Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Papp Gábor: Törttengelyű energiatörő medencerendszer kismintavizsgálata

PAPP G.: Törttengelyű energiatörd medencerendszer 275 L'fflh) 15 hrfm) Lfm) 100 50 h

2-f(hi) 0 10 is hrfm) 810m

3/s L'ffh,) • 15 L(m) 100 10 50 10 1S h,(m) -J-0 h

z(m) hr-f(hi) / I L--f(hi) L(m) 100 50 10 15 hrfm) ±0 •700tn/s 552 m/s 4-OOrrP/s 2$7tt?/s 14. ábra. Vízugrás-jellemzők 5.2. Meghatározások, a vízugrás határfeltételének rögzítése A vízugrás jellemzőinek (mélység, hossz) klasszikus hidraulikai fogalmát itt is megtartjuk, de az adottságoknak megfelelő konkrét értelmezését körülírjuk. Meghatározás 1. Az állandó szélességű felvízi medencét kísérletünk során akkor tekintettük kihasználtnak, ha benne a vízhozamtól függetlenül visszaduzzasztott vízugrás alakult ki. A visszaduzzasztást a medence kifolyási szelvényében elhelyezett vízszintes koronájú bukóval állítottuk elő. Ilyen határfeltétel mellett (körkeresztmetszetű vízsugár bevezetés, visszaduzzasztott vízugrás) a medencébe belépő vízsugár a medence tengelyére merőleges irányban az időben változtatta a helyét, kígyózószerű mozgást végzett. A vízsugárnak az oldalfalhoz történő ütközése miatt a medencében (elsősorban a víz felszínén) ellenirányú vízlengések is keletkeztek. A kígyózó mozgás és a velejáró vízlengések következtében a vízsugár szétterülésének a hossza is változott. A legrövidebb akkor volt, amikor a vízsugár a medence tengelyéhez képest szimmetrikusan helyezkedett el, és leghosszabb akkor, amikor a medence tengelyétől a legnagyobb irányban tért el. A vízsugáron kivüli zónában a teljes vízrétegben mindig kialakult visszaáramlás is. A visszaáramlás a vízsugár aszimmetrikus helyzetében intenzívebb, a szimmetrikus helyzetében kisebb mértékű volt. Meghatározás 2. A vízugrás hosszának (L) a beömlési szelvény és a szimmetrikus helyzetű vízsugárban kialakult vizuálisan jól megállapítható fedőhengersor vége közötti távolságot tekintettük. A medencében kialakult vízugrás a síkbeli vízugrás ismert típusai közül egyikkel sem volt azonosítható, de legjobban a visszaduzzasztott felszíni víziugrás típust közelítette meg. Meghatározás 3. A vízugrás kisebbik értékének a beömlési szelvényben a medence homlokfalánál előálló, a nagyobbik h

2 értékének a fedőhengersor végén előálló vízmélységet nevezzük. 5.3. A mérések feldolgozása, az eredmények értékelése A mért h

i

t h

2, valamint a h

u L értékpárból a legkisebb négyzetösszeg módszerrel (SACHS 1972) egyenesként 6-6 pont alapján meghatároztuk a vízugrás összetartozó mélységeinek, továbbá az L vízugrás hossznak a