Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
4. szám - Török Anna: A baktériumok mennyiségének alakulása Debrecen ivóvízhálózatában
218 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM f £ u v -1 v I ILj f ^ l*-^ V-t B ^ B ffil ftffl "" •»• "" m, "" <«» "" ™ m' "" '»' "" j • Napi viiltrmrlh lOOOm' B A Aé/óroíöan talált potitiv minták siámo j 13. ábra. A napi víztermelés és a hálózatban talált pozitív minták számának összehasonlítása Telepszóm db/cm Kevert víz — 0-4 km Kozé fsó minták . 4 km-en túl tevő hálózati minták Inkubálási tdó (nap) 14. ábra. A vízműtelepekről kimenő kevert víz és a vízműtelepektől való távolság szerint két távolság kategóriába eső hálózati minták mezophil telepszámának alakulása az inkubálási idő alatt, y tengely: telepszám (db/cm ) x tengely: inkubálási idő (nap) A problémát ezen túl még az jelenti, hogy ez a tartózkodási idő csak egy átlagot jelent, mert vannak olyan helyek, ahol a vízcsere szinte folyamatosnak mondható, míg a telepektől távolodva a vízmozgás egyre lassúbb, sőt néhol pangó szakaszok alakulhatnak ki (BME, 1985). Ezt támasztja alá a 14. ábra is, melyen látszik, hogy a vízmú'telepektől távolodva a víz hálózatban való tartózkodási ideje nő. Ezeket az adatokat egy 1987-ben végzett kísérlet eredményeként kaptuk, (amikor a napi víztermelés a legmagasabb volt!). A szokásos mintavételi helyeinkről vett mintákat több napig állandó hőmérsékleten, sötétben tartottuk, így reprezentálva a csőben uralkodó viszonyokat és minden nap meghatároztuk a telepszámot 20 és 37 *C-on (üvegpróba, Damez, 1982). Ezzel a kísérlettel a víz reprezentatív viselkedését kaptuk a hálózatban. Az ábrán az áttekinthetőség kedvéért csak a 37 °C-on kapott adatokat tüntettük fel, mivel a pszichrophii telepszám értékek gyakorlatilag hasonló növekedési tendenciát mutattak, csak a számszerű értékük volt jóval nagyobb A 14. ábrán a vízműtelepekről kimenő víz és a telepektől mért távolság szerint két távolság kategóriába eső hálózati minták telepszám értékeit tüntettük fel. Az ábráról leolvashatjuk, hogy a baktériumok telepszám értéke szinte naponta hatványozódik, valamint jól látszik, hogy a távolság növekedésével fokozatosan nő az értékük is. Nyilvánvaló, hogy a hálózati pontokról vett minták már valamennyi ideig tartózkodtak a hálózatban, ennek megfelelően a kezdeti telepszám értékük is nagyobb, ha megnézzük, hogy a görbék milyen inkubálási időpontnál metszik a határértéket reprezentáló egyenest (MSZ 22901-71 szabvány szerint), akkor következtethetünk a víz hálózatban való tartózkodási idejére. Mivel a telepekről kimenő víznek 36 óra kell a határérték eléréséhez, s a 4 km-en túl lévő pontok esetében mindehhez csak 12 óra szükséges, joggal feltételezhetjük, hogy itt a víz tartózkodási ideje 24 óra. Ez a kísérlet 1987-es állapotokat tükröz, s azóta mint már korábban említettem, rohamosan csökkent a város napi vízfogyasztása, míg a hálózat térfogata nem változott; a víz tartózkodási ideje a hálózatban csak nőhetett, különösen figyelemre méltó ez a 4 km-en túl lévő hálózati pontok esetében. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi két évben a hálózatban talált pozitív minták száma emelkedő tendenciát mutat {13. ábra). Az 1988 és 1989-es csúcs egyértelműen a IV. sz. vízmű rekonstrukciójával magyarázható. 3. Összefoglalás A dolgozatban bemutatott közel ideális kiindulási vízminőségi mutatók mellett egy olyan nagy vízhálózatnál, mint a debreceni, az elmúlt évek vízfogyasztási tendenciái arra ösztönöztek minket, hogy a hálózat másodlagos elszennyeződésének vizsgálatára komoly gondot fordítsunk. A baktériumok szaporodása szempontjából fontos tényező a hőmérséklet. Ez a mi esetünkben nyáron fejti ki kedvezőtlen hatását. A rétegvíz hőmérséklete állandónak vehető (itt csak a szállítás során lejátszódó felmelegedésről lehet szó), alapvetően befolyásoló tényező a KFCS vizének hőmérséklete, mely szinkronban van a külső hőmérséklettel. Különösen lényeges ez az utóbbi években, amikor is a KFCS vizének részaránya megemelkedett a rétegvízhez képest. A másik lényeges tényező a víz hálózatban való tartózkodási ideje. A napi vízfogyasztási adatok az utóbbi években erősen csökkenő tendenciát mutatnak, míg a hálózat térfogata nem változik. Ez elsősorban a víztermelő üzemektől lévő legtávolabbi hálózati pontokon, szomszédos kis településeken (különösen nyáron) okoz problémát. Valamint nagy jelentőséggel bír az egész hálózat vízminőségére egy-egy vízműtelepet érintő műszaki bevatkozás is. A városban, mint azt már említettem aggodalomra okot adó bakteriális probléma nincs, de a jelenlegi tendenciák folytatódása komoly gondok megoldása elé állíthatja a vízminőséggel foglalkozó szakembereket.
