Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Hírek

HÍREK 25? Az erdőtelepítési koncepció - nagyon helyesen - az erdőterületek további növelését irányozta elő az Alföldön. Sivatagban pedig erdőt telepíteni nem lehet! A két évtized óta tartó szárazság mellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a vízháztartás kedvezőtlen kialakulását nemcsak a természeti adottságok változása, hanem az emberi beavatkozás is - így a nagymennyiségű vízkitermelés vagy az állóvizeket elvezető csatornázások is befolyásolták. Mindezek az okok a csatorna haladéktalan megépítésének szükségességére figyelmeztetnek. Az előre látható súlyos mezőgazdasági károk mérséklésének érdeke azt kívánja, hogy a Duna-Tisza csatorna tovább építésének folytatása sürgősséggel újra induljon a már kész tervek alapján. A fentieket indokolja az, hogy a csatornaépítéssel nemcsak nemzetünk létét befolyásoló veszélyhelyzetet hárítanánk el, hanem lehetőséget nyitnánk egy olyan termelési kultúra kifejlesztésére, amely a parasztság és ezen keresztül a nemzeti jólét jelentős erősödését eredményezné. Legyen követendő példánk egyrészt az olasz és a francia öntözési kultúra kifejlesztése. Égetően szükséges a Duna-Tisza csatorna mielőbbi teljes kiépítése és ehhez a csongrádi vízlépcső megvalósítása. Utóbbinak energiatermelése - szakértői vélemény szerint - az egész csatornarendszer megépítésének költségeit fedezné. További nagy előny a megépülő csatorna hajózhatósága, amely olcsó, vámkezelés nélküli vizifuvarozást tenne lehetővé a Fekete-tengertől Amsterdamig. Mindez különösen keletnyugati gabonaszállításban eredményezne jelentős megtakarítást. A munkahely-teremtés szempontjából is figyelemre méltó, ami a mai rendkívül súlyos munkanélküliségi helyzetben nem elhanyagolható. A nemzetgazdaságot érintő előnyös hatások megkívánják, hogy a Kormány e kérdéskörben határozott lépéseket tegyen, szervezze az érdekeltek támogató összefogását, s az építéshez hozzájárulókat öntözővízzel rekompenzálja. Megítélésem szerint halaszthatatlanul szükséges a kivitelezői pályázatok kiírása, továbbá meggondolandó az is, hogy külföldi beruházó önfinanszírozó tevékenységét is számításba vegyük. Legyünk figyelemmel arra, hogy annak idején a Tisza szabályozásával az ország 1/5. termőterületet megnyertünk. Ma pedig a jelenlegi aszályos időjárás körülményei között mind nagyobb területek esenek ki a termelésből. A csatorna megépítésével kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az aszálykárok nagyságrendje 40 milliárd körüli. Az aszálykár finanszírozása, az öntözőcsatorna megépülésével jelentősen mérséklődne. A kérdés felvetését a Nemzeti Kisgazdapárt kezdeményezte, szakértőcsoportja közreműködött kimunkálásánál és a kivitelezés részletterveit rendelkezésre bocsátja. Az elmondottakat összefoglalva kérdezem a miniszter úrtól? 1. Lát-e lehetőséget a csatorna továbbépítésére? 2. Ha igen, a csatorna továbbépítési munkálatainak megkezdésére mikor kerülhet sor? Budapest, 1993. június 14. Kocsenda Antal országgyűlési képviselő Elhangzott az országgyűlés 1993. július 7-i ülésén. A Magyar Köztársaság elnöke, a miniszterelnök előterjesztésére, 1993. márcios 15-e alkalmából SZÉCHENYI DÍJ kitüntetésben részesítette DR liOGÁRDI JÁNOS ny. egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagját a vízépítő mérnöki tudományok, különösen a folyamszabályozás, a folyami hidraulika és a hordalékmozgás tudományterületek fejlesztéésében, az egész művelt világon elismert eredményeiért, egész életművéért. Bogárdi János 1909. június 11-én született Tordán (Torda-Aranyos vm.). Mérnöki oklevelének megszerzése után 1933-ban lép folyammérnökként állami szolgálatba, a Vízrajzi Intézet főmérnöke majd igazgatója (1941—48), a vízügyi főhatóság munkatársa (1948-52), a VITUK1 Kísérleti Osztálya vezetőjeként a hidraulikai laboratórium első igazgatója (1952-62). Ettől kezdve (1962) nyugdíjazásáig (1979) a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékén kinevezett egyetemi tanár. Tudományos pályafutása egyenletesen ívelt felfelé: egyetemi magántanárként habilitált 1947-ben, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett 1962-ben, rendes tegja 1973-ban. Kutatói és oktatói pályafutását széles körű szakmai munka alapozta meg. Legfőbb kutatási területe a folyami hordalék mozgása. Érdeklődését ez iránt a folyammérnöki gyakorlat során szerzett tapasztalatai keltették fel. Saját kutatói munkáját az 1937/38. évi Iowa-i egyetemi (USA) tanulmányútja alapozta meg. Egy életre elszegődött a hordalékmozgás kutatójának. Munkája szintézise „Vízfolyások hordalékszállítása" című könyvében jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában 1971-ben. Az elméleti kérdések összefoglalása mellett feldolgozta és közreadta a magyarországi vízfolyások hordalékadatait is. A könyv angol változata - a külföldi olvasók számára átdolgozva - 1974-ben jelent meg. A hordalékadatok feldolgozása során hasznosította azokat az ismereteket, amelyeket a korábbiakban rendszerezett és Jíorrelációszámí-