékek összhangban vannak a radioaktív izotópos mérések korábbi, a Duna-víz domináns részarányát bizonyító eredményeivel. Igen érdekes a legnagyobb tartósságú állapothoz tartozó szlovák- és magyar-oldali talajvízszintek összehasonlítása (10. ábra). A szlovák oldal szintvonalait UNESCO (1980) alapján ábrázoltuk. Látható, hogy a szintvonalak a Duna vonalában igen jól összeilleszkednek és míg a magyar oldalon É—D-i, addig a szlovák oldalon közelítőleg Ny-K-i irányú talajvízáramlást mutatnak. 3. A szennyezőanyagok transzportja 3.1. Újabb tricium-vizsgálatok 1968-ban A tricium-aktivitás vizsgálatok folytatására, ill. a 60as évek tricium-aktivitási csúcsának 25 év utáni nyomon követésére 1988-ban nyílt lehetőség. Ekkor a VIZITERV talajvízminőségi monitoring hálózatának kútjaiból (a Szigetköz területén ezekből 103 van) áramlási nyomvonalak mentén 30 kutat kijelöltünk és azokból l-l liter vízmintát beszereztünk. A minták tricium aktivitását (TU) a VITUKI tricium laboratóriuma határozta meg. Az egyes nyomvonalak mentén kapott tricium-aktivitásokat a 11. ábrán ábrázoltuk. Látható, hogy négy szelvényben egyértelműen azonosítható a 60-as évek aktivitási csúcsa. Mivel az aktivitási csúcs az Uyen impulzus-jellegű szennyezéseknél a talajvízmozgás átlagsebességével halad (Fried, 1975), a csúcs és a beszivárgási hely távolságának ismeretében meghatározhatjuk a legnagyobb tartósságú állapothoz tartozó átlagos szivárgási sebességet. Ha a 3. ábra tricium-szelvényeit (amelyek egyben áramlási nyomvonalak is) olyan AX hosszúságú szakaszokra osztjuk fel, amelyeken a nyomásesés Al (utób-