Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
5. szám - Ujfaludi László–Maginecz János: A Szigetköz felszín alatti vizei – Hidraulikai és vízminőségi helyzetelemzés, 1987–1989
UJFALUDI L. - MAGINECZ J.: A Szigetköz felszín alatti vizei 283 2000 • :sco : 2600 i 2iű0Í 2200 2CCO 1800 • 1600 j 1Í.00 1200 1000 1959 oO 61 62 63 64 65 66 67 68 év 5. ábra. a) A csapadék triciumtartalmának évi átlagai Bécsnél b) A Duna triciumtartalmának évi átlagai Bécsnél ( •) = becsült értékek el a korábbi évek magas tricium-aktivitásai. A Duna közelében ezenkívül két mélyfúrású kutat telepítettek, amelyeket különböző mélységekben megcsapoltak. Ezekben a teljes mélységben nagy tricium-aktivitást mértek, ami azt bizonyította, hogy a Dunából beszivárgó víz a pleisztocén-összlet teljes vastagságában eloszlik. Ez volt az egyik bizonyíték arra, hogy a homokos kavics összlet jó közelítéssel egységes víztartó rétegként kezelhető. Az 1 80 koncentrációt relatív egységekben (negatív ezrelék; X 1 80) szokás megadni (értelmezését lásd: pl. INATOM, 1968). A Duna-víz 1 80 koncentrációja igen alacsony (-12,5 ± 1 °/ 0 0), nyáron is a téli félév csapadékával azonos (Deák, 1989). Ennek oka az, hogy tavasztól őszig a Duna-vízben az Alpokból származó ol6. ábra. A talajvízkutak (T) és a mélyfúrású kutak (M) trícium aktivitásának 1968. évi átlagai vadékvíz dominál, ami az alacsonyabb hőmérséklet és az ún. magassági hatás miatt lényegesen negatívabb 18 0 koncentrációt mutat, mint a magyarországi csapadékvizek súlyozott éves átlaga. Ez utóbbi érték: -9,3 °/oo; az ország területének nagy részén a talajvizek 1 80 koncentrációja ehhez közel álló érték. Az 1 80 koncentrációk eloszlását bemutató 7. ábra és a fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy: - a Szigetköz sekélyfúrású talajvízkútjaira a Dunához hasonló 0 koncentráció-érték jellemző, ami azt bizonyítja, hogy ezeknek a talajvizeknek nagyrésze a Dunából származik; - a felszínközeli talajvizek 1 80-koncentrációja a Dunától távolodva kismértékű növekedést mutat, ami a helyi beszivárgásból folyamatosan hozzákeveredő csapadékvíz hatását jelzi; - a mélyfúrású kutak nagyrésze hasonló trendet mutat a sekély kutakhoz, ami azt jelzi, hogy (hosszabb távon) a mélység menti átkeveredés erőteljes (ez újabb bizonyíték arra nézve, hogy a pleisztocén összlet egységes víztartóként kezelhető); - egyes mélyfúrású kutak az átlagos említett trendtől eltérnek. Ezek valószínűleg a nagyobb kiterjedésű, iszapos-agyagos lencsék, illetve rétegek (lásd 4. ábra) izoláló hatását tükrözik. A Dunavíz ő 1 80 értékéhez közel álló kutakba a 7. ábrán (b-, c- és e-jelű kutak) a felülről, a talajvíz ő 1 80
